Maharaja említette, hogy biztosítsuk azt, hogy a nők tudják, hogy ragaszkodunk hozzájuk, ugyanakkor arról is szoktunk beszélni, hogy jobb, ha a nők ragaszkodnak a férfiakhoz. Ezt hogy lehet összeegyeztetni?

A nő ragaszkodik a férfihoz, de ez nem azt jelenti, hogy ő nem érezheti azt, hogy ő ragaszkodik hozzájuk. A lényeg az, hogy a kötelesség el lesz végezve. Az, hogy anyagilag ragaszkodsz-e, vagy sem, az nem számít. A kötelesség el lesz végezve, és a kötelességnek része az, hogy úgy csinálsz, hogy a nő kényelmesen érezze magát. Az őszinteség abban van, hogy te végzed a kötelességed, nem pedig abban, hogy neked tényleg ott van ez az anyagi szükségleted, hogy vele legyél. De általában ez a létállapot később következik be a grhaszta asramában. Más szóval hogyha a grhaszta asramát a szentírások előírásai szerint egy elkülönült módon gyakorlod azzal a céllal, hogy elégedetté tedd Krisnát, ez megszabadít az anyagi ragaszkodástól. De az, hogy megszabadultál az anyagi ragaszkodásodtól, ez nem jelenti azt, hogy nem végzed a kötelességed. Vudistir ragaszkodott ahhoz, hogy ő legyen a világ uralkodója, és azért lett az? Vagy ez a kötelessége volt? És tökéletesen végezte. Mindenki szereti olvasni róla a Mahat Pháratában. Ő őszintén törekedett a kötelességei végrehajtására, amibe beletartozott az is, hogy uralkodó lesz. Ezért az, hogy a feleségnek biztosítjuk a biztonságérzetét, ezt meg kell tennünk. A grhaszta élet közepén a férj tényleg ragaszkodik. Az élet végén pedig nem azért érezteted vele, hogy ragaszkodsz, mert ragaszkodsz, hanem mert az a kötelességed. De a kötelesség az állandó tényező. Ha nem végzed a kötelességed, akkor csak akkor hajtod végre a tevékenységeket, amikor kedved van hozzá. A férfinak is lenne kötelessége, és a nőnek is vannak kötelességei, ezért házasodik meg valaki. Akár van valakinek kedve, akár nincs, a kötelességét mindig el kell végeznie. Ez biztosítja az állandó kapcsolatot. Később pedig a bajtársiasság az, ami inkább egybetartja inkább, mint a szükséglet, hogy férfi és nő legyen valaki. Később pedig két legjobb barátról lesz szó, akik nagyon jól ismerik egymást, és egyszerűen csak jól tudnak együttműködni, jó csapatot alkotnak. Nem arról van szó, hogy egy férfi és egy nő; barátok. Ez a várna prasztha.

Forrás: H.H Bhaktividya Purna Maharaja Egerben tartott előadásai – kilencedik lecke