Általában nem azt javasoljuk érdeklődőknek, hogy fogadjanak el cölibátust, hanem hogy legyenek Krisna-tudatosak. Ha értékelik a Krisna-tudatot akkor minden más ebből jönni fog. A Krisna-tudat ’újoncai’ néha elkedvetlenednek a túl sok megkötöttség miatt, különösen a szexel kapcsolatban. Arra kell bíztatni őket, hogy énekeljenek, fogadjanak el prasádamot, és társuljanak a bhaktákkal. Ha szexuális életet akarnak, az nem tilos ¾ a grhasta ásramban. Ha viszont egy fiatal férfi kész brahmacárivá válni, akkor minden tekintetben lelkesíteni kell őt.
Az elkötelezett bhakták körében feltétlenül prédikálni kell a cölibátusról. Sríla Prabhupáda: „Az egész világ a vagina probmlmában van elmerülve. Ezekről a dolgokról rendszeresen beszélni kell. Ez kírtana. Ha mozgalmunkban nem beszélünk ilyen dolgokról, akkor minden gyengévé válik. Egyik témát a másik után kell megtárgyalni. Minden ott van a könyvekben.”(*Satsvarúpa dása Gosvámi idézete)
Ha az emberek megkérdezik, hogy miért tartjuk a cölibátust, kifejthetjük számukra, hogy ez egy előfeltétele az önmegvalósításnak. Az elmének kontroláltnak kell lennie, de soha nem válhat azzá, ha szexuáis vágyak izgatják. Nem válhat senki sem transzcendentalistává, akár yogi, akár jnáni, akár bhakta legyen, ha nem fogad el cölibátust (ld. Bg.6.14.magyarázat). Ez a „kiválóság utáni végső kutatás”.
A cölibátus ember emlékezet óta egy szigorú elv papok, szerzetesek számára a legjelentősebb Hindu, Buddhista és Keresztény tradíciókban. Jézus, Buddha, Sankarácárya és számtalan más személy elfogadta a cölibátus fogadalmát. A cölibátus nem egy régidivatú, hóbortos idea, hanem egy dinamikus, élettel teli elv, hogy elérjünk egy oly fenséges célt, melyet közönséges emberek egyáltalán fel sem tudnak fogni.
A freudi általános ellenvetés a cölibátussal szemben, hogy frusztrációt okoz; inkább engedni kellene, hogy szabad folyást engedjünk vágyainknak. Az tény, hogy egy magasabb tudatosság kifejlesztése nélkül a cölibátus kínzássá válik. Anélkül visszatartani a testet, hogy az elmét kontrolálná valaki, pszichózishoz vezethet. Ám sok nem cölibátusban élő is szenved frusztrációtól, aggodalmaktól vagy fizikai betegségektől, melyeket közvetlenül vagy közvetve a szex okozott. Cölibátus vagy nem cölibátus, az igazi probléma a szex. Ezen túlmenően, akik ismerik a karma törvényét azt is megértik, hogy bonyolult szexuális ügyekbe keveredve a feltételekhez kötött lélek még mélyebben az anyagi kötöttségek közé kerül. A végső megoldás tehát nem a szex elfogadása, vagy elutasítása, hanem a fölé emelkedés, és végül a lelki szintre kerülés. Egy teljesen Krisna-tudatos személy lehet teljesen cölibátusban, vagy lehet egy tucat gyereke, bármelyik úton is járjon, tudata soha nem válik beszennyezetté. Ám a kezdő transzcendentalista számára a szexuális késztetés lényeges zavart okoz az Abszolúton való meditációjában. Ezért a törekvő bhaktáknak azt tanácsoljuk, hogy maradjanak teljesen cölibátusban ¾ ha képesek elméjüket kontrolálni. Máskülönben inkább házasodjanak meg a bhakták és éljenek korlátozott szexuális életet életük egy részében.
Ám a szexualitás egy nagyon veszélyes üzlet. Még házasságon belül is, ha rossz időben, nem megfelelő helyen, helytelen tudatban vagy az előírt tisztasági rituálék nélkül történik, a természet törvényei mind a férfit, mind a nőt megbüntetik. Ennek ellenére a szexuális vágy olyan erős, hogy még mindezt tudva is ösztönözve leszünk bűnös tettekre. Káma esa krodha esa… Ezért jobb brahmacárinak maradni, szigorúan elkerülni a nőkkel való kapcsolatot, hogy ne váljunk áldozatokká.
Legalább a mi bhaktáinknak meggyőződésévé kell válnia, hogy szükség van az érzékek kontroljára. A legtöbb templomunk nagy, provokáló városokban van; tudnunk kell, hogy az önkontrol a saját igazi érdekünk. Az érzékkielégítéstől való megszabadulás nélkül, különösen vonatkoztatva ezt a szexuális vágyakra, senki sem érhet el tökéletességet a Krisna-tudatban. A brahmacárya egy olyan lényegi gyakorlat mely által érzékeink kontrolálása és az elkülönülés megtanulható, s végül a tökéletesség elérhető. Elhatározottan kell követnünk a brahmacárya elveit, máskülönben nem érhetünk el semmilyen fejlődést.
A prédikálásban van egy másik irány, hogy kifejtsük a szex, az állatok lemészárlása, a szerencsejáték és az önmérgezés romboló hatását társadalmunkban. Bűnözés, háború, árvízek, aszályok, éhinségek, rák, AIDS és más sok millió változatos probléma ostorozza a földet. Tanult és híres professzorok nagy tudós gyógymódokat írnak le, de a probléma megmarad. Az emberek nem tudják, hogy a bűnös tevékenységek mérgező vetésének eredményeit aratják le, különösen a tehenek megölésének és a tiltott szexuális életnek. Ám még csak száz évvel ezelőtt is erénynek számított az érzékek kontrolja, és erkölcstelennek az érzékek túlzott kielégítése.
Darwin „az ember a majmoktól származik” véleménye, majd Freut „engedjük meg” tanácsa után minden korlát leomlott. A szabad szex és prostitúció virágozni kezdett. Válás, „együtt élés”, egyedüli anyák, a születés korlátozása, abortusz és homoszexualitás, minden, ami ezt megelőzően formálisan tiltott volt, egyik a másik után elfogadottá váltak a társadalomban. Napjainkban a „józan mértékletesség” egy rosszallott szó. Az eredmény ¾ katasztrófa, és egyre rosszabbá válik. Csak lássuk meg, hogy mostanra a gyermekek szexuális molesztálása és a vérfertőzés mindennapi dologgá vált. A materialisták kifejezik szörnyülködésüket; de bizonyára egy idő után legalizálni fogják és ezekre a bűnös cselekedetekre is biztatni fognak.
Forrás: Brahmacárya a Krisna-tudatban - Bhakti Vikása Swámi írása
