Miután Kavi, Mahávíra és Szavana mindent megtanultak az élet paramahamsza szintjén, Prijavrata Mahárádzsa még tizenegy arbuda évig uralkodott az univerzum fölött. Ha erős karjaival íjának húrjához illesztette a nyilát, mindenki elmenekült, aki a vallásos élet szabályozó elveinek ellensége volt, mert mindenki rettegett páratlan hatalmától, amit a világ fölött uralkodva megnyilvánított. Nagyon szerette feleségét, Barhismatít, s a napok múlásával egymás iránt érzett szeretetük is egyre nőtt. Nőiességével, ahogyan öltözködött, járt, felkelt, mosolygott, nevetett, s a királyra pillantott, Barhismatí királynő újra és újra erőt adott a királynak. Így aztán Prijavrata, aki nagy lélek volt, látszólag teljesen meghódolt felesége női irányításának. Úgy viselkedett vele, mint egy közönséges férfi, de valójában egy nagy lélek volt.

MAGYARÁZAT: Ebben a versben a dharma-pratipaksah szó („a vallásos elvek ellenségei”) nem egy bizonyos hit, hanem a társadalmi és lelki rendek, a négy varna (bráhmana, ksatrija, vaisja és súdra) és a négy ásrama (brahmacsárí, gríhasztha, vánaprasztha és szannyássí) alkotta varnásrama-dharma ellenségeire utal. A társadalom megfelelő rendjének fenntartásához és ahhoz, hogy az állampolgárok fokozatosan haladhassanak az élet célja, azaz a lelki megértés felé, követnünk kell a varnásrama-dharma elveit. Ebből a versből kiderül, hogy Prijavrata Mahárádzsa nagyon szigorúan vette a varnásrama-dharma intézményének fenntartását. Aki semmibe vette ezt a rendet, az azonnal elmenekült előle, amint a király harcba szállva vele vagy egy kicsit megleckéztetve figyelmeztette. Prijavrata Mahárádzsának valójában nem kellett volna harcolnia, mert pusztán szilárd eltökéltsége miatt senki sem merészelte áthágni a varnásama-dharma szabályait. Ha az emberi társadalmat nem a varnásrama-dharma irányítja, akkor az írások szerint nem különb macskák és kutyák állati társadalmánál. Prijavrata Mahárádzsa éppen ezért rendkívüli, páratlan hatalmával szigorúan megőrizte a varnásrama-dharma rendjét.
Ahhoz, hogy valaki ilyen éberen tudjon vigyázni, szüksége van a felesége bátorítására. A varnásrama-dharma rendszerben bizonyos osztályoknak, a bráhmanáknak és a szannyászíknak nincs szükségük a másik nem bátorítására. A ksatrijáknak és a gríhasztháknak azonban szükségük van feleségük biztatására ahhoz, hogy eleget tegyenek feladataiknak, sőt nem is képesek megfelelően végrehajtani kötelességeiket, ha nincs mellettük a feleségük. Srí Csétanja Maháprabhu Maga is elismerte, hogy egy gríhaszthának egy feleséggel kell élnie. A ksatrijáknak még az is megengedett volt, hogy több feleségük legyen, hogy bátorítsák őket az irányításban rájuk háruló feladatok végzése során. Akinek az életét a karma és a politika teszi ki, annak szüksége van egy jó feleség társaságára. Prijavrata Mahárádzsa tehát, hogy kötelességének becsülettel eleget tehessen, erőt merített jó felesége, Barhismatí társaságából, aki mindig nagyon jól tudta, hogyan okozzon örömet kiváló férjének öltözködésével, mosolyával és nőies bájának kimutatásával. Barhismatí királynő mindig lelkesítette Prijavrata Mahárádzsát, így aztán férje nagyon szépen végezte az uralkodással járó kötelességeit.
Ebben a versben az iva szó kétszer szerepel, s arra utal, hogy Prijavrata Mahárádzsa pontosan úgy viselkedett, mint egy papucsférj, és ezzel látszólag minden emberi felelősségérzetét elveszítette. Valójában azonban teljesen tudatában volt annak, hogy ő egy szellemi lélek, noha látszólag úgy viselkedett, mint egy engedékeny karmí férj. Tizenegy arbudáig uralkodott így az univerzum fölött. Egy arbuda százmillió évből áll, és Prijavrata Mahárádzsa tizenegy ilyen arbudáig volt az univerzum uralkodója.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 5.1.29. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája