Amikor Magyarországon utazom, sok bhakta jön oda Hozzám, és kérdezi, hogy lakhat-e Új-Vradzsadhámában. Nem is kérdezi, hanem mondja, hogy ott akar lakni. A szülõk a gyerekeiket guru-kula iskolába akarják küldeni, s úgy látom, hogy még akik itt laknak, azoknak a bhaktáknak sem annyira tiszta, hogy mi is Új-Vradzsadháma, Krisna- völgy célja, s hogy kinek van a Krisna-völgy. Most az a cél, hogy ezt megbeszéljük, s remélem, hogy ha vannak kérdések, akkor a bhakták fel fogják tenni azokat. Nem hiszem, hogy mindent részletesen meg tudunk beszélni, mert egy hosszú téma, de legalább néhány pontot.

Nemrég beszéltem Csétanja-csandrával, s kérdezte, hogy Új-Vradzsadhama mindenkinek van-e, s hogy mindenki lakhat-e itt. Ha a jövõbe nézek, akkor lehetne mondani - legalábbis egy ideális szempontból - hogy igen, de ahhoz bizonyos dolgokat elõször meg kell alapítani: például az idõt, a pénzt és egy nagyon erõs alapot, amin fel fog épülni ez a nagyon tág varnasrama-beosztás. Krisna-völgyet fogok mondani, mert itt mindig két szót használunk, Új- Vradzsádhamát és Krisna-völgyet. A bhakták Új-Vradzsdhámát mondanak, a vendégek pedig Krisna-völgyet, s egyik sem tudja, hogy a másik mirõl beszél - legalábbis a vendégek nem tudják. Tehát ha valaki ma kérdezi, akkor azt mondjuk, hogy Krisna-völgy nem mindenkinek van, mert nincs meg az a gazdasági lehetõség, ami szükséges ahhoz, hogy mindenkit ellássunk. Elõször meg kell alapítani a magot, s Krisna-völgy magja az, hogy legyen itt egy közösség, amely tiszta bhaktákból áll.

Amikor Krisna-völgyrõl beszélek, akkor errõl a területrõl beszélek itt, ahol a házak épülnek, s ahol a falu és a templom lesz. A falu, a boltok, amiket építünk, s a templom. Tehát elõször meg kell alapozni a tiszta lelki sztenderdet, s ha valaki most kérdezi, hogy kinek épül Krisna-völgy, akkor az a válasz, hogy azok számára, akik tizenhat kört dzsapáznak, követik a négy szabályt, járnak a lelki programokra - és a legfontosabb, hogy ugyanolyan fontos számukra a projekt és maga a közösség, mint a saját magánéletük. Ez azt jelenti, hogy Krisna-völgy nem csak egy olyan hely, ami teljesíti minden családnak azt a vágyát, hogy egy tiszta lelki hangulatban éljen. Inkább egy olyan hely, ahol lemondásra, és olyan személyekre van szükség, akik hajlandóak elfogadni azt a kötelességet vagy prédikálást, hogy megalapítsuk a varnásrama-dharmát. Ez az õ kötelességük, missziójuk, s erre a misszióra áldozni kell. Ez azt jelenti, hogy itt, Krisna-völgyben nem lehet csak megalapítani egy független életstílust, ahol egy keresztény templom helyett egy Haré Krisna templom van, s a közönséges szomszédok helyett bhakta szomszédok vannak, s van valami idegenforgalom vagy más gazdasági alap, ami fedezni tudja a pénzbeli vagy anyagi szükségleteinket. Ez nem elég. Ahogy a könyvosztás a brahmacsárík, a prédikálás a szannyászik missziója, ugyanúgy a varnásrama megvalósítása a gríhaszthák kötelessége. Az a legfontosabb dolog, hogy az igazi gríhaszthák azzal a céllal jönnek ide, hogy ahogy a többi társadalmi osztály feláldoz bizonyos dolgokat, ugyanúgy õk is feláldoznak valamit, hogy megalapítsák a varnásramát. Ez azt jelenti, hogy ugyanazok a problémák, amelyek akkor keletkeznek, amikor a bhakták között súrlódások vannak a templomban, azok itt is elõ fognak fordulni. Van olyan, amikor fel kell áldoznunk a személyes kényelmünket a misszióért, az intézményért, a faluért, Krisna-völgyért. Tehát ez a hangulat szükséges, de nemcsak azoknak, akik szigorú bhakták, hanem azok számára is, akik közösen a missziójuknak tekintik, hogy megvalósítsák Prabhupáda vágyát, vagyis hogy megalapítsák a varnásramát.

Van valaki másnak hely? Igen. Mindenkinek van hely, de nem feltétlenül tud most mindenki hozzákezdeni itt valamihez. Azok is részt vehetnek Új-Vradzsadháma fejlesztésében, akik nem tudnak olyan szigorúak lenni a lelki szabályokban. Nem mondanám, hogy ez a legnagyobb akadály, mert az ilyen bhaktáknak azt javasoljuk, hogy lakjanak itt a faluban, Somogyvámoson. Vásároljanak ott egy házat, s így vegyenek részt itt a dolgokban Új-
Vradzsadhámában. Azonban nagyon fontos, hogy bennük is bátorító, támogató hangulatnak kell lennie, függetlenül attól, hogy valaki egy független gírhasztha Somogyvámoson, vagy brahmacsárí, aki a brahmacsárí-ásramában lakik, vagy egy olyan gríhasztha, aki itt lakik. Mindenkinek látnia kell itt ezt a missziót, s azt hiszem, hogy ha ez hiányzik, akkor sok ellentét lesz, ami nem olyan hangulatot fog eredményezni, amit szeretnénk a közösség megalapításához. Tehát ezek azok, akik számára Krisna-völgy van.

Amikor megvan ez a mag, akkor ebbõl nõhet ki a többi rész, vagy a gyümölcs. Ez mondjuk egy falu lesz, húsz-
harminc családdal, és egy falutanács, amely nagyon szépen fenntartja a falu sztenderdjét, s gondoskodik a falu és a lelki gyakorlatok fenntartásáról. Ott lakni más lesz, mint a brahmacsárí-, brahmacsáríni-ásramában. A brahmacsárík és brahmacsárínik közös munkát végeznek, a gríhaszthák pedig más, sajátos életstílust folytatnak, de mindannyian együtt dolgoznak, és nagyon erõs egység van közöttük. Amikor ez kialakul, akkor itt Új-Vradzsadhámán létrejöhetnek más negyedek, ahol más lelki sztenderdek szerint is élhetnek bhakták, mint ez az alap sztenderd. Lehet hogy nem pont itt, hanem valahol máshol, s így nõhet Krisna-völgy. De az elsõ dolog, hogy ezt a magot létrehozzuk. Ha nem tiszta és ideális alappal kezdünk, akkor semmi sem fog nõni, akkor minden összedõl. Tehát a Krisna-tudat sikere a tisztaságon függ. Prabhupáda többször hangsúlyozta, hogy a tisztaság azt jelenti, hogy inkább legyünk kevesebben. A nagy szám nem annyira fontos, nem akarjuk, hogy az egész Magyarország itt lakjon. Inkább azt akarjuk, hogy legyen egy tiszta, tökéletes sztenderd, amit az emberek tudnak becsülni, és megértik, hogy igen, ez az ideális életstílus.

Aztán hogy tudják-e követni vagy nem, az más dolog. Tehát amikor valaki jön, hogy szeretne itt lakni, akkor tudnia kell, hogy ez azt jelenti, hogy be kell tartania azokat a szabályokat, amelyek Új-Vradzsadhámában érvényesek. Be kell tartania a négy szabályt, tizenhat kört kell dzsapáznia, a Krisna-tudatú mozgalom, az intézmény és a filozófiai hűséges követõjének kell lennie, s ugyanakkor részt kell vállania egy közös hangulatban - ami lehet, hogy különféle lemondásokat fog követelni ahhoz, hogy megvalósítsuk Sríla Prabhupáda vágyát a varnasrama megvalósítását illetõen.

Az egyik fõ része ennek a guru-kula. Ahol gríhaszthák vannak, ott szükség van iskolára. Sríla Prabhupádának egyik fõ vágya az volt, hogy legyen egy olyan intézmény, ahol tudjuk oktatni a gyermekeinket úgy, hogy megtanulják a minimumot - olvasni, írni és azokat a dolgokat, amelyek jogilag szükségesek -, de ugyanakkor tanulják meg azt is (amire nekünk nem volt lehetõségünk), hogy mit jelent tiszta bhaktának lenni. Tudják a filozófiát, tanulhatnak szanszkritot, tudják, hogy mit jelent becsületesnek, alázatosnak lenni, és kapjanak egy jó lelki alapot az életükben. Ugyanakkor kell nekik adnunk egy lehetõséget megérteni, hogy mi az õ varnájuk - hogy mikor idõsebbek lesznek, akkor ne a falun kívül, hanem itt bent a faluban tudjanak kialakítani maguknak egy életstílust. Mert ha nem tudunk itt elég ipart és szakmát adni a gyerekeknek, amibõl meg tudnak élni, amikor felnõnek, azaz ha nem látják, hogy van itt jövõjük, akkor el fognak menni egyetemre. Orvosok és mindenféle más foglalkozásúak akarnak majd lenni, mert a Krisna-tudatú mozgalom nem tudja õket itt fenntartani. Ezért fontos tehát, hogy létezzen itt egy olyan infrastruktúra, ami meg tudja ezt valósítani.

Forrás:  Ez a kiadvány Õ Isteni Kegyelme Sríla Sivarama Swámi Mahárádzsa Krisna-völgyben adott, 1995 júliusában és augusztusában elhangzott elõadásainak anyagát tartalmazza. Mivel az elõadások élõszóban hangzottak el, a szövegek nyilvánvalóan az élõ beszéd sajátosságait hordozzák magukon. Bízunk benne, hogy az elõadások anyaga így is könnyen követhetõ és élvezetes lesz a tisztelt olvasók számára. A Szerkesztõk