Kérdés: A tudatlanság minõségében nem tudjuk, hogy mit kell tenni, vagy mit nem kell tenni, a szenvedély minõségében pedig elutasítjuk a kötelességünket, ha túl nehéz. A jóság minõsége pedig az, hogy általában szépen követjük a kötelességeinket, de ott van bennünk a tendencia, hogy egy szabályozott helyzethez ragaszkodjunk, s nem szeretjük a szükséghelyzeteket vagy bármi ilyesmit...

Válasz: Az ember ragaszkodik a tudáshoz. A panditáinkkal is ez történik, akik megragadnak itt, s nem tudnak továbblépni az odaadó szolgálatban. Mindhárom veszélyes, de a jóság minõségéből könnyebb továbblépni a tiszta jóságba. A szenvedélyből a tiszta jóságba emelkedni nagyon nehéz. Az utasítás ezért az, hogy először kerülj a jóság kötőerejébe, de ne állj meg ott. A jóságból a tiszta jóságba kell emelkedni.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Máyápur, 1997. október 8. lecke részlet