Ahogy tegnapelőtt említettük, a fiúk és a lányok képzése során a lányt erényességre tanítják, valamint arra, hogy hogyan érheti be azzal, amit a férje, az apja vagy a fia elő tud teremteni a számára; a brahmacsárít pedig brahmacsarjára képezik, és arra, hogy miként tud érzékenyen gondoskodni a feleség szükségleteiről.
Látjuk, hogy itt alapvetően hangulatokról, illetve a kultúra megértéséről van szó. Említettük, hogy a keleti és a nyugati felfogás között az a különbség, hogy Nyugaton inkább a külsőségeken, Keleten pedig a hangulaton, a kapcsolat mikéntjén van a hangsúly. A védikus képzés aspektusait akkor tudjuk megérteni, ha azt a hangulatot is megértjük, amelyben követik őket.
Mindezeket az aspektusokat egy bizonyos attitűd (szellemi beállítottság) jellemzi, s ez alakítja ki külső megnyilvánulásukat. A védikus módszer célkitűzése az volt, hogy addig gyakoroljunk valamit, amíg a szokásunkká nem válik, mert akkor megértjük az attitűdöt. Az erényesség nem csupán azt jelenti, hogy képesek vagyunk a férjünk mellett kitartani, hanem egy viselkedésmódra, egy szellemi állapotra és beállítottságra utal, vagyis a kultúra, a vallásos elvek egész rendszerére.
Az erényesség azt jelenti, hogy egyetlen irányba haladunk, ami eltökéltséget eredményez, s az elme egy dologra rögzül. Ez nem makacsság. Különbség van makacsság és eltökéltség között. A makacsság azt jelenti, hogy van egy elképzelésünk, ahhoz ragaszkodunk, s nem tudunk változtatni rajta. Van egy célunk, megálmodjuk hogyan fogjuk elérni, s függetlenül attól, hogy mi történik, csakis azt a módszert követjük. Eldöntöm, hogy abba az irányba fogok menni, s ha kell, a falat is áttöröm, de arra megyek.
Az eltökéltség azt jelenti, hogy van egy célunk, s úgy rendezzük a dolgokat, hogy azt elérjük, de sosem szabad megalkudnunk a célt, vagy a cél elérését szolgáló eszközöket illetõen. Tehát ha egy bizonyos irányba akarunk menni, s egy fallal kerülünk szembe, amelyen egy ajtót is látunk, akkor az ajtón keresztül jutunk át a falon. Az egyik módszerrel tudod követni a kultúrát, a másikkal nem.
Az elme rögzítése nem azt jelenti, hogy dogmatikusak vagyunk, hanem nagyon szilárdak abban az eltökéltségben, hogy kövessünk egy bizonyos fogadalmat.
Mindez hozzátartozik a kultúrához. Indiában nagyon korán kezdik el erényességre nevelni a lányokat. Ez azt jelenti, hogy amikor eléggé felnőnek, s már lehet velük értelmesen kommunikálni, tudatosítani kezdik bennük, hogy a jó viselkedés és az erényesség valójában egymás szinonimája. Az elmének olyan a természete, hogy vallásos elveket akar követni, mivel követésükkel békéssé válik.
Látjuk, hogy ha nem békés az elme, akkor saját kénye - kedve szerint mindenfelé csapong, s megőrjít bennünket. Sőt, ha nagyon bevadul, akkor az ember – mivel az elméjét már nem tartja az ellenőrzése alatt – klinikailag őrültnek minősül. Ha az elme kiszabadul az irányításunk alól, nagyon kényelmetlen helyzetbe kerülünk. A vallásos elvek lényege ezért az, hogy lekötik az elmét, és egy biztos viszonyítási alapot nyújtanak, melynek révén minden helyzetben megfelelően tudunk cselekedni. A határozatlanság nagyon zavaró.
Ha nem tudjuk, hogy mit kell tennünk egy adott helyzetben, nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat. A védikus utasításoknak az a lényege, hogy minden helyzetben tudjuk, mit kell csinálni. Ezáltal békés lesz az elme. Ez az alapelv. Ha az erényességet és a megfelelő viselkedést egymás szinonimáivá tesszük, azt fogjuk látni, hogy a lányok már nagyon fiatal korukban elsajátítják a megfelelő viselkedés alapelveit.
S amikor ez a természetük szerves részévé válik, akkor a védikus kultúra összes viselkedési szokását megtanítják nekik. A pubertáskorba lépve pedig megismerik az erényesség finomabb jelentéseit, mivel amikor elérik ezt a kort, felfogják, hogy mit jelent az, hogy ‘fiú’. Ez hozzáadódik az erényességgel és a védikus kultúrával kapcsolatos addig is szilárd megértésükhöz. A mai felfogásban az erényesség és a megfelelõ viselkedés sok esetben két külön dolgot jelent.
Az erényesség csupán annyit jelent, hogy kitartunk egy személy mellett, de kulturális téren továbbra is állatként viselkedhetünk. A védikus koncepcióban azonban ezek mind összetartoznak, s az erényesség csak egy eszköze annak, hogy rögzíthessük az elménket, s hogy eltökéltek maradhassunk. Ha nem tudjuk az elménket a férjünkre rögzíteni, akkor természetesen a gurura és Krisnára sem tudjuk majd rögzíteni. Ez mind összefügg egymással. Ezek az elvek fentről indulnak, s lefelé haladnak. Meg kell érteni ezeket a szinteket.
Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Nava - Vradzsadháma, 1997. szeptember 4. reggel lecke részlet
