Ne felejtsük el, hogy anyagi világbeli pályafutásunkat mindnyájan Brahmáként, vagy más, hasonlóan emelkedett személyiségként kezdtük. Errõl a szintrõl indulva fejlesztettünk ki egyre durvább és durvább vágyakat, mígnem ürülékben lakó férgek lettünk. Ilyen a természet három kötõereje: semmi köze sincs a lelki kultúrához, vagy a Krisna  - tudat kultúrájához. Látnunk kell, hogy ha ki akarunk szabadulni ebbõl az anyagi világból, akkor el kell vágnunk a durva kötõdéseket, és legalább a finom szintre kerülnünk, majd ezután meg kell tisztítanunk a finom szintűeket is, hogy a transzcendens síkjára emelkedhessünk.

Ha ezt a folyamatot követjük, látni fogjuk, hogy a Krisna - tudatban végzett cselekedetek nagyon jól működnek, mert nem a külsõségen, hanem a hangulaton alapulnak. A hangulat hozza létre a külsõségeket. Mondjuk, ha valaki abban a hangulatban van, hogy a punk öltözködést kedveli, akkor az értékrendje, az esztétikai ízlése is ilyen lesz. És ez ugyanilyen öltözködésben, tettekben, beszédben, modorban fog megnyilvánulni. Ha valaki arisztokratikusabb gondolkodású, másképpen fog megnyilvánulni az öltözködése, a beszéde , a modora és minden egyéb. Láthatjuk, hogy a védikus kultúra, és különösen a Gaudíja - vaisnava kultúra a legfinomabb, a legkifinomultabb. Ezt gyakorolva kifejlõdik bennünk a legkifinomultabb és legkellemesebb módja a társas érintkezésnek, a pihenésnek, a beszédnek, az ülésnek, a járásnak, egyszóval mindennek.

Miután Ardzsuna elképzelte, hogy mi fog történni a kuruksétrai csata után, hogy mi minden fog történni a dinasztián belül, hogyan fog az elpusztulni, Krisna azt válaszolta, hogy ostoba, mert nem érti az élet magasabbrendû, igazi elveit, és a szentekrõl kezdett el neki beszélni. Amikor Ardzsuna megértette, hogy létezik egy magasabbrendû gondolkodás és cselekvési mód, egybõl azt kérdezte, hogy akkor egy szent hogyan jár, hogyan beszél, ül, hogyan cselekszik.

Krisna azonban nem részletezte a külsõleges jellemzõket. Inkább arról beszélt, hogy az ilyen ember milyen módon gondolkodik, milyen a tudata, az elméje, hogyan működik az intelligenciája és miként foglalja le az érzékszerveit – és ami a legfontosabb: arról, hogy mi az azonosságtudata.

Ezt megértve a külsõ jellemzõk is maguktól jönnek. Ám ha csak a külsõleges aspektusokat nézzük, nem biztos, hogy egy szentet kapunk. A tudat teszi az embert. Prabhupáda említi, hogy ha látunk valakit az utcán, például egy üzletembert, akkor nem maga a test az üzletember – a lélek az üzletember. A lélek van abban a tudatban, hogy “én üzletember vagyok, ilyen és ilyen értékrendem van, így és így viselkedem, ilyen és ilyen kapcsolataim vannak”, és emiatt nyilvánul meg ez a durva test szintjén is. Ekkor mondjuk azt, hogy “igen, ez egy üzletember”. De nem a test az üzletember, ugyanígy nem a férfi vagy a nõ teste a gríhasztha, vagy a brahmacsárí , vagy a szannyászí , hanem a léleknek az azonossága, a tudata. Ezért ez a döntés igen finom szint en zajlik, de a megfelelõ képzés hiánya, vagy a bõséges rossz képzés miatt durva, külsõ szempontból tekintünk a dolgokra, és emiatt gondoljuk azt, hogy a test tesz valakit gríhaszthává , holott valójában a mentalitása teszi azzá.

Ha elõnyünkre akarjuk fordítani a gríhasztha ásramát, vagy bármelyik ásramát, amelyben élünk, megfelelõ mentalitással kell rendelkeznünk. A helyes mentalitás által jutunk túl a durva azonosságtudaton, és jutunk el arra a szintre, hogy tisztán Krisna szolgájaként azonosítsuk magunkat.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Nava - Vradzsadháma, 1997. szeptember 3. lecke részlet