Kérdés:

Szeretnék néhány kérdéssel fordulni Maharaja-hoz: 

Az egyik aktuális téma, hogy kevés olyan felnőtt bhakta van, akik tud yagja-kat bemutatni,  ezért megkérdeztem Sivarama Maharaja-ot, hogy taníthatnánk e ezt itt, a Gurukulában? Ő javasolta, hogy azt a folyamatot kövessük, amit Bhaktividya Purna Maharaja Mayapurban bevezetett. Szeretnénk ezzel kapcsolatban instrukciókat kapni!

Bhaktividya Purna Maharaja (továbbiakban BVPM):

A fiúk, akik a yagjákat és a pujákat tanulják, teljes időben ashram-ban laknak. Lányok második avatásuk után kezdik el ezeket tanulni.  A lényeg, hogy a teljes időben bentlakás által brahmanikus hangulatban vannak. Ha ezt nem tudják megcsinálni, akkor miért tanítanánk Őket?!  A mi folyamatunk az, hogy nem tanítjuk azoknak, akik nem az ashramban laknak. Vannak olyanok, akik már második avatást kaptak és ők tanulhatnak erről. A tudnivalóknak van a technikai része, van a lecke, és aztán a gyakorlat. A murti imádat is ilyen téma: a templomban végzik, saját maguk.  Keresztül megyünk az összes filozófiai ponton, hogyan illeszkedik bele a filozófiába, mit kell csinálni, stb.  Ugyanakkor magát a folyamatot is kell gyakorolnunk , hogy ismerős legyen nekik. Tehát tanulmányokat kell végezni, aztán puját kell végezni. A fiúk ezt minden nap csinálják éveken keresztül, így lesznek jók benne. Hogyha van egy lecke erről, vagy valami ilyet csinálunk, az hasznos, de még nem azt jelenti, hogy egy pujarit csinálunk. Pesten és Krsna völgyben is vannak murtik, és meg lehet beszélni, hogy ha valaki képes,  akkor az egész puját csinálja, vagy csak egy részét: például aratit ajánl, felajánlást csinál, stb. Yagjánál is hasonló: kell, hogy legyen valaki, aki tudja, hogyan kell csinálni, és elmagyarázza, hogy miről szól, majd gyakorolni, csinálni kell. Nálunk minden nap végeznek ilyet, úgyhogy sok lehetőségük van a gyakorlásra. Itt, ha van időtök gyakoroltatni, akkor az jó, ha nem akkor ki kell találnotok, hogy milyen ütemben, mikor van lehetőség a gyakorlásra: hétvégenként, vagy máskor,  és akkor sok hónapon keresztül megtanulják. A mantrákra is kell szánni egy külön leckét, hogy memorizálni tudják, vagy hanganyagot adni nekik, amiről megtanulják. Felnőttek jobban szeretik egyedül megtanulni ezeket. Kellenek olyan felnőttek, akik csinálják, szeretik csinálni, és tudnak másokat is tanítani, hogy sokan legyenek bevonva a pujába. De a lényeg, hogy  kell valaki, aki igazán tudja, mit hogyan kell és meg is tudja mutatni. Ki kell dolgoznotok egy módszert, ami működik a ti rendszeretekben (akár gyakorlati tábort )mert a mi helyzetünk az más. Nekünk a nappali iskola azt jelenti, hogy 5:30-kor kezdődik és este 6-kor fejeződik be. Ezután pedig még van az ashram. Nálatok kevesebb időt töltenek az iskolában, így kevesebb az az  idő amiben a tanárok a tanulóra hatnak. Mayapurban 6-8 órát töltenek a gyerekekkel, mi pedig 12-őt. Mert 6 óra alatt tanulod meg az összes közismereti, vagy akadémiai tárgyat. Ha az ashram dolgokat is akarod tanulni, akkor az még 6 óra, tehát 12. Erre azt mondanám, hogy kellene sok másodavatott bhakta, és rendszeresen  kellene lenni ilyen képzésnek, azoknak, akik itt laknak. De lehet egy pár hetes tábor is, amikor átveszik az elméletet és tudják gyakorolni, aztán persze ki kell választani közülük a legjobbakat. Nem mindegyik személyt visszük végig, csak azokat, akik beleférnek az itteni yagja-puja standardbe. Ha rendszeresen megy ez a dolog, akkor egyre több ember kerül bele a képzési rendszerbe és ez nagyon fontos, mert ha száz embert képzel, akkor lesz tíz embered, aki rendszeresen is végezni ezeket. Nálunk is 60 gyerekből hozzávetőlegesen 12 az, aki megtanulja. A többi az mind abba hagyja  4-6 év múlva. Nagyon sokan vannak, akik csak meg akarják tanulni, de nem akarják csinálni. Ez igaziból jó, mert nagyon sokan vannak, akik mondjuk fesztiválokon elő vehetőek, de csak egy páran lesznek, akik pujarik lesznek, és yagjákat végeznek majd rendszeresen. Általában a murti öltöztetést, az aratikat, felajánlásokat és az abhiseka-okat értékelik a legjobban.  Sok olyan személyt találsz, aki ilyeneket szeret csinálni, és keveset találsz, aki elő akarja készíteni az arati tálcát, majd utána el akarja rakni rendben a helyére. Éppen ezeket a személyeket kell megtalálni, keresni. Rendszeresen kell csinálni ezt a képzést, és akkor lesznek olyanok, akik eltökéltek. Sokan akarják csak úgy „csinálgatni”, ami jó, de ha folytonosságot szeretnél megteremteni, akkor kell egy ilyen rendszeres képzés, és akik komolyak, azokból lesznek ilyen jó emberek.  Fakultációs képzésként is be lehetne vezetni, tehát a résztvevőknek már van előképzettségük, „képben vannak”.

Kérdés (nem halható)

BVPM:

Érdeklődő az lesz sok, de itt a lényeg az, hogy milyen a képesítésük. Én most felnőttekről beszéltem, nem gyerekekről. Gyerekeknél ott van az ashram: 6 órában ezt csinálják: aratit végeznek, elmossák az edényeket, és így szépen minden fenn van tartva, és azért van fenntartva, mert ők fenntartják. Saját ruháikat mossák, a kertet tisztán tartják. Ezt csinálják évekig, így lesz ez a képesítésük, ez a brahmanikus képességük megjelenik, és alkalmasak második avatásra. Ez nem egy játék. Nem az érzelmek kérdése: ha megvan a képesítése, akkor mehet. A védikus felfogás az, hogy azt az információt tanítom a gyerekeknek, amit a felnőttek használnak. A védikus felfogásban nincsen olyan, hogy gyermekoktatás, hanem csak olyan, hogy felnőttoktatás gyermekek részére.  Különféle dolgokat tudnak megtanulni: nagyon fiatal gyerekek a kultúrát tudják megtanulni, az olvasást, az írást meg a matematika alapjait, megtanulják, hogyan viselkedjenek, beszéljenek megfelelően, ezen van a hangsúly. Mint nyugaton is a francia iskolában: az első néhány évben semmi közismereti dolgot nem tanítanak, csak azt, hogyan viselkedjenek, beszéljenek szép francia nyelven. Nem tudnak még olvasni, de szépen tudnak beszélni.  Kisgyerekeknél a jellemen dolgoznak, és az alapokon: olvasni meg számolni, mert ezek kellenek a többi dolgokhoz. A következő szinten a képességeken dolgoznak: a nyelvtanon, a matematika különféle alkalmazásain, és amikor idősebbek, akkor olyan alkalmazásokon, amit a nyelvben és a matematikában használnak  fel. Olyan tananyagok vannak, amik felnőttek részére vannak . Nem úgy működik, hogy a gurukula tanári kar nem is tud felnőtteket tanítani. A gurukulás tanárok azok tanárok, és azokat a funkciókat tanítják meg, amik szükségesek a társadalomban. Megtanítják azokat felnőtteknek és gyerekeknek is. Az iskola szervezi meg, hogy milyen keretek között tanítja a puját és a yagját, és akkor meghívhatsz képesített felnőtteket, hogy vegyenek részt a leckéken. A gurukula jelentése: a tanár helye, nem az, hogy a gyerekeké. Itt most kisgyerekek vannak, azért tanítunk gyerekeket, de hát ők megnőnek és akkor nagyobb gyerekeket fogunk tanítani. Azt akarom csak mondani, hogy az iskola szervez képzést azoknak a gyerekeknek, akik arra képesítettek, tehát nem általános tantárgyként a szerepel ez a témakör.  Például a közösségnek tanítjuk a bhakti-sastrit,  azt az iskola kell, hogy tanítsa. A tanár az tanár, a tanuló lehet fiatal vagy idősebb, a folyamat ugyanaz. Ha gyerekeket tanítunk, akkor olyan nyelvezetet használunk, amit ők meg tudnak érteni, olyan példákat használunk, amiket ők tudnak értékelni, de a tanítás folyamata ugyanaz. Létezik ez az előkészítő képzés a középiskolára, tehát a  nyugati világban ez  a képzési rendszer így feltöredezett, de a védikus felfogásban egyben van az egész.

Kérdés:

Értem a gyakorlatot, de az  életben tapasztaljuk, hogy vannak tanárok, akik a kicsikhez értenek jobban, van akik a nagyobbakhoz.

BVPM:

A lényeg az volt, hogy a gurukula rendszer tanít így egyben, és azon belül különböző dolgokat, korosztályokat különböző tanárok tanítanak. Tehát nincs az, hogy valaki fiúkat, lányokat, felnőtteket tanít. Lehet, hogy vannak különféle lehetőségek, hogy gyerekek, vagy felnőttek  vannak itt különböző időben. Mivel  egyre több gyerek lesz idővel, így a lehetőségeknek is kell nőniük.

Kérdés:

Csak egy rövid megjegyzés: szoktuk mondani a bhaktáknak, hogy azért tartjuk itt a főiskolán az előadást, hogy legyen vágyuk újra megszületni gurukulásként.

BVMP:

A dolgok lényege, hogy visszamenjünk Istenhez és ne jöjjünk még egyszer vissza Ez az általában javasolt lehetőség, de hogyha ez nem működik , akkor szülessünk újra és legyünk gurukulások

Kérdés:

Sivarama Maharaja mondta, hogy jöjjünk vissza 100 életre, tízezer évre, hogy inkább tiszta bhaktaként szülessünk meg, mert akkor kevesebb problémánk lesz.

BVMP:

Tiszta bhakta az, aki már belépett az örök kedvtelésekbe és aztán visszajött prédikálni.

Kérdés:

Helyes e, célravezető e  az a hozzáállás, hogy léleknek tekintjük a gyerekeket, nem 4-6 évesekként kezeljük őket, és így próbáljuk átadni nekik a védikus kultúrát?

BVMP:

Alapvetően erről van szó, de ezt a közegnek megfelelően kell tudni csinálni. Tehát a 4 éveseknek másképp adjuk elő a dolgokat, mert ők bizonyos szavakat és bizonyos példákat ismernek, és azokat kell alkalmazni. Ez nem azt jelenti, hogy a hangulatnak olyannak kell lenni, ami csak kisgyerekeknek szól.  Ahogyan a 4 évesekkel viselkedünk, az nem ugyanolyan, ahogyan a babákkal viselkedünk.

A gyerekek sokkal többre képesek, mint amit mi gondolunk. Nekünk az a feladatunk, hogy az iskolában a napi szintű működést biztosítsuk, a gyerekek pedig járnak az iskolába. A tanárok csinálják az adminisztrációt, a gyerekeknek leckét adnak és kidolgozzák az órarendet. Ha a gyerekek azt csinálják, amit e szerint kell, akkor minden gyerek helyesen cselekszik. Az idősebbek törődnek a kisebbekkel, mert a megértés szerint működnek a szintek, nem az életkor szerint. A modern rendszerben, amikor 5 éves vagy akkor ezt kell csinálnod, amikor 6, akkor azt. Például ha nyelvet tanulunk akkor valahol kezdjük, amikor idősebbek leszünk akkor lépünk tovább. A világ mindenféle részéről nem feltétlenül ismerik a gyerekek az angol nyelvet, előfordul,hogy egy 15 éves gyerek ül az első angol leckén együtt egy 5 évessel. A 15 éves valószínűleg  3 hónap alatt elvégzi a tanfolyamot amit az 5 éves egy évig csinál. Aki felelősségteljesebb, az figyel a többire, függetlenül attól, hogy fiatalabb, vagy idősebb.

Van egy struktúra,  de ez a struktúra az egyénekre van alkalmazva, és arra a helyzetre, amiben vannak.  Hogyha megnézzük, akkor a kapcsolatot nézzük jobban, mint a struktúrát.  Amikor pl. felnőtteket tanítasz ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy tudásban előre haladottabbak mint a gyerekek, hanem azt, hogy felnőtt módon folyik az oktatásuk. Pl. amikor bhakti sastrit tanítunk, akkor a felnőtteknek ugyanazt a  bhakti sastrit tanítjuk,mint a gyerekeknek. Valószínűleg sokkal rendszeresebben kapják ezt a képzést a gyerekek, mert a gyerekeknek ott kell lenniük az iskolában, és csinálják a házi feladatot is. A felnőtteknek több kifogásuk van, hogy miért nincsenek ott az iskolában, és mindig van valami ok, hogy miért nem tudta megcsinálni a házi feladatát.  Általánosságban véve a gyerekek jobb tanulók, mint a felnőttek, de ezt sose mondjuk el a felnőtteknek, mert megsértődnek mert hogy az idősebb az azt jelenti, hogy okosabb kell legyen

Kérdés:

A bhakti sastri a tananyagnak a része e, és mikor kell vizsgázniuk belőle?

Amikor látod, hogy megérettek rá a gyerekek. 12, 14 éves korukban tanulják, akkor nincs probléma. Csak ne menjetek 3 hónap alatt végig az anyagon, mint a felnőttek. A  BTE  képzéseket úgy szerkesztették, hogy nem túl bonyolult az anyag, az teszi nehézzé a helyzetet, hogy túl sok a vizsga túl kevés idő alatt. Amit a gyerekeknek egy év alatt tanítasz meg, azt ott 6 alkalom alatt kell megtanulni. A BTE kurzus a memorizálásra, nem a megértésre épít. Ha ezt nézzük, akkor ebben a gyerekeknek mindig előnyük van. Ehhez jön még az, hogy több idejük van a tanulásra, vissza lehet menni és ismételni. A legjobb eredmény, ami született ezen a vizsgán 96 pont. Az egyik tanulónk érte el, közel volt Bhaktihrikas Maharaja eredményéhez. Persze Ő nem készült, csak besétált és megírta a tesztet30 verset megtanulni, az nem egy nagy feladat, a gyerekek könnyen megtanulják egy év alatt. Hogyha van egy folyamatos értékelés olyan módszerrel ahogy a vizsgán lesz majd az értékelés,akkor nem lehet gond. Legtöbb embernek az a problémája a vizsgákkal, hogy nem tudja hogyan írjon meg egy 200 szavas esszét 5 perc alatt, mert nem volt erre képezve, mert ez egy filozófiai kurzus, nem egy nyelvtanfolyam. Technikailag a nyelvi dolgok miatt nem tudják megírni a tesztet, mert nem arra készültek, hanem filozófiából. Például, ha valaki jön egy magyar egyetemre, ahol magyarul tanulja a tárgyakat, de másik országból érkezik és még nem tud magyarul, akkor ez az első tárgy, amit meg kell tanulni: a magyar. A nyelvre kap jegyeket, azt értékelik, hogyan tanulta meg a nyelvet. A lényeg, hogy amikor egy BTE vizsgát nézünk, akkor az év során fel tudod készíteni  a gyerekeket arra , hogy milyen fajta feladatok lesznek a vizsgán: többválasztásos feladat, vagy teszt, vagy esszé írás. És akkor az évvégi vizsga számukra nem lesz nehéz.

Kérdés:

 A hat dologról, amit reggel hallottunk a leckén, lehet mondani a gyerekeknek, hogy a jóság minőségéről van szó?

BVMP:

A brahmanikus kultúra azt jelenti, hogy valaki ismeri a Brahmant.

Például a kötelességtudatra való képzésnél  a gyerekek néha azt mondják, hogy ez most már unalmas. Ilyenkor magyarázzuk el nekik, hogy miért is csináljuk az adott dolgot! Hogyha mi nem szeretjük csinálni azt a dolgot, akkor ők sem szeretik csinálni. Ha nem szeretjük csinálni, akkor lehet, hogy nem is kellene tanítanunk, mert akkor ők sem fogják szeretni majd. Ha mi nem szeretünk tanítani, ők sem fognak szeretni majd tanulni.  A tanítás azt jelenti a gurukulában, hogy a gyerekek társulnak a tanárral és magát az életstílust is átveszik. Más szavakkal: a gurukula nem egy foglalkozás, hanem egy életstílus. Ha egy foglalkozás és mi nem szeretjük, akkor ők sem fogják szeretni. Ha viszont egy életstílus, akkor szívesen megtanulják. Egy brahmana számára az életstílus és a foglalkozás ugyanaz. A ksatrya,  vaisya és a sudra foglalkozása más, mint az életsílusa. Befolyásolja az életstílusa, de mégis különböző. Képesnek kell lenni ezt elmagyarázni érthetően számukra. Nem szabad azt hinnünk, hogy csak azért mert mondjuk, ők majd megcsinálnak valamit. A tanár feladata az, hogy rávegye őket, hogy akarják megcsinálni. Tanítás nem azt jelenti, hogy megtanítani nekik valamit, amit nem tudnak, hanem rávenni őket valamire, amit nem csinálnak. Ez csak annyi, hogy mi úgy élünk, és akkor felveszik ők is ezeket a szokásokat. Miért van az, hogy a harmónium a földön van, és a többi nem, bárhova lehet őket tenni, vagy van valami helyük, ahova tesszük őket?

Válasz:

Azért van a harmónium a földön, mert nehéz volt a gyerekeknek.

BVMP:

Akkor ezt meg kell magyarázni nekik: hol lenne a helye, ha nem lenne nehéz? Az asztalon. Miért ott a helye? Mert az Úr Balarama-nak a kiterjedése. Így  kell elmagyarázni a gyerekeknek, hogy megértsék! Először rendelkezniük kell tudással, és akkor tudnak majd helyesen cselekedni. Néhány gyereknek hosszú ideig tart, hogy megszerezze ezt a tudást és nagyon sok magyarázat szükséges.

Kérdés:

A gyerekeknek lehet különböző a természetük és akkor csak az egyik tényező az, hogy a tanárnak van egy életstílusa.

BVMP:

A védikus életstílus az egyféle, nem sokféle. A foglalkozás sokféle, de az életstílusból egy van. A standard-ek ugyanazok, csak az a különbség, hogy ki mennyire követik azokat.  Nem úgy van, hogy van egyfajta templomi program azoknak akik szigorúak, és azoknak akik kevésbé, hanem egy program van. A gyerekeknek megvan a saját természetük, és annak megfelelően kell viszonyulni hozzájuk, ahhoz igazodva kell megmagyarázni nekik, hogy mit miért csinálunk. Van az alap standard: a ksatryáknak látniuk kell, hogy ez tényleg gyakorlatias is, a vaisyáknak látniuk kell, hogy ez jövedelmező, a sudráknak pedig érzelmi töltettel kell elmagyarázni, a brahmanáknak pedig elég csak maga a magyarázat. Ez az emberi tényező benne, hogy mindenkinek más a helyzete. Jóság, jóság-szenvedély, szenvedély-tudatlanság. A vaisyák nagyon tudnak érzelmileg viszonyulni, de főleg akkor, ha ott van a profit mögötte

Kérdés:

Van e felelőssége a tanárnak abban, hogy ha tanítja a gyerekeket, például tisztaságra, akkor a szülőket is képezze, mert  ha nem teszi, akkor abból adódnak problémák? Tehát tehetjük e iskolai szinten azt, hogy az idejáró gyerekek szüleit is képezzük?

BVMP:

Ez a természetes dolog, függetlenül attól, hogy a szülők elfogadják e ezt vagy nem. Mi a közösség részére létező iskolaként működünk. Mayapur egy nemzetközi közösség iskolája. Ez egy helyi iskola, tehát a helyi közösséggel kell dolgozni. Ha a szülők elfogadják az életstílust, akkor semmi gond, de ha az iskolában tanított életstílus más, mint amit a szülők élnek, akkor arra ki kell dolgozni valamit. Ha a templom akarja, hogy a gyerekek ilyen módon legyenek képezve, akkor kell képezni a szülőket is ilyen módon, hogy legyen valami egyensúly. Ha a szülők nem akarják elfogadni az iskola befolyását, akkor el kell fogadniuk a templomi vezetőség befolyását.  De a fő dolog az, hogy az iskola helyesen lépjen fel, tehát az iskola az eredeti, szentírásnak megfelelő standard-et oktassa, mert ha ezek csak érzések és vélemények, akkor nem feltétlenül fogadják el a szülők. De ha a guru-sastra, vagy a templom vezető elfogadja, akkor el kell fogadniuk. Elfogadni a gyereket azt jelenti, hogy elfogadni az egész családot.  Jó lenne csak a gyereket elfogadni, de úgy megy, hogy a családot is el kell.

Kérdés:

A tanácsadói rendszeren belül létrehoztunk egy csoportot, ami csak ezzel foglalkozik: a szülők képzésével. Az igazgató tanács jóváhagyta például a gyerekek templomi viselkedéséről szóló anyagot, akkor kommunikáltuk azt a szülők felé a tanácsadói rendszeren keresztül.

BVMP:

Még jobb ha az összes tanár tanácsadó,és akkor még több befolyásuk van.

Kérdés:

Próbáltuk megtalálni az okokat arra, hogy egy gyerek miért marad itt, miért megy el az iskolából?

BVMP:

Attól függ ez, hogy a felnőttek hogyan gyakorolják a Krsna-tudatot. Én évek óta nem voltam itt, és szinte minden arc új itt nekem, egy-két kivétellel. Ha ennek az okát kitaláljátok, akkor rá fogtok jönni a válaszra.