Az odaadó szolgálatban így elmerülve a jógí mindig látja magában az Urat amint áll, sétál, hever vagy ül, mert a Legfelsőbb Úr kedvtelései mindig csodálatosak és vonzóak.

MAGYARÁZAT: Ha magunkban az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formáján meditálunk, vagy ha dicsőségéről és kedvteléseiről énekelünk, a két folyamat nem különbözik egymástól. Az egyetlen eltérés, hogy könnyebb hallgatni az Úr kedvteléseit és erre összpontosítani az elmét, mint formáját látni a szívben, mert amint az ember az Úrra kezd gondolni — különösen ebben a korszakban —, az elme zavarttá válik, s a túl sok inger hatására a folyamat, amelynek során az elmében látjuk az Urat, félbeszakad. Amikor azonban az Úr transzcendentális kedvteléseinek dicsérete hangzik fel, azt az ember önkéntelenül is meghallja. Ez a hang behatol az elménkbe, s ezzel akaratlanul is a jóga folyamatát végezzük. Még egy gyerek is meghallhatja, s így pusztán azáltal, hogy meghallgat egy történetet a Bhágavatamból az Úr kedvteléséről, amint teheneivel és barátaival a legelőkre indul, részesülhet abban az áldásban, amely abból származik, hogy az Úr kedvtelésein meditálunk. A hallás azt jelenti, hogy használjuk az elménket. Az Úr Csétanja azt javasolta, hogy e Kali-korszakban mindig ismételjük és hallgassuk a Bhagavad-gítát. Az Úr azt is elmondja, hogy a mahátmák, a nagy lelkek örökké az Úr dicsőségéről énekelnek, s azzal, hogy ezt hallják, mások is hasonló áldásban részesülnek. A jógához szükség van arra, hogy akár áll, akár mozog, akár fekszik az Úr, meditáljunk transzcendentális kedvtelésein.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.28.19. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája