Bhagaván Nárada könyvében, a Nárada Panycsarátrában szemléletesen leírta, hogyan kell úgy cselekednünk, hogy a tudáson és a misztikus jóga gyakorlásán keresztül elérjük az élet végső célját, az odaadást, és beszélt az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről is. A nagy bölcs azért adta át e transzcendentális írás tanait Szávarni Manunak, hogy megtanítsa, hogyan érhetik el az Úr odaadó szolgálatát Bhárata-varsa azon lakói, akik szigorúan követik a varnásrama-dharma elveit. Így Nárada Muni Bhárata-varsa népével együtt mindig Nara-Nárájanát szolgálja, és a következő mantrákat énekli:

MAGYARÁZAT: Srí Csétanja Maháprabhu érthetően kijelentette:

bhárata-bhúmité haila manusja-dzsanma jára
dzsanma szárthaka kari' kara para-upakára

Az emberi élet küldetését igazán Indiában, Bhárata-varsában teljesítheti be sikerrel az ember, mert Bhárata-varsában mindenki ismeri az élet célját és a sikerhez vezető utat. Az embereknek, különösen azoknak, akik betartják a varnásrama-dharma elveit, ki kell használniuk azt a lehetőséget, amit Bhárata-varsa nyújt számukra. Ha nem követjük a varnásrama-dharma elveit a négy társadalmi rend (bráhmana, ksatrija, vaisja és súdra) és a négy lelki rend (brahmacsárí, gríhasztha, vánaprasztha és szannyásza) elfogadásával, akkor szó sem lehet sikeres életről. A Kali-yuga hatására azonban sajnos minden feledésbe merül. Bhárata-varsa lakói egyre inkább alacsony rendű mléccshákká és javanákká válnak. Hogyan fognak így másokat tanítani? Ezt a Krisna-tudatos mozgalmat ezért nemcsak Bhárata-varsa népe, de a világon minden ember érdekében kezdtük el, úgy, ahogyan Srí Csétanja Maháprabhu hirdette. Még mindig van idő, és ha Bhárata-varsa lakói komolyan veszik mozgalmunkat, az egész világ megmenekül attól, hogy pokoli körülmények közé kerüljön. A Krisna-tudatos mozgalom egyidejűleg követi a panycsarátrika-vidhi és a bhágavata-vidhi folyamatát, hogy az emberek éljenek ezzel a lehetőséggel, és tegyék sikeressé az életüket.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 5.19.10. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Azok, akik az emberiség alját képezik, a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiájától megtévesztve feladják az eredeti varnásrama-dharmát és annak szabályait. Nem fürdenek meg naponta háromszor, és nem imádják az Urat. Mellőzve a tisztaságot és megtagadva a Legfelsőbb Urat, ostoba elveket fognak elfogadni. Amiatt, hogy nem fürdenek és nem mossák ki a szájukat rendszeresen, mindig tisztátalanok maradnak, és ki fogják tépni a hajukat. Egy kitalált vallást követve élik majd világukat. A Kali-kor emberei jobban hajlanak a vallástalan rendszerek felé, ezért természetes, hogy gúnyt űznek majd a védikus tekintélyekből, azok követőiből, a bráhmanákból, valamint az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből és a bhaktákból.

MAGYARÁZAT: Ez a leírás napjaink hippijeire illik a nyugati országokban. Felelőtlenek, és nem engedelmeskednek semmilyen szabálynak. Nem fürdenek, kigúnyolják az elfogadott védikus tudományt, és új életformákat és vallásokat eszelnek ki. Jelenleg számtalan hippicsoport létezik, de valamennyi Arhat királytól származik, aki a paramahamsza szinten álló Úr Risabhadéva tetteit utánozta. Arhat király nem vette számításba azt a tényt, hogy noha az Úr Risbhadéva őrültként cselekedett, ürüléke és vizelete olyan illatos volt, hogy a vidéken több mérföldes körzetben érezni lehetett. Arhat király követőit dzsainistáknak hívták. A későbbi korokban sokan követték őket, különösen a hippik, akik többnyire a májávádí filozófia oldalhajtásai, mert azt tartják magukról, hogy ők az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Az ilyen emberek nem tisztelik sem a védikus elvek valódi követőit, az ideális bráhmanákat, sem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a Legfelsőbb Brahmant. A Kali-kor hatására inkább arra hajlanak, hogy csaló vallásokat találjanak ki.

Forrás:  Srí Srímad Bhágavatam 5.6.10. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Úr Visnu folytatta: Drága Prithu királyom! Ha továbbra is megvéded alattvalóidat, követve a tanítást, melyet a bölcs bráhmanák adtak át neked, s melyet ők maguk a mesterek és tanítványok láncolatától, hallás útján kaptak, valamint ha betartod az általuk lefektetett vallásos elveket, s nem ragaszkodsz az elmebeli spekulációval létrehozott eszmékhez, akkor minden alattvalód boldog lesz. Szeretni fognak mind, s rövidesen olyan felszabadult lelkekkel is találkozhatsz, mint a négy Kumára [Szanaka, Szanátana, Szanandana és Szanat-kumára].

MAGYARÁZAT: Az Úr Visnu elmondta Prithu királynak, hogy mindenkinek követnie kell a varnásrama-dharma elveit, s akkor bármilyen körülmények között marad az anyagi világban, biztos, hogy a halála után felszabadul. Ebben a korban azonban amiatt, hogy a varnásrama-dharma rendszere a feje tetejére állt, nagyon nehéz minden elvet szigorúan betartani. Az egyetlen módszer, amit követve elérhetjük az élet tökéletességét, a Krisna-tudat kifejlesztése. A varnásrama-dharmát más-más körülmények között élő, különféle emberek gyakorolják, s éppen így a Krisna-tudat elveit is bárki követheti, a világ bármely részén.
A vers sajátos céllal tesz említést arról, hogy az embernek követnie kell a dvidzságrjákat, a legkiválóbb bráhmanákat, például Parásarát és Manut. Ezek a nagy szentek már megadták nekünk az utasításokat arra vonatkozóan, hogyan éljünk a varnásrama-dharma elvei szerint. Szanátana Gószvámí és Rúpa Goószvámí szintén meghatározták azokat a szabályokat, amelyek követésével az Úr tiszta bhaktáivá válhatunk. Ezért aztán elengedhetetlen, hogy kövessük a parampará-rendszer ácsárjáinak utasításait, akik a lelki tanítómesterek és tanítványaik láncolatán keresztül kapták meg a tudást. Így bár anyagi körülmények között élünk, kiszabadulhatunk az anyagi szennyezettség zűrzavarából, anélkül, hogy változtatnánk a helyzetünkön. Az Úr Csétanja Maháprabhu ezért azt mondja, hogy az embernek nem kell változtatnia a helyzetén, csupán a tökéletes forrást kell hallgatnia (melyet paramparának neveznek), és a gyakorlatban is alkalmaznia kell ezeket az elveket. Így elérheti az élet legmagasabb rendű tökéletességét — a felszabadulást —, és hazatérhet, vissza Istenhez. Amin tehát változtatnunk kell, az a tudatunk, s nem a testünk. Sajnos ebben a bűnös korban az emberek a testtel törődnek, nem pedig a lélekkel. Megannyi „izmust” kitaláltak, melyek csupán a testre vonatkoznak, s nem a lélekre.
Napjainkban, a demokrácia korában számtalan kormányképviselő vesz részt a törvényhozásban. Minden áldott nap bevezetnek egy új törvényt. Amiatt azonban, hogy ezek a törvények csupán a tapasztalatlan, feltételekhez kötött lelkek elmeszüleményei, nem nyújtanak megkönnyebbülést az emberi társadalomnak. Hajdanán a királyok annak ellenére, hogy egyeduralkodók voltak, szigorúan követték a nagy bölcsek és szentek által lefektetett elveket. Nem követtek el hibát az ország kormányzásában, és minden tökéletesen működött. Az emberek teljesen vallásosak voltak, a király pedig jogos adókat vetett ki rájuk, s így mindenki nagyon boldogan élt. Napjainkban az úgynevezett kormányfők többnyire az anyagi célokra törekvő emberek közül kerülnek ki, akik csupán a saját érdekeikkel törődnek, és nem ismerik a ásztrákat. Egyszóval a kormányzók a szó szoros értelmében ostobák és gonosztevők, az emberek pedig súdrák. Az ostobák, gazemberek és súdrák kombinációja nem hozhat békét és jólétet a világra. Ez az oka, hogy a társadalomban újra és újra zavargásokat tapasztalunk, harcokat, zendüléseket és testvérgyilkos viszályokat. Ilyen körülmények között a vezetők nemcsak arra képtelenek, hogy a felszabadulás felé vezessék az embereket, de még lelki békéjüket sem tudják biztosítani. A Bhagavad-gítában az áll, hogy aki kiagyalt elképzelések szerint él, s nem hallgat a sásztrákra, az sohasem ér el sikert, halála után nem lesz boldog, s nem szabadulhat fel.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 4.20.15. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Visnu így folytatta: Kedves Prithu királyom! Amikor a mesterségével járó kötelességeit végrehajtó ember szerető szolgálatomhoz lát, s nem vágyik semmilyen anyagi nyereségre, lassanként nagy belső elégedettség tölti el.

MAGYARÁZAT: Ezt a verset a Visnu Purána is megerősíti. A foglalkozással járó kötelességeket varnásrama-dharmának nevezik, s ezek az anyagi és lelki élet négy-négy csoportjára — a bráhmanákra, ksatrijákra, vaisjákra és súdrákra, illetve a brahmacsarja, gríhasztha, vánaprasztha és szannyásza rendekre — vonatkoznak. Aki a varnásrama-dharmának megfelelően dolgozik, s nem vágyik tettei gyümölcsére, az fokozatosan elégedetté válik. Az élet végső célja az, hogy az ember a mesterségével járó kötelességének eleget téve az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatát végezze. A Bhagavad-gítá ezt mint a karma-jóga folyamatát erősíti meg. Más szóval egyedül az Úr elégedettsége és szolgálata érdekében szabad cselekednünk, mert másképp belebonyolódunk azokba a tettekbe, melyek az előző cselekedeteink visszahatásai.
Mindenki végrehajtja a mesterségével járó kötelességeit, ám nem szabad, hogy az anyagi tevékenység célja az anyagi haszon legyen. Mindenkinek fel kell ajánlania munkája eredményeit. Egy bráhmana számára különösen fontos, hogy ne az anyagi haszon reményében végezze a kötelességét, hanem azért, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A ksatrijának, a vaisjának és a súdrának is így kell dolgoznia. Ebben az anyagi világban mindenkinek más-más mestersége és foglalkozása van, de minden ilyen tevékenységnek az a célja, hogy örömet okozzon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Az odaadó szolgálat nagyon egyszerű, s bárki végezheti. Mindenki megmaradhat saját mesterségénél; az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy házában állítsa az oltárra a Legfelsőbb Úr múrtiját. A múrti lehet Rádhá-Krisna vagy épp Laksmí-Nárájana (és sok más formája is létezik az Úrnak). Egy bráhmana, ksatrija, vaisja vagy súdra így becsületes munkájának eredményét felhasználva imádhatja a múrtit. Függetlenül attól, hogy mi a foglalkozása, az ember végezze az odaadó szolgálat folyamatait, azaz halljon és énekeljen az Úrról, emlékezzen Rá, imádja Őt, ajánljon fel Neki mindent, és merüljön el a szolgálatában. Ha így tesz, nagyon könnyen végezheti az Úr szolgálatát, s ha ezzel elégedetté teszi az Urat, beteljesítette élete küldetését.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 4.20.9. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Kedves Vidurám! Akkoriban, amikor a kiváló bölcsek és bráhmanák trónra ültették s a nép védelmezőjének kiáltották ki Prithu királyt, az embereknek épp nem volt elég gabonájuk. Az éhezéstől lesoványodva a király elé járultak hát, és elpanaszolták helyzetüket.

MAGYARÁZAT: Ebből a versből megtudhatjuk, hogy a királyt a bráhmanák választották. A varnásrama rendszer szerint a bráhmanák a társadalom fejei, s ezért úgy tekintenek rájuk, mint akik a legmagasabb lelki szinten állnak. A varnásrama-dharma, a négy varna és négy ásrama intézménye tudományosan megtervezett rendszer. Amint azt a Bhagavad-gítá elmondja, a varnásrama-dharma intézményét nem az emberek, hanem Isten hozta létre. Jelenlegi történetünkből egyértelműen kitűnik, hogy a királyi hatalom a bráhmanák kezében volt. Amikor egy olyan gonosz király uralkodott, mint Véna, a bráhmanák brahminikus erejükkel végeztek vele, és tulajdonságait alaposan megvizsgálva kiválasztottak egy megfelelő uralkodót. A királyi hatalmat tehát a bráhmanák, az okos emberek, azaz a nagy bölcsek tartották a kezükben. A vers utal arra is, hogyan választották meg Prithu királyt a bráhmanák, hogy a trónra kerülve a nép védelmezője legyen. Az emberek az éhezéstől csonttá-bőrré soványodva megkeresték a királyt, s elmondták neki, hogy tennie kell valamit. A varnásrama-dharma felépítése olyan nagyszerű volt, hogy a bráhmanák útmutatást adhattak az állam vezetőjének, aki aztán megvédelmezte népét. A ksatriják gondoskodtak az emberek védelméről, a vaisják pedig a ksatriják védelme alatt óvták a teheneket, gabonát termesztettek és ügyeltek annak szétosztására. A súdrák, a dolgozók kezük erejével a három felsőbb osztályt segítették. Ez a tökéletes társadalmi rendszer.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 4.17.9. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Noha az Úr Risabhadéva tökéletesen ismerte a bensőséges védikus tanítást, amely a különféle mesterségbeli kötelességekről szóló tudást is magában foglalja, mégis ksatrija maradt, és követte a bráhmanák utasításait az elme és az érzékek szabályozásával, a türelemmel és a többi tulajdonsággal kapcsolatban. Így uralkodott népe felett a varnásrama-dharma rendszere szerint, ami előírja, hogy a bráhmanák tanítsák a ksatrijákat, a ksatriják pedig a vaisjákon és súdrákon keresztül irányítsák az államot.

MAGYARÁZAT: Bár Risabhadéva tökéletesen ismert minden védikus tanítást, mégis követte a bráhmanák utasításait, hogy tökéletesen fenntartsa a társadalom rendjét. A bráhmanák a sásztrák alapján adtak tanácsokat, s ezeket a többi kaszt betartotta. A brahma szó jelentése „minden cselekedet tökéletes ismerete”. A védikus írások ezt a tudást rendkívül bensőségesen írják le. Azoknak, akiket tökéletes bráhmanáknak neveltek, ismerniük kell valamennyi védikus írást, s a belőlük származó áldást át kell adniuk az embereknek. Az embereknek követniük kell a tökéletes bráhmanát, s így megtanulhatják, hogyan szabályozzák elméjüket és érzékeiket, majd fokozatosan fejlődve elérhetik a lelki tökéletességet.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 5.4.16. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Miután Kavi, Mahávíra és Szavana mindent megtanultak az élet paramahamsza szintjén, Prijavrata Mahárádzsa még tizenegy arbuda évig uralkodott az univerzum fölött. Ha erős karjaival íjának húrjához illesztette a nyilát, mindenki elmenekült, aki a vallásos élet szabályozó elveinek ellensége volt, mert mindenki rettegett páratlan hatalmától, amit a világ fölött uralkodva megnyilvánított. Nagyon szerette feleségét, Barhismatít, s a napok múlásával egymás iránt érzett szeretetük is egyre nőtt. Nőiességével, ahogyan öltözködött, járt, felkelt, mosolygott, nevetett, s a királyra pillantott, Barhismatí királynő újra és újra erőt adott a királynak. Így aztán Prijavrata, aki nagy lélek volt, látszólag teljesen meghódolt felesége női irányításának. Úgy viselkedett vele, mint egy közönséges férfi, de valójában egy nagy lélek volt.

MAGYARÁZAT: Ebben a versben a dharma-pratipaksah szó („a vallásos elvek ellenségei”) nem egy bizonyos hit, hanem a társadalmi és lelki rendek, a négy varna (bráhmana, ksatrija, vaisja és súdra) és a négy ásrama (brahmacsárí, gríhasztha, vánaprasztha és szannyássí) alkotta varnásrama-dharma ellenségeire utal. A társadalom megfelelő rendjének fenntartásához és ahhoz, hogy az állampolgárok fokozatosan haladhassanak az élet célja, azaz a lelki megértés felé, követnünk kell a varnásrama-dharma elveit. Ebből a versből kiderül, hogy Prijavrata Mahárádzsa nagyon szigorúan vette a varnásrama-dharma intézményének fenntartását. Aki semmibe vette ezt a rendet, az azonnal elmenekült előle, amint a király harcba szállva vele vagy egy kicsit megleckéztetve figyelmeztette. Prijavrata Mahárádzsának valójában nem kellett volna harcolnia, mert pusztán szilárd eltökéltsége miatt senki sem merészelte áthágni a varnásama-dharma szabályait. Ha az emberi társadalmat nem a varnásrama-dharma irányítja, akkor az írások szerint nem különb macskák és kutyák állati társadalmánál. Prijavrata Mahárádzsa éppen ezért rendkívüli, páratlan hatalmával szigorúan megőrizte a varnásrama-dharma rendjét.
Ahhoz, hogy valaki ilyen éberen tudjon vigyázni, szüksége van a felesége bátorítására. A varnásrama-dharma rendszerben bizonyos osztályoknak, a bráhmanáknak és a szannyászíknak nincs szükségük a másik nem bátorítására. A ksatrijáknak és a gríhasztháknak azonban szükségük van feleségük biztatására ahhoz, hogy eleget tegyenek feladataiknak, sőt nem is képesek megfelelően végrehajtani kötelességeiket, ha nincs mellettük a feleségük. Srí Csétanja Maháprabhu Maga is elismerte, hogy egy gríhaszthának egy feleséggel kell élnie. A ksatrijáknak még az is megengedett volt, hogy több feleségük legyen, hogy bátorítsák őket az irányításban rájuk háruló feladatok végzése során. Akinek az életét a karma és a politika teszi ki, annak szüksége van egy jó feleség társaságára. Prijavrata Mahárádzsa tehát, hogy kötelességének becsülettel eleget tehessen, erőt merített jó felesége, Barhismatí társaságából, aki mindig nagyon jól tudta, hogyan okozzon örömet kiváló férjének öltözködésével, mosolyával és nőies bájának kimutatásával. Barhismatí királynő mindig lelkesítette Prijavrata Mahárádzsát, így aztán férje nagyon szépen végezte az uralkodással járó kötelességeit.
Ebben a versben az iva szó kétszer szerepel, s arra utal, hogy Prijavrata Mahárádzsa pontosan úgy viselkedett, mint egy papucsférj, és ezzel látszólag minden emberi felelősségérzetét elveszítette. Valójában azonban teljesen tudatában volt annak, hogy ő egy szellemi lélek, noha látszólag úgy viselkedett, mint egy engedékeny karmí férj. Tizenegy arbudáig uralkodott így az univerzum fölött. Egy arbuda százmillió évből áll, és Prijavrata Mahárádzsa tizenegy ilyen arbudáig volt az univerzum uralkodója.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 5.1.29. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

A halál lángoló tüzeként rettentő félelemmel töltöm el azt, aki az eltérő külső alapján akár a legkisebb megkülönböztetést is teszi maga és a többi élőlény között.

MAGYARÁZAT: A különféle élőlények testüket tekintve különböznek egymástól, de egy bhaktának nem szabad ilyen alapon különbséget tennie az egyik élőlény és a másik között. Egy bhakta úgy nézzen mindenre, hogy a lélek és a Felsőlélek egyaránt jelen van a különféle élőlényekben.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.29.26. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Annál a bráhmanánál, aki ismeri a Védák célját, jobb az, aki el tud oszlatni minden kétséget, s nála is jobb, aki szigorúan követi a brahminikus elveket. Nála jobb, aki megszabadult minden anyagi szennyeződéstől, nála pedig a tiszta bhakta jobb, aki jutalmat nem várva odaadó szolgálatot végez.

MAGYARÁZAT: Az artha-dzsnya bráhmana kifejezés arra utal, aki alaposan, analitikusan tanulmányozta az Abszolút Igazságot, és aki tudja, hogy az Abszolút Igazságot három különböző szinten lehet megvalósítani: Brahmanként, Paramátmáként és Bhagavánként. Ha valaki azonban nemcsak birtokában van ennek a tudásnak, de arra is képes, hogy minden kétséget eloszlasson, ha az Abszolút Igazságról kérdezik, őt jobbnak kell tekinteni. E fölött állhat egy művelt bráhmana-vaisnava, aki érthető magyarázatokkal képes eloszlatni minden kétséget, ám ha nem követi a vaisnava elveket, nem áll magasabb szinten. Az embernek képesnek kell lennie arra, hogy eloszlasson minden kétséget, s ugyanakkor rendelkeznie kell a brahminikus tulajdonságokkal is. Aki ismeri a védikus parancsolatok célját, aki alkalmazni tudja a védikus írásokban lefektetett elveket, s aki ily módon oktatja tanítványait, azt ácsárjának nevezik. Az ácsárja nem más, mint aki az odaadó szolgálatot úgy végzi, hogy nem vágyik arra, hogy életében magasabb szintre emelkedjen.
A legtökéletesebb bráhmana a vaisnava. Azt a vaisnavát, aki ismeri az Abszolút Igazság tudományát, ám arra nem képes, hogy ezt a tudást másoknak is átadja, a legalacsonyabb szinten állónak tekintik. A második szinten az áll, aki nemcsak megérti Isten tudományának elveit, de prédikálni is tud, aki pedig nemcsak prédikál, de mindent az Abszolút Igazságban lát, és az Abszolút Igazságot látja mindenben, az a legkiválóbb vaisnavák kategóriájába tartozik. Ez a vers megemlíti, hogy egy vaisnava már bráhmana is egyben. Valójában a brahminikus tökéletesség legfelső szintjét az ember akkor éri el, amikor vaisnavává válik.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.29.32. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája

Függőségi nyilatkozat:

Istentől függünk

Amerika két százéves évfordulója sokak számára volt nagy alkalom az ünneplésre. 1976. márciusában Máyápurban (India) a Back to Godhead [Vissza Istenhez] című magazin kiadói különleges interjút készítettek Sríla Prabhupádával, aki szigorúan bírálta az olyan amerikai mondásokat, mint „Minden ember egyenlőnek születik”, „Istenben bízunk” és „Isten alatt egy nemzet van”.

Back to Godhead: Thomas Jefferson belevette az Amerikai Forradalom alapfilozófiáját a Függetlenségi Nyilatkozatba. A kor jeles emberei, akik a dokumentumot aláírták, egyetértettek abban, hogy vannak nagyon nyilvánvaló és magától értetődő igazságok, melyek közül az első az, hogy minden ember egyenlőnek születik. Ezalatt azt értették, hogy minden ember egyenlő a törvény előtt, s egyforma lehetőségeik vannak arra, hogy a törvény védelmezze őket.

Sríla Prabhupáda: Igen, ilyen értelemben — ahogy ön is mondja — minden ember egyenlő.

Back to Godhead: A Függetlenségi Nyilatkozat egy másik pontja az, hogy Isten minden embert bizonyos természetes jogokkal ruház fel, amelyeket nem lehet elvenni tőle. Ez az élethez, a szabadsághoz való jog és...

Sríla Prabhupáda: De az állatoknak szintén joguk van az élethez. Miért nincs az állatoknak joguk az élethez? A nyulak például élik a saját életüket az erdőben. Miért engedi a kormány a vadászoknak, hogy odamenjenek és leöljék őket?

Back to Godhead: Csak az emberekről beszélnek.

Sríla Prabhupáda: Akkor nincs valódi filozófiájuk. Az a beszűkült gondolkodás, hogy az én családom vagy az én testvérem jó, és mindenki mást megölhetek, bűnös gondolkodás. Tételezzük fel, hogy a családom kedvéért megölöm az apádat. Filozófia ez? Az igazi filozófia a szuhridam szarva-bhútánám: barátság minden élőlény iránt. Ez bizonyára emberekre érvényes, de ha egy állatot is megölsz szükségtelenül, azonnal tiltakozni fogok: „Miféle ostobaságot csinálsz?”

Back to Godhead: Amerika alapítói azt mondják, a másik természetes jog a szabadsághoz való jog — szabadsághoz abban az értelemben, hogy a kormánynak nincs joga megmondani az embernek, milyen munkát kell végeznie.

Sríla Prabhupáda: Ha a kormány nem tökéletes, nem szabad megengedni, hogy megmondja az embereknek, mit tegyenek. De ha a kormány tökéletes, akkor megmondhatja.

Back to Godhead: A harmadik természetes jog, amelyet megemlítenek, hogy minden embernek joga van törekedni a boldogságra.

Sríla Prabhupáda: De a te normád a boldogságra talán más, mint az enyém. Te talán szeretsz húst enni — én nem szeretek. Hogyan lehet a te mércéd a boldogságra egyenlő az enyémmel?

Back to Godhead: Tehát mindenkinek szabadon kell próbálkoznia elérni azt a boldogságot, amelyre vágyik?

Sríla Prabhupáda: A boldogság mércéjének az ember tulajdonságai alapján kell előírva lennie. Az egész társadalmat négy csoportra kell osztani: azokra, akik egy bráhmana tulajdonságaival rendelkeznek, azokra, akik ksatrija tulajdonságúak, akik vaisja és súdra természettel rendelkeznek. [A bráhmanák a társadalom tanult és jámbor tanítói és lelki vezetői, a ksatriják a katonák és irányítók, a vaisják a gazdálkodók és kereskedők, a súdrák a munkások.] Mindenkinek megfelelő lehetőséget kell kapnia a munkához, természetes tulajdonságai alapján.
Nem lehet egy ökröt a ló munkájával lefoglalni, sem a lovat az ökör munkájával. Manapság gyakorlatilag mindenki középfokú oktatást kap. De mit tanítanak ezekben az iskolákban? Leginkább a technikai tudást, ami súdra oktatás. A valódi magasabb szintű oktatás a védikus bölcsesség tanulása. Ez a bráhmanák számára van. A súdra oktatás önmagában csak káoszhoz vezet. Mindenkit próbára kell tenni, hogy megtalálják, melyik oktatásfélére alkalmas. Néhány súdra kaphat technikai oktatást, de a súdrák többségének farmokon kell dolgoznia. Mivel mindenki a városba jön tanulni, azt gondolván: „Több pénzt kaphatunk”, a mezőgazdaság elhanyagolt. Most hiány van, mert senki sem foglalkozik jó élelmiszerek előállításával. Ezek a hiányosságok mind a rossz államvezetés miatt vannak. A kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy mindenki természetes tulajdonságai alapján legyen foglalkoztatva. Akkor az emberek boldogok lesznek.

Back to Godhead: Ha tehát a kormány mindenkit mesterségesen egy osztályba helyez, ott nem lehet boldogság.

Sríla Prabhupáda: Nem, az természetellenes és csak káoszt eredményez.

Back to Godhead: Amerika alapító atyái nem szerették a társadalmi osztályokat, mivel nagyon rossz tapasztalataik voltak ezzel kapcsolatban. A forradalom előtt az amerikaiak fölött fejedelmek uralkodtak, de az egyeduralkodók mindig zsarnokok és igazságtalanok voltak.

Sríla Prabhupáda: Mert nem képezték őket ki arra, hogyan kell szent uralkodónak lenni. A védikus civilizáció a fiúkat már életük kezdetétől első osztályú brahmacsáríként [cölibátusban élő tanulóként] nevelte. Gurukulába, a lelki tanítómester iskolájába jártak, és önfegyelmet, tisztaságot, igazságosságot és sok más jámbor tulajdonságot tanultak. A legjobbak később alkalmassá váltak arra, hogy az országot irányítsák.
Az Amerikai Forradalomnak nincsen különösebb jelentősége. A lényeg az, hogy amikor az emberek boldogtalanná válnak, fellázadnak. Ezt tették Amerikában, ezt tették Franciaországban és ezt tették Olaszországban.

Back to Godhead: Az amerikai forradalmárok azt mondták, ha a kormány nem tesz eleget annak, hogy megfelelően irányítsa az országot, akkor az embereknek joguk van feloszlatni azt a kormányt.

Sríla Prabhupáda: Igen. Ahogyan Nixon esetében is történt: megbuktatták. De ha Nixont kicserélik egy másik Nixonra, annak mi a haszna? Tudniuk kell, hogyan váltsák fel Nixont egy szent vezetővel. Mivel az embereknek nincsen meg ez a neveltségük és kultúrájuk, egyik Nixont a másik után fogják választani, és soha nem lesznek boldogok. Az emberek lehetnének boldogok. A boldogság képlete ott van a Bhagavad-gítában. Az első dolog, amit tudniuk kell, hogy a föld Istené. Miért állítják azt az amerikaiak, hogy a föld az övék? Amikor az első telepesek Amerikába mentek, azt mondták: „ez a föld Istené, jogunk van itt élni.” Miért nem engednek hát másokat is letelepedni azon a földön? Mi a filozófiájuk? Annyi túlnépesedett ország van. Az amerikai kormánynak engednie kell az embereknek, hogy Amerikába menjenek, és segítséget kell adniuk nekik, hogy művelhessék a földet és gabonát termelhessenek. Miért nem teszik ezt? Erőszakkal elvették más tulajdonát, s most erőszakkal megakadályozzák, hogy mások odamenjenek. Milyen filozófia áll emögött?

Back to Godhead: Nincs filozófia emögött.

Sríla Prabhupáda: Szélhámosság az ő filozófiájuk. Erőszakkal elvettek egy tulajdont, aztán hoztak egy törvény, hogy senki nem veheti el más tulajdonát erőszakkal. Tehát tolvajok. Nem tilthatják meg, hogy Isten tulajdonát Isten fiai birtokukba vegyék. Amerikának és az Egyesült Nemzetek minden államának egyet kell értenie azzal, hogy bárhol legyen elegendő föld, azt az emberi társadalom arra használhatja, hogy élelmiszert termeljen. A kormány azt mondhatja: „Rendben, ti túlnépesedettek vagytok. Az embereitek idejöhetnek. Adunk nekik földet, és termelhetnek élelmiszert.” Csodálatos eredményt látnánk. De meg fogják ezt tenni? Nem. Akkor mi a filozófiájuk? Szélhámosság. „Elveszem erőszakkal a földet, aztán nem engedek másokat idejönni.”

Back to Godhead: Az egyik amerikai jelmondat így hangzik: „Isten alatt egy nemzet van.”

Sríla Prabhupáda: Igen, ez a Krisna-tudat. Egy nemzetnek kell lennie Isten alatt, s ugyanígy egy világ-kormánynak Isten alatt. Minden Istenhez tartozik, és mi mindannyian a fiai vagyunk. Ez a megfelelő filozófia.

Back to Godhead: De Amerikában az emberek nagyon félnek egy központi kormánytól, mivel bárhol is van egy erős kormányzat, ott örökké zsarnokság lesz.

Sríla Prabhupáda: Ha a vezetők megfelelően képzettek, akkor nem lehet zsarnokság.

Back to Godhead: De az amerikai rendszerű kormány egyik premisszája az, hogy ha egy vezetőnek túl sok hatalma van, akkor elkerülhetetlenül korrupttá válik.

Sríla Prabhupáda: Úgy kell őket nevelni, hogy ne legyenek korruptak.

Back to Godhead: Mi ez a nevelési program?

Sríla Prabhupáda: Ez a nevelés a varnásrama-dharma [rendszer, melyben a társadalom négy társadalmi és négy lelki rendre van osztva, az emberek természetes tulajdonságai alapján]. Oszd fel a társadalmat a tulajdonságok szerint, és neveld az embereket abban a szellemben, hogy minden Istenhez tartozik, és mindent Isten szolgálatában kell használni. Akkor valóban lehet „egy nép Isten alatt”.

Back to Godhead: De ha a társadalom négy különböző csoportra oszlik, nem lesz-e ott irigység?

Sríla Prabhupáda: Nem, nem. Ahogyan az én testemben is különféle részek vannak, hogy együtt dolgozzanak, úgy a társadalomnak is kellene lennie különböző részeinek, amelyek ugyanazért a célért dolgoznak. A kezem különbözik a lábamtól. De amikor azt mondom a kéznek: „Hozz egy pohár vizet!”, a láb segíteni fog. A lábra is szükség van meg a kézre is.

Back to Godhead: De a nyugati világban nekünk van dolgozó osztályunk meg tőkés osztályunk, mégis mindig háború van a kettő között.

Sríla Prabhupáda: Igen, a kapitalista osztályra is szükség van és a dolgozó osztályra is.

Back to Godhead: De harcolnak egymással.

Sríla Prabhupáda: Azért, mert nincsenek felkészítve; nincsen közös cél. A kéz és a láb különféleképpen működnek, de a közös cél fenntartani a testet. Tehát ha megtaláljuk a közös célt a kapitalisták és dolgozók részére egyaránt, akkor nem lesz harc. De ha nem ismerjük a közös célt, akkor örökké harc lesz.

Back to Godhead: Forradalom?

Sríla Prabhupáda: Igen.

Back to Godhead: A legfontosabb dolog tehát megtalálni a közös célt, ami egyesítheti az embereket?

Sríla Prabhupáda: Igen, mint ahogyan a mi Krisna-tudatú szervezetünkben: te eljössz, hogy konzultálj velem minden tevékenységről, mert én megadhatom a közös célt. A kormányzatnak nagyon képzettnek kell lennie abban, hogy ismerje az élet célját — a közös célt —, és az embereket arra kell nevelnie, hogy a közös célért dolgozzanak. Az emberek akkor boldogok és békések lesznek. Ám ha az emberek csak olyan szélhámosokat választanak meg, mint Nixon, soha nem fogják megtalálni a közös célt. Minden szélhámos szerezhet valamilyen úton-módon szavazatokat, s aztán ő lesz a kormány feje. A jelöltek vesztegetnek, csalnak, propagandát csinálnak, hogy szavazatokat nyerjenek. Valahogy megkapják a voksokat és megkaparintják az első helyet. A rendszer rossz.

Back to Godhead: Ha tehát nem népszavazással választjuk a vezetőinket, hogyan lesz a társadalom kormányozva?

Sríla Prabhupáda: Bráhmanákra van szükség, ksatrijákra, vaisjákra, súdrákra. Éppúgy, mint amikor házat akarsz építeni: mérnökökre van szükséged. Nem utcaseprőket akarsz. Nem így van? Mit csinálna az utcaseprő? Nem, ott mérnökökre van szükség. Ha tehát követjük a varnásrama felosztást, aszerint csak a ksatrijáknak megengedett a kormányzás. A törvényhozók pedig — a szenátorok — csak képzett bráhmanák lehetnek. Manapság a hentes is a törvényhozó testület tagja. Hentes, és mivel szavazatokat szerzett, szenátor lett. Jelenleg a vox populi elve alapján egy hentes is bekerülhet a törvényhozó testületbe. Tehát minden a neveléstől függ. Mi a Krisna-tudatú szervezetünkben valóban nevelünk — ők a politika esetében elfeledkeznek a nevelésről. Nem lehet csupán egy társadalmi osztály. Ez ostobaság, mert az emberek különféle osztályait különféle tevékenységekkel kell lefoglalnunk. Ha nem ismerjük ennek a művészetét, mulasztást követünk el, mert munkamegosztás nélkül csak pusztulás lesz. A Srímad-Bhágavatamban megtárgyaltuk egy király összes felelősségét. A társadalom különböző osztályainak együtt kell működniük, pontosan úgy mint a test különböző részeinek. Bár minden testrész más-más célt szolgál, mind egy célért dolgozik: hogy fenntartsák a testet.

Back to Godhead: Mi tulajdonképpen a kormány kötelessége?

Sríla Prabhupáda: Megérteni, mi Isten akarata, és gondoskodni arról, hogy a társadalom e cél elérése érdekében dolgozzon. Akkor az emberek boldogok lesznek. De ha az emberek rossz irányba haladnak, hogyan lehetnének boldogok? A kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy jó irányba haladjanak. A jó irány ismerni Istent és parancsai szerint cselekedni. De ha maguk a vezetők nem hisznek Isten felsőbbrendűségében, és ha nem tudják, mit akar Isten tenni, vagy mit vár el tőlünk, akkor hogyan lehet ott jó kormányzat? A vezetők félre vannak vezetve és másokat is félrevezetnek. Ez a kaotikus állapot uralkodik ma a világban.

Back to Godhead: Az Egyesült Államokban hagyományosan az egyház és az állam elkülönült egymástól.

Sríla Prabhupáda: Én nem az egyházról beszélek. Egyház vagy nem egyház — nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a vezetőknek el kell fogadniuk, hogy van egy legfelsőbb irányító. Hogyan tagadhatják ezt? A természetben minden a Legfelsőbb Úr irányítása alatt működik. A vezetők nem tudják a természetet kontrollálni, miért nem fogadják hát el egy legfelsőbb irányító létét? Ez a baj a társadalomban. A vezetők minden tekintetben érzik, hogy lennie kell egy legfelsőbb irányítónak, és még mindig tagadják Őt.

Back to Godhead: De a kormány valószínűleg ateista.

Sríla Prabhupáda: Akkor az nem lehet jó vezetés. Az amerikaiak azt mondják, Istenben bíznak. De Isten tudománya nélkül a bizalom csak kitaláció. Először komolyan kell venni Isten tudományát, aztán pedig bízni kell Benne. Ők nem tudják kicsoda Isten, de mi igen. Mi tényleg bízunk Istenben.
Ezek az emberek létrehozzák a saját módszerüket a kormányzásra. Ez a hibájuk. Soha nem lesznek sikeresek. Tökéletlenek, és ha tovább folytatják saját módszereik és elméleteik gyártását, tökéletlenek is maradnak. Mindig lesz forradalom — egyik a másik után. Nem lesz békesség.

Back to Godhead: Ki határozza meg a vallás szabályozó elveit, amelyeket az embereknek követniük kell?

Sríla Prabhupáda: Isten. Isten tökéletes, Ő határozza meg. A védikus szemlélet szerint Isten minden élőlény irányítója (nitjó nitjánám csétanas csétanánám). Különbözünk Tőle, mivel Ő teljesen tökéletes, mi pedig nem vagyunk azok. Megvannak bennünk Isten tulajdonságai, de nagyon kevés mértékben. Ezért csak nagyon parányi tudással rendelkezünk — ez minden. Egy kevéske tudással gyárthatsz 747-es repülőket, de nem gyárthatsz egy szúnyogot. Isten megteremtette a szúnyog testét, ami szintén egy „repülőgép”. És ez a különbség Isten és miközöttünk: van tudásunk, de nem olyan tökéletes, mint Istené. A kormány vezetőinek tehát Isten tanácsát kell kérniük, s akkor tökéletesen fognak irányítani.

Back to Godhead: Isten megtervezte a legtökéletesebb kormányt is?

Sríla Prabhupáda: Ó igen. A ksatriják irányították a kormányt a védikus időkben. Amikor háború volt, a király volt az első, aki harcolt. Mint a ti George Washingtonotok: harcolt, amikor háború volt. De miféle elnökök uralkodnak manapság? Amikor háború van, biztonságban ül és telefonon adja a parancsait. Nem alkalmas arra, hogy elnök legyen. Amikor háború van, az elnöknek kellene az elsőnek lenni, aki előremegy és vezeti a csatát.

Back to Godhead: De ha az ember parányi és tökéletlen, hogyan teljesítheti Isten tökéletes parancsát egy tökéletes kormányzás érdekében?

Sríla Prabhupáda: Lehet, hogy nem vagy tökéletes, mégis ha teljesíted az utasításomat, tökéletessé válsz. El kell fogadnod engem vezetődnek, én pedig elfogadom Istent vezetőmnek. Így lehet a társadalmat tökéletesen kormányozni.

Back to Godhead: Jó kormányzat tehát azt jelenti, hogy először is elfogadja a Legfelsőbb Lényt a kormányzat igazi irányítójaként?

Sríla Prabhupáda: Nem fogadhatod el közvetlenül a Legfelsőbb Lényt. Az Ő szolgáit kell elfogadnod, a bráhmanákat vagy a Vaisnavákat (az Úr híveit). A kormány emberei ksatriják — a második osztály. A ksatrijáknak tanácsot kell kérniük a bráhmanáktól vagy a Vaisnaváktól, és ennek alapján hozni a törvényeket. A vaijyáknak végre kell hajtaniuk a gyakorlatban a ksatriják utasításait, a súdráknak pedig e három irányító alatt kell dolgozniuk. Így lesz tökéletes a társadalom.

Forrás: Az Önmegvalósítás tudománya 6. fejezet 4. vers -  A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája