Egy bhaktának anyagi haszon nélkül kell végeznie dicsőséges előírt kötelességeit. Rendszeresen kell végeznie odaadó tetteit, kerülve a túlzott erőszakot.
MAGYARÁZAT: Az embernek társadalmi helyzete szerint, bráhmanaként, ksatrijaként, vaisjaként vagy súdraként kell végeznie előírt kötelességeit. Az emberi társadalom négy osztályának előírt kötelességeiről a Bhagavad-gítá is beszél. Egy bráhmanának szabályoznia kell az érzékeit, s egyszerű, tiszta és művelt bhaktává kell válnia. A ksatrijákat az irányító szellem vezérli, nem félnek a csatatéren, s készséggel adakoznak. A vaisják, azaz a kereskedők áruval kereskednek, védelmezik a teheneket, s gondoskodnak a mezőgazdasági termelés fejlődéséről. A súdrák, vagyis a dolgozó réteg tagjai a felsőbb osztályokat szolgálják, mivel ők maguk nem rendelkeznek túl sok intelligenciával.
Ahogy azt a Bhagavad-gítá megerősíti, szva-karmaná tam abhjarcsja: előírt kötelességünk végzésével minden körülmények között szolgálhatjuk a Legfelsőbb Urat. Nem igaz, hogy csak a bráhmanák szolgálhatják Őt, és a súdrák nem. Bárki szolgálhatja a Legfelsőbb Urat előírt kötelességeit végezve, egy lelki tanítómesternek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének irányítása alatt. Senkinek sem szabad azt gondolnia, hogy a számára előírt kötelességek alantasak. Egy bráhmana az értelmével szolgálhatja az Urat, egy ksatrija pedig harcművészetének használatával, ahogyan Ardzsuna szolgálta Krisnát. Ardzsuna harcos volt, s nem volt ideje arra, hogy a Védántát vagy a többi emelkedett írást tanulmányozza. Vradzsadháma leányai a vaisják között születtek meg, teheneket tartottak, s a mezőgazdasággal foglalkoztak. Krisna nevelőapja, Nanda Mahárádzsa és társai mind vaisják voltak. Egyáltalán nem voltak műveltek, de azzal, hogy szerették Őt, s mindent felajánlottak Neki, szolgálhatták Krisnát. Hasonlóképpen számos példa van arra is, hogy csandálák, a súdráknál is alantasabb emberek szolgálták Krisnát. A bölcs Vidurát szintén súdrának tekintették, mert anyja súdra volt. Nincs megkülönböztetés, hiszen az Úr a Bhagavad-gítában kijelenti, hogy bárki, aki odaadó szolgálatot végez, kétségtelenül transzcendentális helyzetbe emelkedik. Előírt kötelessége mindenkinek dicsőséges, ha az Úr odaadó szolgálatában végzi, s nem vágyik érte semmi jutalomra. E szerető szolgálatot érdek nélkül, akadályt nem ismerve és szívből kell végezni. Krisna rendkívül szeretetreméltó, s az embernek legjobb tehetsége szerint kell szolgálnia Őt. Ez a tiszta odaadó szolgálat.
Ebben a versben egy másik fontos kifejezés a nátihimszréna („a legkevesebb erőszakkal vagy életáldozattal”). Még ha egy bhaktának erőszakhoz is kell folyamodnia, az akkor se legyen több a szükségesnél. Néha nekünk szegezik a kérdést: „Azt mondjátok, hogy ne együnk húst, de ti zöldséget esztek. Azt gondoljátok, az nem erőszak?” A válasz az, hogy zöldséget enni erőszak, s a vegetáriánusok szintén erőszakot követnek el más élőlényekkel szemben, hiszen a zöldségek is élnek. Az abhakták teheneket, kecskéket és számtalan egyéb állatot ölnek le, hogy megegyék őket, s a bhakta, aki vegetáriánus, szintén öl. Itt azonban azt olvashatjuk, hogy minden élőlény egy másik élőlény elpusztításának árán él — ez a természet törvénye. Dzsívó jDusívaszja jdzsívanam: minden élőlény egy másik élőlény élete árán marad életben. Az emberi lénynek azonban csak annyi erőszakot szabad elkövetnie, amennyi szükséges.
Egy emberi lény nem ehet semmi olyat, amit nem ajánl fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Jadzsnya-sistásinah szantah: az ember minden bűnös visszahatástól megszabadul azáltal, hogy olyan ételt fogyaszt, amelyet felajánlott Jadzsnyának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Egy bhakta éppen ezért csak praszádát eszik, a Legfelsőbb Úrnak felajánlott ételt. Krisna azt mondja, hogy amikor egy bhakta odaadással ajánl fel Neki zöldségből készült ételeket, Ő elfogyasztja azokat. Egy bhaktának olyan ételeket kell felajánlania Krisnának, amelyek zöldségekből készültek. Ha a Legfelsőbb Úr állati eredetű ételeket akarna, a bhakta felajánlhatna Neki ilyen ételt, ám az Úr nem ezt kéri.
Erőszak elkövetésére kényszerülünk — ez a természet törvénye. Ám nem szabad túl sok erőszakot elkövetnünk, csupán annyit, amelyet az Úr elrendel. Ardzsuna az ölés művészetének élt, s bár az ölés természetesen erőszak, ellenségeit pusztán Krisna utasítására pusztította el. Ehhez hasonlóan ha szükség van arra, hogy erőszakhoz folyamodjunk az Úr utasítására, azt nátihimszának nevezik. Az erőszakot nem kerülhetjük el, hiszen e feltételekhez kötött életbe kerültünk, ahol erőszakra kényszerülünk. Nem szabad azonban több erőszakot elkövetni, mint amennyire szükség van, azaz mint amennyit az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendelt.
Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.29.15. magyarázat részlet - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája
