Igen, ezt úgy hívják, hogy tulajdon. … Hogyha valami a tulajdonod, akkor úgy azonosulsz vele, hogy azt gondolod, hogy úgy fog működni, ahogy azt te akarod. Ez érthető? És akkor nem fogod megnézni, hogy hogy is viszonyuljak hozzá, amikor másokról van szó – mivel azok nem a tieid – akkor mindig megnézed, hogy na, milyen is ez, hogy kell ehhez viszonyulnom ahhoz, hogy működjön. De mivel a tied, nem nézed, hogy hogyan kell a tulajdonodhoz viszonyulni. De a férj és a feleség azt gondolják, hogy egymás tulajdonai. Akkor azt hiszik, hogy ettől automatikusan megértik, hogy te ki vagy, hogy megértenek téged automatikusan, azt, hogy hogy működsz, stb. De ő még mindig egy egyén, akivel szemben ugyanazokat az elveket kell alkalmazni, mint mindenki mással szemben. A házasság arra való, hogy bizalmat építsen. A házasság nem azt jelenti, hogy mostantól nem kell erőfeszítést tenni. Ez érthető? Hanem ellenkezőleg, az erőfeszítés több, mert most már mélyebbre lehet menni. Csak abba vagy hajlandó ennyi energiát belefektetni, ami a tiéd. Érted? Arról van szó, hogy mindaz az elv, amit te alkalmazol az összes többi kapcsolatodban, azokat az elveket nem alkalmazod a házasságodban, mert azt hiszed, hogy ott nem kell. Például van egy barátod, és van egy kocsija. Ha legalábbis kulturált vagy, ha az ő kocsijukat vezeted, akkor nagyon óvatosan vezetsz. De a saját kocsiddal szemben nem biztos, hogy ott van ugyanez az óvatosság. Érted? Az, aki a saját kocsiját is jól vezeti, úgy hívják, hogy jó vezető. Az automatikus azt jelenti, hogy amit akarok, a kocsi azt majd megcsinálja. De a barátod kocsijában nagyon fogsz ügyelni arra, hogy ne csinálj olyat, ami zavart kelt a kocsiban, és ezért a barátodban is majd.

Kérdés: Jobban ismered a saját kocsidat, és ezért a barátod kocsijával, amit nem ismersz annyira, óvatosabb vagy.

De mondjuk, hogy ugyanarról a típusról van szó. Tudod, hogy működnek a sebességek, a kuplung, stb. Amit mondani akartunk, az az, hogy a tulajdon néha útjában áll a dolgoknak, mert az ember óvatlanabb velük. Kevésbé érzékeny rájuk. De a lényeg, hogy az érzékenység működteti a dolgokat. Miért van az, hogy hat hónapos, illetve három éves idézőjelben társulási időszakok vannak? És az szépen működik. És aztán amikor meg ott a házasság, valahogy nem ugyanaz. Mi az, ami megváltozott? A tulajdonérzés. Nem a tiéd, és ezért nagyon óvatos vagy, hogy meg tudd szerezni magadnak. De amikor már a tiéd, akkor, amikor van kedved, ahogy szeretnéd, úgy viszonyulsz hozzá: amikor jól esik. Például: bemész egy boltba. Kiválasztasz egy nagyon drága parfümöt és megnézed, nagyon óvatosan bánsz vele. Értékeled. Nem tekinted magától értetődőnek. Még ha a barátod fölmérgesít, akkor is óvatosan teszed a helyére, mert nem akarod összetörni, nem akarsz fizetni érte. De amint megvetted, kit érdekel már az üveg? Rárakod a polcra, amikor kedved van, akkor használod, amikor nem, akkor nem. Ha mérges vagy, akkor a tied a parfüm, és mérgedbe a földhöz is vághatod. Ezzel a tiszteletnek az elvével ugyanolyan érzékenyen kell bánni a házasság után is, mint ahogy a házasság előtt. A különbség abban a bizalomérzésben, biztonságérzésben van, hogy most már ez a tiéd.

Forrás: Bhaktividyá Purna Svámi, 2007 Eger