Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Visnu így folytatta: Kedves Prithu királyom! Amikor a mesterségével járó kötelességeit végrehajtó ember szerető szolgálatomhoz lát, s nem vágyik semmilyen anyagi nyereségre, lassanként nagy belső elégedettség tölti el.
MAGYARÁZAT: Ezt a verset a Visnu Purána is megerősíti. A foglalkozással járó kötelességeket varnásrama-dharmának nevezik, s ezek az anyagi és lelki élet négy-négy csoportjára — a bráhmanákra, ksatrijákra, vaisjákra és súdrákra, illetve a brahmacsarja, gríhasztha, vánaprasztha és szannyásza rendekre — vonatkoznak. Aki a varnásrama-dharmának megfelelően dolgozik, s nem vágyik tettei gyümölcsére, az fokozatosan elégedetté válik. Az élet végső célja az, hogy az ember a mesterségével járó kötelességének eleget téve az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatát végezze. A Bhagavad-gítá ezt mint a karma-jóga folyamatát erősíti meg. Más szóval egyedül az Úr elégedettsége és szolgálata érdekében szabad cselekednünk, mert másképp belebonyolódunk azokba a tettekbe, melyek az előző cselekedeteink visszahatásai.
Mindenki végrehajtja a mesterségével járó kötelességeit, ám nem szabad, hogy az anyagi tevékenység célja az anyagi haszon legyen. Mindenkinek fel kell ajánlania munkája eredményeit. Egy bráhmana számára különösen fontos, hogy ne az anyagi haszon reményében végezze a kötelességét, hanem azért, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A ksatrijának, a vaisjának és a súdrának is így kell dolgoznia. Ebben az anyagi világban mindenkinek más-más mestersége és foglalkozása van, de minden ilyen tevékenységnek az a célja, hogy örömet okozzon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Az odaadó szolgálat nagyon egyszerű, s bárki végezheti. Mindenki megmaradhat saját mesterségénél; az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy házában állítsa az oltárra a Legfelsőbb Úr múrtiját. A múrti lehet Rádhá-Krisna vagy épp Laksmí-Nárájana (és sok más formája is létezik az Úrnak). Egy bráhmana, ksatrija, vaisja vagy súdra így becsületes munkájának eredményét felhasználva imádhatja a múrtit. Függetlenül attól, hogy mi a foglalkozása, az ember végezze az odaadó szolgálat folyamatait, azaz halljon és énekeljen az Úrról, emlékezzen Rá, imádja Őt, ajánljon fel Neki mindent, és merüljön el a szolgálatában. Ha így tesz, nagyon könnyen végezheti az Úr szolgálatát, s ha ezzel elégedetté teszi az Urat, beteljesítette élete küldetését.
Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 4.20.9. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája
