Manu leánya, aki teljes odaadással adta át magát férjének, úgy tekintett rá, mint aki hatalmasabb a gondviselésnél is, és nagy áldásokat várt tőle. Hosszú ideig szolgálta őt, ezért vallásos fogadalmai követése miatt legyengült és lesoványodott. Kardamát, a mennyek legkiválóbb bölcsét együttérzés töltötte el, amikor állapotát látta, s nagy szeretetében elcsukló hangon így szólt hozzá:

MAGYARÁZAT: A feleségnek a férjjel azonos szinten kell állnia. Készen kell állnia arra, hogy kövesse a férj elveit, s akkor boldogan fognak élni. Ha a férj bhakta, a feleség pedig materialista, otthonukban nem lehet béke. A feleségnek ismernie kell férje természetét, és készen kell állnia arra, hogy kövesse őt. A Mahábháratában olvashatjuk, hogy amikor Gándhárí megtudta, hogy leendő férje, Dhrítarástra vak, azon nyomban vakságot fogadott ő is. Bekötötte szemét, s egy vak asszony szerepét kezdte játszani. Úgy döntött, hogy mivel férje vak, neki is úgy kell élnie, mintha vak lenne, mert másként büszke lesz látására, s férjét alacsonyabb rendűnek fogja tekinteni. A samanuvrata szó azt jelzi, hogy a feleségnek kötelessége, hogy alkalmazkodjon azokhoz a körülményekhez, melyek között férje él. Természetesen ha a férj olyan kiváló, mint Kardama Muni, követésének meglesz a jó eredménye. De még ha a férj nem is olyan nagy bhakta, mint Kardama Muni, a feleségnek akkor is kötelessége, hogy alkalmazkodjon az ő gondolkodásmódjához. Ez teszi a házasságot nagyon boldoggá. Ez a vers azt is megemlíti, hogy az erényes nők szigorú fogadalmait követve Devahúti hercegnő nagyon lesoványodott, s férjét ezért együttérzés töltötte el iránta. Tudta, hogy egy nagy király leánya, s mégis úgy szolgálja őt, akár egy közönséges teremtés. Szolgálata miatt Devahúti egészsége megromlott, s Kardama Muni a részvéttől megindulva a következőképpen szólította meg:

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3. ének 23. fejezet 4.-5. vers - Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda a Krisna- Tudat Nemzetközi Szervezetének alapító ácáryája