Az alábbi három lépésből álló meditáció segít abban, hogy még mozgalmas, zaklatott életkörülmények közepette is közvetlen kapcsolatban állhassunk az Úrral és békét és erőt érezzünk. 

Első lépés: Alapozás

Meditáció Sríla Prabhupáda szavain

"Meg kell értenünk, hogy senki sem független, mert minden Krisna szerves része, és minden az Ő legfelsőbb vágya szerint működik és mozdul. Ez a megértés, ez a Krisna-tudat."

(Srímad Bhágavatam 10.13.53, magyarázat)

Második lépés: A meditáció elfogadása

A félelem és zavar forrása az, hogy nem tapasztalunk harmóniát. Amikor zavartak vagyunk, annak az az oka, hogy egy bizonyos helyzetet, helyet vagy dolgot nem tudunk összekapcsolni Krisnával. A helyzet, hely vagy dolog az Úrtól függetlennek vagy különállónak tűnik. Úgy tűnik, hogy kívül esik a természetes, isteni harmónián és értelmetlennek látszik. Ezért nem tudjuk elfogadni. Amikor nem tudunk elfogadni valamit, elveszítjük a lelki egyensúlyunkat és biztonságérzetünket. Eluralkodik felettünk a szenvedés.

Tekints vissza az 1. lépésre és hagyd, hogy annak lelki fénye beragyogja az elsötétült elmédet.

Figyeld, hogyan kezdenek megváltozni a dolgok, először lassan, aztán gyorsan:

Fokozatosan megértem, hogy az adott helyzet, ember, hely vagy dolog pontosan olyan, amilyennek az adott pillanatban lennie kell. Semmi, abszolút semmi nem történik Krisna világában tévedésből. Minden és mindenki egyetlen középpont körül mozdul. És én minden pillanatban a megfelelő helyen vagyok, Isten osztálytermében, s tanulom a leckéimet. Ha nem tudom az életet teljességgel Krisna feltételei szerint fogadni el, nem lehetek boldog.

Ezért hadd ne annyira arra koncentráljak, hogy szerintem mit kellene változtatni a világon, hanem arra, hogy miben kellene változnom nekem, hogyan kellene változtatnom a tudatomon, a hozzáállásomon.

Harmadik lépés: A nyugalom ima

Ó Uram, segíts, hogy bármi is érjen a mai napon, azt békésen el tudjam fogadni!

Segíts, hogy teljesen meg tudjak hódolni a szent vágyadnak!

Vezess és segíts minden pillanatban a nap folyamán!

Ha szeretnéd, hogy változzak valamiben,

kérlek, add meg a látást, hogy felismerjem azt,

és a belső erőt, hogy tudjak változtatni.

Bármilyen hírt is kapjak,

tanítsd meg azt a Te üzenetedként látni, még akkor is,

ha jelentése rejtélyesnek tűnik.

És ha az életem hatalmas hullámai elárasztanak és

az érzelmeim és a gondolataim zaklatottá válnak,

kérlek, vezess vissza a mindent átható jelenléted

és jóakaratod elfogadásához és az abban való hithez.

Hadd emlékezzek ma a szeretetre, a szolgálatra, a türelemre, a megbocsátásra,

és hadd legyek szammata- összhangban Veled -ezáltal, hogy

beleegyezek minden elrendezésedbe és vágyadba.

Utószó: Ezt a szammata meditációt a Srímad -Bhágavatam egyik verse és magyarázata ihlette (4.1.22), mely Dhurva hercegről szól, aki mindig az Úr Krisna lótuszlábára gondolt. Sríla Prabhupáda: "A Vaikuntha- világban az élőlények mind harmóniában élnek a Legfelsőbb Istenséggel, mert sohasem tagadják meg utasításait. Itt az anyagi világban azonban nem szammmaták, egyetértőek, hanem mindig aszammaták, azaz ellenkeznek. Ebben az emberi létformában lehetőséget kapunk, hogy megtanuljuk, hogyan engedelmeskedjünk a Legfelsőbb Úr rendelkezéseinek."

Forrás: H. H. Sacinandana Szwami

Óh, Vidura! Dévahúti bensőségesen, nagy tisztelettel, szabályozott érzékekkel, szeretettel, kedves szavakkal szolgálta férjét.

MAGYARÁZAT: Két szónak különösen jelentősége van ebben a versben. Dévahúti kétféleképpen szolgálta férjét, s erre a visrambhéna és góravéna szavak utalnak. Mindkét módszer nagyon fontos a férj, illetve az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatában. A visrambhéna jelentése: „bensőségesen”, góravéna pedig azt jelenti: „nagy tisztelettel”. A férj nagyon bensőséges barát, ezért a feleségnek úgy kell szolgálnia őt, mint egy bensőséges barátnak, ugyanakkor pedig meg kell értenie, hogy a férj fölötte áll, s így minden tiszteletet meg kell adnia neki. A férfi és a nő természete különbözik egymástól. A test alapvetően meghatározza, hogy a férfi mindig felsőbbrendű akar lenni, mint felesége, s egy nő testi felépítésénél fogva mindig az alárendeltje. Természetes ösztön tehát, hogy a férj a feleség fölött akar állni, s ennek így kell lennie. Még ha a férj hibát követ el, a feleségnek akkor is türelmesnek kell lennie, s így nem lesz nézeteltérés férj és feleség között. Visrambhéna azt jelenti, hogy „bensőségesen”, de ennek nem szabad olyan bizalmasságnak lennie, ami tiszteletlenséget szül. A védikus kultúra szokásai szerint egy feleség nem szólíthatja nevén a férjét. Napjaink társadalmában a feleség nevén szólítja a férjét, de a hindu civilizációban ez nem így van. Ezzel ismerik el az alá- és fölérendeltségi viszonyt. Daména csa: a feleségnek meg kell tanulnia, hogy uralkodjon magán még akkor is, ha nem ért egyet valamivel. Szóhridéna vácsá madhurajá azt jelenti, hogy mindig jót akar a férjének, és kedvesen szól hozzá. Oly sok anyagi megrázkódtatás éri az embert kint a világban; ezért otthon a feleségnek kedvesen kell bánnia férjével.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.23.2. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Kérlek, áruljátok el, hol az a szépséges hölgy, aki mindig megment, amikor a veszély óceánjában fuldoklom! Minden lépésnél megment azzal, hogy jó intelligenciával lát el.

MAGYARÁZAT: Nincs különbség a jó feleség és a jó intelligencia között. Aki jó intelligenciával rendelkezik, az képes arra, hogy megfelelően átgondolja a dolgokat, s így sok veszélyes helyzetből megmenekülhet. Az anyagi létben minden lépésnél veszély fenyeget bennünket. A Srímad-Bhágavatam (10.14.58) azt írja: padam padam jad vipadám na tésám. Ez az anyagi világ nem egy okos ember vagy egy bhakta igazi lakhelye, mert itt minden lépésnél veszély leselkedik rá. A bhakták igazi otthona a Vaikuntha, mert ott nincs aggodalom, és nincs veszély. Jó intelligencia azt jelenti, hogy Krisna-tudatúvá válunk. A Csétanja-csaritámrita kijelenti: krisna jé bhadzsé szé bada csatura. Ha valaki nem Krisna-tudatú, nem lehet intelligensnek nevezni.
Láthatjuk, hogy Puranydzsana király szeretett feleségét kereste, aki mindig segített neki az anyagi létben állandóan fenyegető veszélyes helyzetekben. Ahogy már elmondtuk, az igazi feleség dharma-patní. Azt a nőt, akit rituális szertartás keretei között vesz feleségül az ember, dharma-patnínak nevezik, ami kifejezi, hogy a vallásos elvek szerint ment férjhez. A dharma-patní, vagyis a vallásos elvek szerint férjhez ment nő gyermekei öröklik az apa tulajdonát, míg annak a nőnek a gyermekei, aki nem megfelelően kötött házasságot, nem örökölnek az apjuktól. A dharma-patní szó erényes feleségre is utal. Erényes feleség az, akinek sohasem volt semmilyen kapcsolata férfiakkal a házassága előtt. Ha egy nőnek engedik, hogy fiatal korában szabadon érintkezzen mindenféle férfival, akkor nagyon nehéz erényesnek maradnia — s általában nem is marad az. Amikor a vajat a tűz közelébe teszik, megolvad. A nő olyan, mint a tűz, a férfi pedig olyan, mint a vaj. Egy vallásos házassági ceremónia keretei között elvett erényes feleség azonban nagy segítség lehet, amikor az embert az élet megannyi veszélyes helyzete fenyegeti. Egy ilyen feleség a jó intelligencia forrása lehet, akivel együtt élve az Úr odaadó szolgálata, melyet a család végez, valóban grihasztha-ásramává, a lelki életnek szentelt otthonná varázsolja a házat.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 4.26.16. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Noha nem szokott hozzá ezekhez a nehézségekhez, Arcsi királynő követte férjét, s ő is betartotta azokat a szabályozó elveket, melyek az erdőben élő nagy szentekre vonatkoznak. A földön aludt, és csak gyümölcsöt, virágokat és leveleket evett. Mivel nem volt alkalmas az efféle életre, elgyöngült és lesoványodott, ám a férje szolgálatából nyert boldogságnak köszönhetően nem érezte e megpróbáltatások terhét.

MAGYARÁZAT: A bhartur vrata-dharma-nisthajá szavak arra utalnak, hogy a nő kötelessége vagy vallásos elve, hogy minden körülmények között szolgálja a férjét. A védikus kultúrában a férfit gyerekkorától arra tanították, hogy brahmacsárí, majd példás grihasztha, később vánaprasztha, majd szannyászí legyen, a nőt pedig arra, hogy minden körülmények között hűségesen kövesse a férjét. A brahmacsarja időszak után a férfi megházasodik, s a nőt úgy nevelik a szülei, hogy szemérmes feleség legyen. Amikor egy lány és egy fiú összeházasodik, mindketten készen állnak arra, hogy egy magasabb rendű célnak szenteljék az életüket. A fiút arra nevelik, hogy kötelességét az élet magasabbrendű céljainak megfelelően hajtsa végre, a lányt pedig arra, hogy kövesse férjét. Egy hűséges feleségnek kötelessége, hogy a családi életben minden tekintetben gondoskodjon férje elégedettségéről, amikor pedig a férj visszavonul a családi élettől, vele kell tartania az erdőbe, s el kell fogadnia a vánaprasztha, azaz vana-vászí életet. A feleségnek ekkor követnie kell a férjét, és gondját kell viselnie, épp úgy, mint ahogyan családi életük során tette. Amikor azonban a férj az élet lemondott rendjébe, a szannyásza rendbe lép, a feleségnek haza kell térnie, és szent életű asszonnyá kell válnia, hogy példát állítson gyermekei és menyei elé, s megmutassa nekik, hogyan éljenek lemondott életet.
Amikor Csétanja Maháprabhu a szannyásza rendbe lépett, felesége, Visnuprijá-déví annak ellenére, hogy mindössze tizenhat éves volt, szintén fogadalmat tett a lemondásra amiatt, hogy a férje elhagyta otthonát. Amikor dzsapázott, minden kör befejezése után félretett egy szem rizst. Ahány kört dzsapázott, annyi szem rizst vett magához, amit aztán megfőzött, s így evett praszádát. Ezt nevezik lemondásnak. Indiában az özvegyek és azok a nők, akiknek a férje a szannyásza rendbe lépett, még manapság is követik a lemondás elveit, még akkor is, ha a gyermekeikkel élnek. Prithu Mahárádzsa felesége, Arcsi megingathatatlanul eltökélt volt, hogy eleget tesz a kötelességeknek, melyek feleségként rá hárultak. Amíg a férje az erdőben élt, követte őt; csak gyümölcsöket és leveleket evett, s a földön feküdt. Mivel egy nő teste jóval gyengébb, mint egy férfié, Arcsi királynő rendkívül gyenge és vékony, parikarsitá lett. Ha valaki lemondásokat végez, teste általában elgyöngül és lesoványodik. Meghízni nem túl kedvező a lelki életre nézve, hiszen aki lelki életet él, annak a lehető legkevesebbre kell csökkentenie a testnek nyújtott kényelmet, az evést, az alvást és a párzást. Jóllehet Arcsi királynő a szabályozó elveket követő erdei élettől rendkívül lefogyott, mégsem volt boldogtalan, mert kiváló férje szolgálatának kiváltságát élvezte.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 4.23.20. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Sötét hajfürtök ékesítették, és mintha szégyenlős lenne, elrejtőzött. Amikor az aszurák megpillantották, mindannyiukat megrészegítette a nemi vágy.

MAGYARÁZAT: A démonok és a félistenek között az a különbség, hogy egy démon elméjét egy szép nő nagyon könnyen elcsábítja, egy szent jellemű emberét azonban nem. Az isteni személy tudással, míg a démonikus jellemű tudatlansággal teli. Ahogy egy gyermek vonzódik egy szép babához, úgy csábítja a csekély értelmű és tudatlansággal teli démont az anyagi szépség és a nemi vágy. Az isteni tulajdonságokkal rendelkező ember tudja, hogy a szépen felöltöztetett és felékesített domború mellek, a széles csípő, a szép orr és a halovány bőr mind májá. A nők minden szépsége csak a hús és a vér kombinációja. Srí Sankarácsárja mindenkinek azt tanácsolta, hogy ne vonzódjon ahhoz a hatáshoz, amit a hús és a vér együttese hoz létre. A lelki élet valódi szépségéhez kell vonzódnunk. A valódi szépség Krisna és Rádhá. Akit Rádhá és Krisna szépsége vonz, azt az anyagi világ hamis szépsége nem tudja magával ragadni. Ez a különbség egy démon és egy isteni személy, egy bhakta között.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.20.31. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Óh, Krisna, óh, Vrisni leszármazottja! Amikor a családban a vallástalanság kerül túlsúlyba, a család nőtagjai beszennyeződnek, ha pedig a nők rossz útra térnek, az nem várt utódokat eredményez.

MAGYARÁZAT: Az emberi társadalomban a béke, a jólét és a lelki fejlődés alapját a jó népesség jelenti. A varnásrama vallás elvei oly módon vannak lefektetve, hogy az állam és az egyes közösségek általános lelki fejlődése érdekében a jó emberek legyenek túlsúlyban. Az ilyen népesség kialakulásának a nők erénye és hűsége a feltétele. Ahogyan a gyermekeket nagyon könnyű félrevezetni, a nők is hasonlóan hajlamosak arra, hogy rossz útra térjenek. Éppen ezért a család idősebb tagjainak a gyermekeket és a nőket egyaránt védelmezniük kell. Ha a nőket a vallásos tevékenységek kötik le, nem vehetik rá őket házasságtörésre. Csánakja Pandit szerint a nők általában nem túl okosak, s ezért nem is megbízhatóak. A család hagyományos vallási tevékenységét kell tehát végezniük, s így erényességüknek és odaadásuknak köszönhetően egy jó nemzedék megszületésére van esély, amely képes lesz beilleszkedni a varnásrama rendszerbe. A varnásrama-dharma megszűnésével a nők függetlenül fognak cselekedni, és szabadon érintkeznek majd a férfiakkal, azaz házasságtörést követnek el azt kockáztatva, hogy nem várt utódokat teremtenek. A felelőtlen férfiak szintén házasságtörésre buzdítanak a társadalomban, s így nem kívánt gyermekek árasztják el az emberi társadalmat, aminek háborúk és járványok lehetnek a következményei.

Forrás: Srí Srímad Bhagavad-gíta 1.40. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

A műveltséget, az adományozást, a lemondást és az igazságot a vallás négy lábának tekintik, s hogy az ember mindezt megtanulja, négy életrend segíti őt hajlama alapján a különféle kasztokban. Brahmá meghatározott rend szerint hozta őket létre.

MAGYARÁZAT: A négy társadalmi rendnek — a brahmacsarjának, azaz tanulóéletnek, a grihasztha rendnek, azaz családos életnek, a vánaprasztha rendnek, a visszavonult életnek, amelynek célja a lemondás gyakorlása, valamint a szannyázsának, a lemondott életrendnek, amelynek célja az igazság hirdetése — az alapja nem más, mint a vallás négy lába. A tulajdonságok szerinti felosztás megkülönböztet bráhmanákat (értelmiségieket), ksatrijákat (vezetőket), vaisjákat (a kereskedő-termelő osztály tagjait) és súdrákat (az általános kétkezi munkásokat, akiknek nincsenek különleges adottságaik). Brahmá mindegyiket meghatározott rend szerint tervezte meg és hozta létre, az önmegvalósítás szabályos elérése érdekében. A tanulóélet célja az, hogy az ember kimagasló műveltségre tegyen szert; a családos élet arra szolgál, hogy az ember kielégíthesse az érzékeit, feltéve ha emellett jótékony szellemben cselekszik; a családos élettől visszavonult rend célja a lemondás, amely a lelki életben a fejlődést segíti elő, a lemondott életnek pedig egyedül az a célja, hogy az ember az Abszolút Igazságot hirdesse az embereknek. A társadalom tagjai együttes összefogással kedvező feltételeket teremthetnek ahhoz, hogy az emberi élet küldetésének eleget tegyenek. E társadalmi intézmény bevezetésének alapját az a nevelés képezi, amelynek segítségével az emberi lény megtisztul állatias hajlamaitól. A legfőbb tisztító folyamat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, a legtisztábbnak a megismerése.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.12.41. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Elfogadom ezt az erényes leányt feleségemnek, azzal a feltétellel, hogy miután testem magját kihordta, életemet az odaadó szolgálatnak fogom szentelni, amely a legtökéletesebb emberi lények útja. Erről a folyamatról, mely mentes az irigységtől, az Úr Visnu beszélt.

MAGYARÁZAT: Kardama Muni elmondta Szvájambhuva királynak, hogy egy nagyon szép feleségre vágyik, s elfogadta az uralkodó leányának kezét. Kardama Muni remetelakjában brahmacsáríként teljes cölibátusban élt, s bár vágyott a házasságra, nem akart egész életére családfenntartó maradni, mert ismerte az emberi életre vonatkozó védikus elveket. A védikus elvek szerint az élet első felét brahmacsarjában kell eltölteni, a jellem és a lelki tulajdonságok kifejlesztése érdekében. Az ezt követő időszakban az ember megházasodhat, s gyermekeket nemzhet, de nem úgy, mint a macskák és a kutyák.
Kardama Muni olyan gyermeket akart, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségének sugara lenne. Az embernek egy olyan gyermeket kell nemzenie, aki végre tudja hajtani Visnu feladatát — másmilyen gyermekek születésére nincs szükség. Egy jó apától kétféle gyermek születhet: az egyik Krisna-tudatban nevelkedik, hogy jelen életében kiszabadulhasson májá karmaiból, a másik pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségének sugara, aki az élet végső céljáról tanítja a világot. Ahogyan a következő fejezetek majd elmondják, Kardama Muni egy ilyen gyermeket nemzett — Kapilát, az Istenség Személyisége inkarnációját, aki közzétette a szánkja filozófiát. A kiváló családosok Istenhez imádkoznak, hogy küldje el képviselőjét, hogy kedvező fordulat következzen be az emberi társadalom életében. Ez lehet az egyik célja a gyermeknemzésnek. A másik az, hogy egy kellő megvilágosodást elért szülő Krisna-tudatban nevelheti gyermekét, hogy a gyermeknek ne kelljen újra visszatérnie ebbe a nyomorult világba. A szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a tőlük született gyermek ne kerüljön újra egy anyaméhbe. Aki nem tudja gyermekét úgy nevelni, hogy az még abban az életében felszabaduljon, az ne házasodjon meg, s ne hozzon gyermekeket a világra! Ha az emberi társadalomban olyan gyermekek születnek, mint a macskák és a kutyák, akik csak megzavarják a társadalom rendjét, akkor a világ pokolivá válik, ahogy azzá vált ebben a Kali-korszakban. Ebben a korszakban sem a szülők, sem a gyermekek nem kapnak megfelelő nevelést; mindannyian az állatokra hasonlítanak, és csupán esznek, alszanak, párzanak, védekeznek, és érzékeik kielégítésére törekszenek. Ez a fogyatékos társadalom nem hozhat békét az emberiségre. Kardama Muni előre megmondja, hogy nem fog egész életében Dévahútí mellett maradni, csupán addig, amíg gyermeke nem születik. Más szóval nemi életet csak azért szabad az embernek élnie, hogy jó gyermeket nemzzen, s nem más célból. Az emberi élet arra való, hogy teljesen átadjuk magunkat az Úr szolgálatának. Ez az Úr Csétanja filozófiája.
Miután az ember teljesítette kötelességét, s jó gyermeket nemzett, a szannyásza rendbe kell lépnie, s a tökéletes paramahamsza szinten kell cselekednie. A paramahamsza szint az élet legemelkedettebb, legtökéletesebb síkja. A szannyásza élet négy szintje közül a paramahamsza a legfelsőbb. A Srímad-Bhágavatamot paramahamsza szamhitának nevezik, olyan alkotásnak, amely az emberi lények legkiválóbb rétegének szól. A paramahamszák mentesek az irigységtől. Más szinteken — még a családos életben is — jelen van a versengés és az irigység, de mivel a paramahamsza szinten az emberi lény tökéletes Krisna-tudatban, odaadó szolgálatban cselekszik, nincs irigység. Ahogy annak idején Kardama Muni, úgy körülbelül száz évvel ezelőtt Bhaktivinóda Thákura is egy olyan gyermeket akart, aki szívvel-lélekkel az Úr Csétanja filozófiáját és tanítását prédikálja. Az Úrhoz imádkozott, s így gyermeke Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Gószvámí Mahárádzsa lett, aki hiteles tanítványain keresztül jelenleg világszerte hirdeti az Úr Csétanja filozófiáját.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.22.19. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Ágnídhra fiai anyjuk tején nőttek föl, ezért mindannyiuk teste erős, jó felépítésű volt. Apjuk mindegyiküknek adott egy-egy királyságot Dzsambúdvípa területén, s a birodalmakat fiairól nevezte el. Így uralkodtak Ágnídhra fiai az apjuktól kapott birodalmak fölött.

MAGYARÁZAT: Az ácsárják kiemelik, hogy ebben a versben a mátuh anugrahát („az anya kegyéből”) szavak az anyatejre utalnak. Indiában mindenki hisz benne, hogy ha a gyermeket legalább hat hónapig anyatejjel táplálják, teste nagyon erős lesz. Emellett ez a vers azt is elmondja, hogy Ágnídhra fiai anyjuk természetét örökölték. A Bhagavad-gítá (1.40) kijelenti: sztrisu dustászu vársnéja dzsájaté varna-szankarah, ha a nők erkölcstelenek, akkor varna-szankara születik, azaz olyan gyerekek, akik semmilyen jó tulajdonsággal nem rendelkeznek, s ha ez a varna-szankara népesség elszaporodik, az egész világ pokollá változik. A Manu-szamhitá szerint ezért a nőknek biztos védelemre van szükségük, hogy tiszták és erényesek maradhassanak, s így gyermekeik a legnagyobb szolgálatot tehessék az emberi társadalomnak.

Forrás:Srí Srímad Bhágavatam 5.2.21. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Kedves fiam! A védikus utasítások tulajdonságaink és tetteink alapján mindannyiunkat a varnásrama csoportjaihoz kötnek. Ezeket kikerülni rendkívül nehéz, mert létük tudományos alapokon nyugszik. Eleget kell hát tennünk a varnásrama-dharma szerinti kötelességeinknek, miképpen a bikák is abba az irányba kényszerülnek menni, amerre a hajcsár húzza őket az orrukba fűzött kötélnél fogva.

MAGYARÁZAT: Ebben a versben a tantjám guna-karma-dámabhih szavak nagyon fontosak. Mindannyian az anyagi természet kötőerőivel, a gunákkal való kapcsolatunk szerint kapunk testet, és ennek megfelelően cselekszünk. A Bhagavad-gítá elmondja, hogy a társadalmi rendszer négy rendjét — a bráhmana, ksatrija, vaisja és súdra rendeket — a guna és a karma, a tulajdonság és a munka határozza meg. Ezzel kapcsolatban azonban ellentmondásokkal találkozhatunk, mert vannak, akik azt mondják, hogy mivel az ember múlt életének gunája és karmája szerint kap testet, a születés határozza meg a társadalmi helyzetet. Mások szerint azonban a múltbeli élet gunája és karmája szerinti születés nem lényeges, mert az ember még ebben az életében is megváltoztathatja a gunáját és a karmáját. Így azt mondják, hogy a társadalmi rend négy felosztását — a bráhmanák, ksatriják, vaisják és súdrák osztályait — ennek az életnek a gunája és karmája szerint kell megszervezni. Ezt a magyarázatot erősíti meg a Srímad-Bhágavatamban Nárada Muni is. Yudhistíira Mahárádzsát a guna és a karma jellemzőire oktatva elmondta, hogy ezeknek a jellemzőknek kell meghatározniuk a társadalom felosztását. Más szóval ha valaki bráhmana családban születik, de egy súdra jellemzőivel bír, akkor súdrának kell tekinteni, s ugyanígy ha egy súdra brahminikus tulajdonságokra tesz szert, akkor bráhmanának számít.
A varnásrama rendszer tudományos alapokon nyugszik, ezért ha a védikus utasítások szerint elfogadjuk a varna és az ásrama felosztásait, életünk sikeres lesz. Ha az emberi társadalom nem oszlik ilyen csoportokra, nem lehet tökéletes.

Ezt a Visnu Purána (3.8.9) is elmondja:

varnásramácsáravatá puruséna parah pumán
visnur árádhjaté panthá nányat tat-tósa-káranam

„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Visnut a varna és ásrama rendszer előírta kötelességek megfelelő végzésével lehet imádni. Nincs más mód arra, hogy elégedetté tegyük Őt. Az embernek a négy varna és ásrama intézményében kell élnie.” Az egész emberi társadalomnak az Úr Visnut kell imádnia. Jelen pillanatban azonban az emberi társadalom nem tudja, hogy ez az élet végső célja, tökéletessége, ezért az embereket arra tanítják, hogy az Úr Visnu imádata helyett az anyagot imádják. A modern társadalom haladási iránya arra készteti az embereket, hogy azt gondolják, az anyagot manipulálva, felhőkarcolókat, hatalmas utakat, autókat stb. építve fejlődhetnek a civilizáció útján. Az ilyen civilizációt kétségtelenül materialistának kell neveznünk, mert tagjai nem ismerik az élet célját. Az élet célja nem más, mint hogy elérjük Visnut, az embereket azonban megzavarja az anyagi energia külső megnyilvánulása. Ezért az anyagi fejlődés vakon halad, s a vezetők szintén vakok, akik követőiket rossz irányba vezetik.
A legjobb, ha elfogadjuk a Védák utasításait, melyeket ez a vers jad-vácsiként említ. Ezen utasítások alapján mindenkinek ki kell derítenie, hogy bráhmana, ksatrija, vaisja vagy súdra-e, és eszerint kell képzést kapnia. Így élete sikeres lehet, másképp viszont az egész emberi társadalomban zűrzavar támad. Ha az emberi társadalom a varna és az ásrama szerinti tudományos felosztás alapján működik, valamint ha követi a védikus utasításokat, akkor az emberek élete helyzetüktől függetlenül sikeres lesz. Nem igaz, hogy a bráhmanák felemelkednek a transzcendentális szintre, de a súdrák nem. Ha követik a védikus utasításokat, mindannyian — a bráhmanák, a ksatriják, a vaisják és a súdrák egyaránt — felemelkedhetnek a transzcendentális síkra, és sikert érhetnek el az életben. A Védák utasításai az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyértelmű rendelkezései. A vers példája szerint a bikák arra mennek, amerre a hajcsár az orrukba fűzött kötélnél fogva vezeti őket. Ha a Védák utasításai szerint haladunk, mi is az élet tökéletes útját járhatjuk. Ellenben ha nem ily módon, hanem saját szeszélyes elképzeléseink szerint megyünk, életünket tönkre fogja tenni a zavarodottság, és kétségbeeséssel fog végződni. Az emberek jelenleg nem követik a Védák utasításait, ezért valójában mindannyian zavarodottak. Úgy kell tehát elfogadnunk az Úr Brahmá Prijavratának szóló utasítását, mint igazi, tudományos irányt, amely az élet sikeréhez vezet. Ezt szintén megerősíti a Bhagavad-gítá (16.23):

yah sásztra-vidhim utsridzsja vartaté káma-káratah
na sza sziddhim avápnóti na szukham na parám gatim

Ha nem élünk a sásztrák, a Védák utasítása szerint, akkor sohasem érünk el sikert az életben, a boldogságról vagy egy magasabb színvonalú életről nem is beszélve.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 5.1.14. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája