Nagy különbség van egy közönséges materialista nő és azok között, akik menedéket fogadtak el Krisnánál. Az ISKCON-ban a nők mind bhakták és ezért dicsőségesek. Néhányan egyértelműen előző életük révén láthatóan fejlettek. Minden tiszteletet meg kell adni nekik – bizonyos távolságot tartva tőlük. Ha idősebb bhakták, tisztelni fogják szigorúságotokat.

A képzés híján, vagy a női egyenjogúság ideájához való ragaszkodás révén a női bhakták lehet, hogy nem megfelelően viselkednek veled. Jobb elengedni mindezt a fülünk mellett, nem kell egy színjátékot csinálni. A nőket szemérmessé kellene nevelni, ám a modern nők nem azok. Viszont lehet, hogy a férfiak is kéjes, kihasználó

mentalitásúak a nőkkel való bánásmódjukban. Tehát lehet, hogy a mi hibánk is mindez. Ha szükségessé válik, beszélj a templom autoritásával.

Az ISKCON első nemzedékeként élve szigorúnak is és ugyanakkor toleránsnak is kell lennünk megértve, hogy a nyugatiak legtöbbje nem tudja saját társasági szokásait egy éjszaka alatt a tradícionális india Vaisnava hagyományokhoz közelíteni. Sríla Prabhupáda átérezte e helyzetet így sikeres volt abban, hogy meg tudta alapozni a Krisna-tudatot a nyugati világban.

A brahmacárík és sannyásík gyakran hajlamosak arra, hogy ne vegyék figyelembe a nőket, ám Sríla Prabhupáda soha nem tette ezt, mivel felette állt a vonzódás és ellenszenv kettősségén, egyszerűen csak mindenkit le akart foglalni Krisna szolgálatában. Amikor egy bhakta panaszkodott Sríla Prabhupádnak, hogy a nők jelenléte mozgalmunkban túl sok problémát okozott és azt javasolta, hogy ne fogadjon el a továbbiakban nőket, mint teljes idős bhaktát, Sríla Prabhupáda így válaszolt: „Azért jöttek, hogy menedéket találjanak Krisnánál. Nem fordíthatjuk vissza őket.”* (Danavir prabhu idézete)

Egy levelében Sríla Prabhupáda megjegyezte, hogy „A női bhakták által okozott zavarokkal kapcsolatban azt kell mondanom, hogy ők is élőlények. Ők is Krisnához jönnek. Szóval ezt tudva nem tagadhatom meg őket. Ha férfi társaink, a brahmacárík és sannyásík szilárddá válnak a Krisna-tudatban, akkor nem lesz probléma. A férfiak kötelessége, hogy nagyon szilárdak és óvatosak legyenek. Ezt a rendszeres japázás által tudják megtenni, mint Haridása Thákura tette. Akárhol is megjelenik egy fiatal nő, emlékeznünk kell Haridása Thákurra, és könyörögnünk kell kegyéért, hogy védjen meg minket. Azt kell gondolni, hogy ezek a gyönyörű gópik Krisna élvezete kedvéért vannak itt. Társadalmunk dilemája, hogy nem tagadhatjuk meg ezeket a lányokat, akik ugyanakkor nagyon veszélyes csábítást is jelentenek a fiatal fiúk számára.” (Levél, 1975.9.29.)

1967-ben a 26. Avenű templomban New York-ban Sríla Prabhupáda egy leckén kihirdette, hogy „Ne tekintsük ezeket a lányokat az érzékkielégítés tárgyaiként. Lássuk őket, mint Krisna társait.”* (Jadurání anya idézete) Egyszer Észak-Amerikában egy csapat sannyásí és brahmacárí túlságosan felháborodott (?) a grhasták és a nők vonzódásán. A feszültség növekedett, majd 1976-ban érte el a robbanáspontját a Mayapúri Fesztiválon (ld. Sríla Prabhupáda Lílámrta 6. kötet, 5. fejezet.) Hogy mindent visszaállítson a helyes irányba (ahogy mindig is tette a Krisna-tudat prédikálása által), Sríla Prabhupáda azt mondta, hogy a férfi bhaktáknak a nőket „kedves anyám”-ként, míg a nőknek a férfiakat „kedves fiam”-nak kell megszólítania.

1968-ban Seattle-ben egy szobai beszélgetésben Sríla Prabhupáda ezt mondta: „Most egy másik dologról: a lányokat nem szabad alárendeltnek tekinteni. Néha, természetesen azt állítják az írások, hogy a nők a megkötöttség okozói. Szóval ezt nem szabad úgy érteni, hogy a nők alacsonyabb rendűek. Nagyon szépen kell bánnunk azokkal a lányokkal, akik eljönnek hozzánk… Végül is mindenki, aki eljön a Krisna-tudathoz, férfi vagy nő, nagyon szerencsés. A prabhu megszólítás értelme, hogy „te a mesterem vagy”. A prabhu 

jelentése „mester” …. Tehát mindenkinek mint „mesterével” kell a másikkal viszonyulnia. Ez a Vaisnava megértés …. Tehát, a lelki éleben nincs olyan, hogy valaki szexis. Minnél jobban elfelejteni a szexuális életet annyit jelent, hogy fejlődünk a lelki életben. A hozzáállásunknak tehát ezt kell türköznie: A nőkkel, istentestvéreinkkel szépen kell bánnunk.”

Egy meglepő történetet tudok, mely Braziliában történt meg egy templomban, ahol az összes brahmacárí annyira felhergelte magát, hogy az összes nőt el akarta küldeni. Amikor a GBC, Hrdayánanda Gosvámí megtudta ezt, viccelni kezdett ezzel, „Ne legyetek olyan képtelenek, akkor nem lesz a brahmacáríknak senki, akiért mindezt a sok szolgálatot megtennék.”

Vannak Prabhupáda könyveiben olyan kijelentések a nőkkel kapcsolatban, melyeket hacsak valaki nem egy valóban ön-kontrolált és képzett prédikátor, nagyon óvatosan szabad csak megismételni a nyilvánosság előtt, vagy leckéken, különösen, ha női bhakta vendégek, vagy kivülálló vendégek vannak jelen (például azokat az idézeteket, melyek szerint a nők kevésbé intelligensek a férfiakhoz képest, vagy kilencszer kéjesebbek, és így tovább). Mindenek felett, mám hi pártha vyapásritya, és kalau súdrá sambhavá … Ebben a korban mindenki alacsony születésű. Férfiak és nők, mind Úr Caitanya (és Sríla Prabhupáda) kegyére szorulnak. Nem akarjuk elkedvetleníteni azokat a nőket, akik már bhakták, sem azokat, akik potenciális bhakták s nem akarjuk a brahmacáríkat mesterségesen büszkévé tenni. Az érzékenységet igénylő témákat ahhoz értő bhaktáknak szabad csak kifejteni.

A Védikus társadalom filozófiája azt mondja, hogy a nőket meg kell védenie a férfiaknak, ám ez a grhasták kötelessége, nem a brahmacárík vagy sannyásíké. Sőt, a brahmacáríknak nagyon óvatosnak kell lenniük, ha egy nő „túl kedves” velük (pl. rendszeresen maha-prasádamot ad neki) Egy nő szolgálata csapda egy férfi számára. (SB. 3.31.40.) Egy nő természete, hogy menedéket és védelmet keressen egy férfinál, de ha egy brahmacárí az ashramjában akar maradni, maradjon szabad a nők férjkereséssel kapcsolatos anyagi együttérzésétől. Sríla Prabhupáda ezt mondta: „Társadalmunk irányítói figyeljenek arra, hogy minden brahmacárí maradjon brahmacárí, és minden nő menjen férjez.” Bhakta: „Hogyan lehetséges ez Sríla Prabhupáda?” Sríla Prabhupáda: „Ez a te feladatod.”* (Girirája Swámi idézte)

Mindenesetre azon legyünk, hogy legalább úriemberekként viselkedjünk anyáinkkal, mivel templomainkban gyakran praktikus szükség van, hogy férfiak és nők egymás mellett végezzék odaadó szolgálatukat. Nem kerülhetjük el az ilyen helyzeteket, ám óvatosnak kell lennünk, hogy tartsuk fent a Vaisnava tiszteletet anélkül, hogy túlságosan családiassá, „lazává” és barátságossá válna a hangulat. (Sríla Prabhupáda: „A brahmacáríknak egy pecsétet kell hordaniuk homlokukon: ’tartsd magad hűvösen’”)* (Tamal Krsna Gosvámí idézete) A templom vezetőinek a dolga, hogy a férfi és női bhaktákat amennyire lehetséges távol tartsák egymástól, anélkül, hogy ez a templomi munkák folyamatát megzavarná. A tűz és a vaj…

Forrás: Brahmacárya a Krisna-tudatban (Bhakti Vikása Swámi írása)