"Márkandéja távozása után Krisna elbeszélgetett még egy kicsit a Pándavákkal. Szatjabhámá megragadta a lehetőséget, hogy Drapadíval lehet, és arról faggatta, hogyan képes öt férjet egyidejűleg szolgálni s valamennyiük kedvének eleget tenni. Krisna felesége nem véletlenül fordult a szemérmességéről és női erényeiről híres panycsála hercegnőhöz: abban bízott, hogy tanulhat tőle, s ezáltal jobban szolgálhatja saját férjét Krisnát.

- Amikor a férjeimet szolgálom - magyarázta Draupadí-, mindig ügyelek arra, hogy ne kerekedjen felül rajtam a hiúság, s megálljt parancsoljak a vágy és a düh késztetéseinek. Mindent megteszek, hogy a legnagyobb figyelmet tanúsítsam a férjeim és feleségeik- társfeleségeim- iránt. A legcsekélyebb mértékben sem érzem, hogy lealacsonyító volna számomra a szolga szerepe, az esetleges féltékenységnek pedig azzal veszem elejét, hogy igyekszem mindig a legodaadóbb hangulatban maradni. Soha nem fordul elő, hogy előbb fürdenék meg, előbb aludnék el, vagy előbb látnék neki az evésnek, mint bármelyik férjem, sőt, sőt, mint bármelyik szolgánk, vagy kísérőnk. Az pedig teljességgel elképzelhetetlen számomra, hogy más férfi vagy netán mennylakó járjon a fejemben. A szívem a férjeimé, és nem is adnám oda senki másnak. Abban a pillanatban, hogy meglátom valamelyik férjemet, felállok és üdvözlöm őt, és azonnal ülőhellyel és vízzel kínálom. Lakhelyünket tisztán és illatosan tartom, és ügyelek arra, hogy a háztartásban minden a legnagyobb rendben legyen.

Szatjabhámá, aki maga is nagy kedvence volt Krisnának, figyelmesen hallgatta a panycsála hercegnőt. Draupadí elmondta, hogy képtelen volna egy olyan dolognak örülni, aminek nem örülnek a férjei, és soha nem vinné rá a  lélek, hogy bármi olyat tegyen, amit azok nem tartanak helyénvalónak. Amikor elhagyták a birodalmat, megvált a díszeitől és a szépítőszereitől, és maga is a lemondásoknak szentelte az életét. Arra törekedett, hogy mindenben a férjei oldalán álljon, és segítse őket áldozati ceremóniáik és vallási gyakorlataik során.

- Minden reggel én kelek elsőként, és én fekszem le utoljára. Kötelességeimnek a legnagyobb figyelemmel teszek eleget, és soha nem hagyom, hogy erőt vegyen rajtam a restség. Meggyőződésem, hogy férjünket örök asszonyi erényességünkkel szolgáljuk a legjobban. A férj a feleség istene és egyetlen menedéke. Amikor szolgáljuk őt, magát a Legfelsőbb Urat tesszük elégedetté, s ezáltal elérjük a legfelsőbb hajlékot. 

Krishna Dharma, Mahábhárata c. könyv 373-374. oldal