Ma az értelemről beszélünk, s arról, hogyan működik ez a férfiaknál és a nőknél. A védikus írásokból megtudhatjuk, hogy az értelem az emlékezetet, a tudást, és a megkülönböztető képességet foglalja magában. A védikus irodalomban a három közül a megkülönböztető képességet tekintik a legfontosabbnak, de azon belül is azt, hogy különbséget tudjunk tenni az anyag és a lélek között.

Prabhupáda is róla, hogy az értelem három alapvető aspektusáról az egész világon tudnak. De holvan az az egyetem . kérdi -, ahol megtanítják, hogyan tegyünk különbséget az anyag és a lélek között? Ezért a valódi értelem voltaképpen az anyag és a lélek közötti megkülönböztető képességet jelenti. A védikus írásokban nagyon nagy tudásanyag található az anyagi szférára vonatkozóan. A védikus tudomány tizenégy különböző ága közül tizenhárom foglalkozik az anyagi világgal (hiszen mégiscsak itt élünk), s csak egyetlen ág, a védánta képviseli a transzcendentális tudást. A Srímad -Bhágavatam ebbe az ágba tartozik.

A Bhágavatam határozza meg úgy az értelmet, mint az anyag és a lélek közötti megkülönböztető képességet. Most, anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, az értelem működésének alapvető elveiről fogunk beszélni. Az agynak, a gondolkodás "emésztőszervének" két féltekéje van. Az egyik analitikus erőkkel van felruházva, a másik pedig az érzelmi, művészeti funkciókért, a finomabb dolgokért felelős. Tehát az egyik fele úgymond keményebb és hidegebb, a másik pedig  kellemesebb, melegebb. Amikor Nyugaton megpróbálták kideríteni, hogy miért nem működnek bizonyos dolgok, pl. házasság, különböző vizsgálatok, kísérletek segítségével arra jöttek rá, hogy az agy egyes területei különböző funkciókat látnak el. Egy nagyon érdekes különbségre figyeltek fela férfi és a női agy működése között.

Azt tapasztalták, hogy a férfi agyának vagy az egyik, vagy a másik oldala működik, de sohasem mindkettő. A nőknél viszont állandóan működésben van mindkét agyfélteke. Rájöttek, hogy ez az értelem működésmódjával függ össze. A jelenség eltérő gondolkodás - és viselkedésmódot eredményez.

A gondolkodás, attól függően, hogy milyen módon működik, erőt vagy gyengeséget hoz létre.  A férfi esetében ez úgy nyilvánul meg, hogy ha analitikusan gondolkodik, akkor nagyon erős, eltökélt. Ilyenkor persze úgy is érezhetjük, hogy nagyon hideg és keményszívű. A gyengeség pedig akkor lép fel nála, ha az érzelmi oldalra kerül, mivel ez azt jelenti, hogy nem gondolkozik. Szenvedélyessé válik, az érzékeivel vagy valamilyen izmussal van elfoglalva, és nem csinál semmit.

Ezért hívja fel a figyelmünket arra a védikus irodalom, hogy a gyermekkort követő életünket brahmacáriként, tanulóként kell elkezdenünk. A gyerek nem gondolkodik, csak eszik, játszik, szaladgál. Nem gondolkozik azon, hogy honnan, miért jönnek a dolgok, hogy milyen keményen kell azért a szüleinek megdolgoznia.Csak úgy ott van, futkározik, és csupán az érzelmi szférában mozog.. Amikor a gyerekek egy tanító keze alatt tanulnak, ez a másik oldalra tereli őket, s nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megtudják különbözteti, mi a lélek, az anyag stb.

A fiúk általában ebben az atmoszférában tudják a legjobban kifejleszteni az értelmüket. Emiatt van szükség a tanuló életszakaszra. Ha erőssé és szilárddá válnak, nagyon jól tudnak ügyelni arra, hogy értelmük nehogy átkerüljön a másik oldalra, s hibát kövessenek el. Említettük, hogyha ezen az analitikus síkon különbséget tudnak tenni az anyagi és a lelki rasa (íz) között, s ha nem ragaszkodnak az anyagi rasához, akkor naisthika brachmacárik, nőtlenek tudnak maradni. Ha ez hiányzik, azaz nehezebben tudnak különbséget tenni a kettő között, és nem alakult ki bennük viszolygás az anyagi rasával szemben, akkor a házasság folyamatán keresztül, személyesen tapasztalhatják meg az anyagi rasát, s azt, hogy határozott különbség van az anyagi és a lelki kapcsolatok között.

A férfiak akkor képesek brachamcárik maradni, ha megtudnak maradni ebben az analitikus atmoszférában. Természeténél fogva az élőlény ánanda, azaz a létezése gyönyörteli, vagyis nem tud meglenni kapcsolat, rasa, érzelem nélkül. Ha ezt megtudja kapni az odaadó cselekedetek, a szentírások tanulmányozása, a bhaktákkal való együttlét révén, akkor azt érzi majd, hogy számára a szerzetesi életmód szolgálja azt a célt, hogy visszatérjen Istenhez. De ha úgy találja, hogy nem tudja figyelmen kívül hagyni az érzelmi oldalt, akkor a másik utat kell választania. Viszont, ahogyan erre rámutattunk, az érzelmi oldalon a férfi gyenge. Hogyan tud ezen az oldalon tökéletes lenni, hogyan tudja elérni, hogy mégis erős maradjon, hiszen az érzelmekkel isfoglalkoznia kell?

A válasz szoros összefüggésben áll azzal, ahogyan a nő agya működik. Megfigyelhetjük, hogy az értelem működésmódjából adódóan, ott, ahol a férfierős, illetve ahol gyenge, a nő pont az ellenkezője. Ez azt jelenti, hogy a nő - mivel agyának mindkét oldala, az érzelmi és az elemző oldala is működik - az érzelmi síkon továbbra is képes analizálni és gondolkodni. De a gyengesége az, hogy amikor az analitikus oldal segítségével látja, hogy mit kellene csinálni, az érzelmi oldala miatt mégis így vélekedik: "Hát, nem is tudom....Igen, ezt kellene tenni, de még ezt is figyelembe kell venni, meg azt is.."

Tehát elgyengül. Viszont amikor  a férfi túlságosan érzelmes, akkor a nő - mivel az érzelmi oldala működésben van - viszonyulni tud ehhez az érzelemhez, miközben továbbra is elemző tud maradni, s látja,  hogy mi a helyes és mi a helytelen. A dharma és a valláselveire támaszkodva a feleség vissza tudja terelni a férfit az analitikus oldalra. Ezt jelenti az írásokban emlegetett dharma-patni, amit Prabhupáda vallásos feleségnek fordít.

Természeténél fogva az elme szereti a szertartásos tevékenységet. A rítus formát ad, ami nélkül az elme csak elkóborol,megbolondul. Mivel e fokozottabb érzelmi síkon az elme is felfokozottabb állapotba kerül, az elme nagyon szereti a dharma szabályait. Prabhupáda arról is ír, hogy Indiában, vagy bárhol a világon azt láthatjuk, hogy a nők természetüknél fogva általában vallásosabbak. Ez egy természetes vonzalom, és nem annyira meggyőződés kérdése.

Prabhupáda kiemeli, hogyértelme természetéből adódóan a nő vallásosabb. Ebből következően, ha a vallásos és az odaadó elvek tekintetében megfelelő képzésben részesül, a lány nem szeret eltérni azoktól. Láthatjuk, hogy analitikus elméje miatt a férfinak meg kell győződnie a dolgokról. Így gondolkodik: " Igen, ez így van, az úgy van, látom, hogy ez jó, na, akkor megcsinálom." A dolgok nem annyira természetesek a számáragondolkodnia kell róluk. Ezért, amikor valamilyen okból elhagyja az analitikus síkot, akkor a felesége - mivel természete, vallásos hangulata miatt nem tűri, hogy helytelenül történjenek a dolgok - visszatereli őt a megfelelő síkra.

A Bhágavatam egyik fejezete ezért a férj érzékeinek erődjeként beszél a feleségről.

Ezzel szemben a férjet guru-ptaninak nevezik. Ha a feleség túlságosan érzelmessé válik, vagy döntéshozatalkor - annak ellenére, hogy látja, mi a helyes és mi a helytelen- működésben lévő érzelmi oldalának hatása alá kerül, akkor a férj, analitikus helyzetét a nőével egyesítve, felül tud kerekedni a feleség érzelmi aspektusán. Ez ad segítséget, támaszta feleség számára.

A férfi és a nő is a teljesség ötven-ötven százalékát képviseli. A kettőt a vallásos előírásoknak megfelelően egyesítve, elérjük a teljesség száz százalékát, s ezáltal, a férj a feleség, a feleség pedig a férj lelki támaszává válik érzelmi és spirituális értelemben egyaránt.

Forrás: Vissza Istenhez magazin, 2010/2. szám