H.H Bhaktividya Purna Maharaja Egerben tartott előadásai – harmadik lecke

A védikus kultúra a brahmacari asramával kezdődik. A brahmacari azt jelenti, hogy az ember tanulja, hogy mit jelent az, hogy emberi élet. Az ember megérti, hogy mit jelent a transzcendencia, hogy lehet azt elérni. Azért, mert az ember függetlenül attól, hogy milyen helyzetben van, a célja az lesz, hogy elérje az Isten-tudatot. A brahmacarinak az első eleme az a tisztelet. Mert tisztelet nélkül semmilyen más kapcsolatot nem lehet megalapozni. Kapcsolatról csak akkor beszélhetünk, hogyha ott a tisztelet a másik iránt. Különben az egész csak a hét másodlagos raszának a kategóriájába fog esni, és nem kapcsolatról lesz szó. Elsődleges csak akkor lehet, ha ott a tisztelet. A shanta rasza az azt jelenti, hogy van valami, amit értékelsz a másikban. Ez a kapcsolat alapja. Amikor ez az értékelés növekszik, akkor kifejlődik a vágy a szolgálatra. Amikor elmélyül a szolgálat, akkor megkapjuk a barátságot. És amikor a barátság elmélyül, akkor ott lesz a szülői. És amikor elmélyül a szülői, akkor ott lesz a szerető. Hogyha nincs ott a tisztelet, akkor nincs ott a kapcsolat sem. Ez érthető? Ennyire egyszerű. Definiálná Maharaja a tiszteletet. Különbséget tennék aktív és passzív tisztelet megnyilvánulás között, de alapvetően arról van szó, hogy az ember értékel valamit a másikban, valamilyen tulajdonságot, amivel a másik rendelkezik. És aztán ott van a megfelelő kapcsolat a másikkal az ő egyéniségén alapulva. Ez azt jelenti, hogy mivel egy egyént tisztelünk, az ő egyéniségét is figyelembe kell venni. Hogyha nem veszed figyelembe a másiknak a helyzetét, akkor azt nem lehet tiszteletnek nevezni. Ez érthető? És legelőször a tanár, tanító iránti tiszteletet kell megalapozni. Az embernek tiszteletet kell mutatnia az idősebbek iránt, együttműködve kell dolgoznia a vele egyenlőkkel, és kedvesnek kell lennie a nála fiatalabbakkal. Ez érthető? És akkor minden jól meg lesz alapozva, a tisztelet a tanár iránt, a tisztelet a szülő iránt, a tisztelet a közösség többi tagja iránt, az egész rendszer jól fog működni. És akkor végül a tisztelet a tanár iránt, tisztelet a szentírások iránt, tisztelet Isten iránt, tisztelet a bhakták iránt. Látjuk, hogy az egész kultúra a tisztelet alapján tud működni, hogyha nincs ott a tisztelet, akkor nem lesz kapcsolat senkivel. Ez érthető? Csak attól, hogy van valamilyen interakció, még nem jelenti, hogy van kapcsolat is. Mármint abban az értelemben, hogy megfelelő viszonzás. Ez érthető? Mondjuk van egy nagyon híres ember, becsülik őket. Ez shanta rasza. A közönségben ülő emberek értékelik azt az embert, aki ott van a színpadon. Ez shanta rasza. De hogyha a színpadon lévő valaki nem tiszteli a közönség tagjait, akkor ez nem egy dinamikus kapcsolat. Ezért van az, hogy olyan sok ember, aki híres volt a színpadon, amikor onnan lekerül, akkor egyedül találja magát. Mert valójában soha nem volt kapcsolatuk a közönséggel, úgyhogy egyedül maradnak. Nagyon sok kiemelkedő személyiséget megnézhetünk, és látjuk, hogy egyedül halnak meg. Annak ellenére, hogy több százezer, vagy akár több millió ember ült ott előttük, és énekelte a nevüket. De a kapcsolat közöttük sohasem volt dinamikus, mert nem volt ott a kölcsönös tisztelet. Ez érthető? Tehát a tisztelet az alapja az egész rendszernek, és ezután jön a tudás. Hogyha az embernek van tudása, akkor tudja működtetni a rendszert, a kapcsolatokat. Tudás nélkül a tetteknek a mezejét nem lehet megfelelően lefoglalni. Ez érthető? Legyen ez akár lelki tudás, vagy anyagi tudás, bármi, amire szükség van ahhoz, hogy az egyént megfelelően le tudjuk foglalni a szolgálatban. Mert a lényeg az, hogy a test, az elme és a szavak le legyenek foglalva az Úr szolgálatában. Hogyha ez ott van, akkor az ember megfelelő helyzetben van. De hogyha nincs ez ott, akkor mindig lesz hiányérzet. Arról van szó, hogy az a tudás, ami ahhoz szükséges, hogy az egyénnek minden tulajdonságát lefoglaljuk, annak ott kell lennie. És a tudás azt jelenti, hogy szolgálat. Szolgálatot mindenképp végezni kell. Mert a tudás és a szolgálat mindig együtt jár. A védikus elképzelés szerint a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. A brahmacari egy tanuló. De a brahmacarinak egy másik meghatározása az, hogy az, aki kétkezi szolgálatot végez. Ez azt jelenti, hogy a tudás és a szolgálat együtt jár. És ez az egyszerű szolgálat alázatot teremt. Mert az alázat a tudásnak a legelső tulajdonsága. Krisna a Gitában megadja a tudásnak a definícióját, azt hiszem, a 13.1-es versben, és az első tulajdonság az az alázat. Ebből a meghatározásból megismerhetjük, hogy milyen az az ember, akinek van tudása, hogy hogyan él, hol lakik, hogyan cselekszik. Maha pharata is mondja, hogy a tudásnak a szimptómája az alázat. Hogyha valaki nem alázatos, azt jelenti, hogy nincs is tudása. Ez egy teljesen más megközelítés, a moderntől teljesen eltérő a védikus. Ez érthető? De ha valakinek van tudása, és ugyanakkor alázatos, akkor azt értékelik. Megközelíthető az illető, és akkor lehet vele kapcsolatot tartani. Ez érthető? Hogyha valaki, akinek van tudása, és van tisztelete, az természettől fogva tiszta is, tehát ott van a tisztaságnak az összes aspektusa is, a test tisztasága, az elme tisztasága, a szavak tisztasága, a környezetnek a tisztasága, ahol élünk. Ez érthető? Alapvetően ez jelenti a brahmacari képzést. De mindezeket a tulajdonságokat át kell vinni a grhastha életbe. Hogyha ez nem történik meg, a grhastha élet nem lesz sikeres. Ez érthető? Mert a grhastha élet az egyszerűen a brahmacaria utáni következő fokozat. Tudunk-e algebrát végezni számtan nélkül. Lehet ilyet? Teljesen lehetetlen. Éppen ezért az ember nem lehet jó grhastha brahmacarik tulajdonságai nélkül. Ez nem egy vélemény, ez nem olyan dolog, amit tetszőlegesen választhatunk, vagy sem, hanem ez egy tény, ez a valóság. Hogyha nincs tiszteleted a társad iránt, hogyha nincsen tudásod, hogyha nincsen alázatod, és hogyha nem vagy tiszta, akkor hangyányi esélye sincsen annak, hogy bármilyen formában sikeres grhastha légy. Ezért volt az, hogy a védikus kultúrában a brahmacari képzés annyira fontos volt. És többnyire az volt, hogy a grhasthák képzeték a brahmacarikat, mert ők jó brahmacarik voltak. Hogyha valaki olyat mond, hogy hát minek foglalkozni a brahmacarikkal, hiszen úgyis mindenki megházasodik, ezt csak egy olyan valaki mondhatja, aki soha nem volt, és soha nem is lesz jó grhastha. Ez érthető? Ez ugyanolyan, mint hogyha valaki azt mondja, hogy hát eszünk, de hát azt úgyis a test kilöki magából, akkor minek enni? Ez az az intellektuális szint, amivel most itt foglalkozunk. Nem túl okos. Még azt sem tudják, hogy mit jelent az, hogy grhastha. A grhastha egy asrama. Amiben a családi életet egy helyzetként használjuk, ami segíti a lelki fejlődést. A grhamedi nem egy asrama. Hanem ott az otthoni életed a fontos, a házaséleted a fontos, és minden akörül forog. A grhamedi az nem azt jelenti, hogy egy nem bhakta, aki minden lehető szabályozó elvet megtör, és gusztustalan, büdös, és visszataszító, és mindenféle színes jelző, amit még ki akartok hozzá találni. Ez érthető? A grhastha és a grhamedi egyszerűen csak egy tudatállapot. Ennyi az egész. A Bhagavatam az leírja, hogy a grhamedi az milyen, és arról van ott szó, ahogy közeledik a fogantatásnak az ideje, a férj számára a feleség egyre szebbnek és szebbnek tűnik. Ebből egyenesen következik, hogy a fogantatás napja ki volt választva. Hogyha a nap ki volt választva, akkor ez azt jelenti, hogy ez garbodham sanskar. Az is ott volt, ami szintén az asztrológiai számítások alapján választották ezt ki. Ez érthető? Tehát itt nem egy durva, visszataszító, büdös emberről van szó. Hanem a védikus kultúrának egy nagyon jámbor követőjéről, aki nem Isten-tudatos. Bocsánat, van még egy nagyon fontos elv a brahmacaryában. Érzék-kontroll. Ezt nem kellett volna kihagyni. Mert szokás azt gondolni, hogy hát nem tudja kontrollálni az érzéseit, akkor inkább házasodjon meg, de nem erről van szó, mert a grhastha asramában ugyanannyira kell kontrollálni az érzékeket, mint a brahmacari asramában. Ez érthető? Mert attól, hogy a családdal élsz, még kontrollálni kell az érzékeket. Sőt, az érzékeket még sokkal inkább, mert kontrollálni kell a dühöt, a frusztrációt, az érzelmeket. Kontrollálni kell a szenvedély kötőerejét, mert a nők a szenvedélyt értékelik, de nem a szenvedély kötőerejét. A jóság kötőerejében alkalmazott szenvedélyt, tudással alkalmazott szenvedélyt. Meg tud ez történni érzék-kontroll nélkül? Gondolkozzatok rajta! Hogyha van hatalma valakinek, és ez kivetül valahova, és az kontrollálva van, akkor lesz eredménye. Mennek a kocsik, a motorok, körbe-körbe járnak. Ez kontrollált, fókuszált, és koncentrált erő. Hogyha robbanás van, akkor azt általában pusztításnak nevezik. Ez érthető? Hogyha egy férfinak van ereje, és az kontrollált, akkor azt értékelik a nők, de hogyha ez nincs kontrollálva, nincs összpontosítva, nincs zabolázva, akkor azt nem értékelik. Kocsmában ott vannak a barátok, és akkor hátba verik egymást, egymás fejére sört öntenek, és nagyon jól érzik magukat. Próbáld ki ezt otthon! Ez megy a fiúk között, azt hiszik ilyenkor magukról, hogy menők, hogy jól érzik magukat, és ez működik, és azt hiszik, hogyha hazamennek, ez akkor is működni fog, de egyáltalán nem. És mondja valaki, hogy nem, nem, én ismeretem egy lányt, és ő is ugyanúgy lejárt a kocsmába, és ő is ugyanúgy hátba tudott verni, mint a legjobb. De nem a férjével csinálta ezt. Férjével ez teljesen más történet. Ez érthető? Hogyha nincsenek ott ezek a tulajdonságok, hogy tisztelet, tudás, érzék-kontroll, alázat, tisztaság, akkor az ember soha nem lesz sikeres grhastha, soha nem lesz sikeres brahmacari, sőt, egyáltalán nem lesz semmiben sikeres. Ez érthető? Ezért van az, hogy a képzés mindkettő számára ugyanaz. Ezért a védikus kultúrában hogyha valaki jó képzésben részesült, mint brahmacari, akkor jó grhastha lesz belőle. Nem különbözik a két képzés egymástól. A védikus képzés azt jelenti, hogy a valósággal foglalkozunk. Ezt jelenti a családi élet. Szükséged van-e rá? Ha szükséged van, megházasodsz. Ha nincs szükséged rá, akkor brahmacari maradsz. Értitek? Tehát a képzés ugyanaz. A szükséges tudás ugyanaz. Brahmacari képzés nem azt jelenti, hogy a brahmacarik összeülnek, és akkor ott becsmérlik a nőket. A nők becsmérlik a nőket. A férfiak nem becsmérlik a nőket. Azok a nagy kemény brahmacarik, akik reggel valami fadarabot rágcsálnak, és ha elmegy egy nő előttük, akkor kiköpnek, ezek most férfiak vajon, vagy nők? Értitek? Az igazi brahmacari az nagyon kedves, alázatos, finom, egyszerűen csak távol marad. Ezek a emény, menő, kérges brahmacarik, ezekből csak harmadosztályú grhastha lesz. Csak adjatok neki egy kis időt. Ez érthető? Tehát a kultúrának az alapja ugyanaz. Látjuk, hogy a brahmacaryának és a grhasthának az alapja ugyanaz. A templomi élet, a közösségi élet ugyanaz. Az egyetlen különbség, hogy számodra mi a jobb? Mondjuk például ebédet szolgálunk fel, van leves, kenyér, saláta. És akkor azt csináljuk, hogy aki több levest eszik, az abba a sarokba ül, aki több kenyeret inkább, az ebbe a sarokba, aki több salátát, az abba, aki meg kenyérből és levesből is eszik, az kimegy az udvarra, aki salátából és kenyérből, az a verandára ül. Ezt csináljuk, amikor praszádámot szolgálunk? Ez érthető? Ezt csinálnánk? Ezt fontosnak tekintjük? Nem. És éppen ezért nem tesszük meg ezt a különbséget a templom és a közösség között sem, hiszen csak arról van szó, hogy miből mennyit kell enned ahhoz, hogy te tudj gondoskodni magadról. Ez érthető? De amikor erről van szó, ne felejtsük el, hogy a tudásnak az első tulajdonsága az alázatosság. Ugyanúgy, ahogy a közösség nem értékeli azt, hogyha a templomi bhakták azt gondolják magukról, hogy ők magasabb rendűek, ugyanúgy a templomi bhakták se értékelik azt, hogyha a közösségi bhakták gondolják azt magukról, hogy ők felsőbbrendűek. Hanem arról van szó, hogy mindenkinek megvan a saját helyzete, és mindenki rendelkezik valami olyan tulajdonsággal, amivel szépen tudja szolgálni Krisnát, és akkor az a tisztelet, amit említettünk, az ott van mind a két oldalon egymás iránt. A templom értékeli a közösségi bhaktákat a szakértelmükért, amivel segíteni tudják a mozgalmat, a közösségi bhakták értékelik a templomi bhaktákat, amiért teljes idejüket tudják adni és nem aggódnak a biztonságukért. És akkor nagyon szépen működik. Ez érthető? A templom azért van ott, hogy inspirálja a közösséget. Az a felfogás, hogy csak a templom, csak az a Krisna tudat, ez nem valóság. A templom azért van ott, hogy inspiráljon. Hogyha ez így lenne, akkor a védikus korban nem létezett volna más, csak templomok, és bhakták, akik templomban élnek, és nem lettek volna egyáltalán grhasthák, nem?

A kérdés az alázatra vonatkozik, mert ugye mondtuk, hogy mennyire fontos az alázat. És egy brahmana megvalósítja azt, hogy mindenki egyenlő látásmóddal lát, megvalósítja, hogy mindenki Krisnának a szerves része, mindenki ugyanaz az egyéni lélek, és mindenkit egyformán tisztel. De ugyanez a brahmana, vagy Brahman megvalósított személy, hogyha valaki jön a templomba, egy úriember, akkor azt szépen, udvariasan bekíséri, de hogyha jön egy kutya, hiába hogy ugyanaz az egyéni lélek van benne, azt elijeszti. Akkor ez azt jelenti, hogy ő nem volt alázatos ezzel a kutyával? Tehát hogy lehetne definiálni az alázatot mondjuk egy kutyával szemben,vagy bármilyen értelemben?

Ahogy említettük, az alázat a tudásnak az alapja. A tudás azt jelenti, hogy tudod, hogy te milyen helyzetben vagy és hogy a másik milyen helyzetben van. Következésképp az ember tudja azt is, hogy a kutya milyen helyzetben van. A kutya nem tiszta. És általában nem arról ismertek, hogy nagyon jó a társadalmi érintkezésük. Amiben a kutya jó, a tekintetben, hogy szép szolgálatot tud végezni Krisnának, az az őrzés, és az, hogy praszádamot tud enni. És ebben a helyzetben tartjuk őket. Például hogyha valaki vécére megy, nem jön ki úgy onnan, hogy ne tisztálkodott volna, és nem megy piszkosan a murtik elé imádni őket. Mivel mi a feltételekhez kötött természetünket foglaljuk le Krisna szolgálatában, ezt a feltételekhez kötött természetet figyelembe kell venni. Következésképp a kutyának a feltételekhez kötött természete kedvezőtlen a templomi tevékenységek szempontjából. Ezért nem jönnek be a templomba. Hogyha odafordulsz hozzájuk, és mondod nekik, hogy kedves kutyám, te ma nem mostál fogat és nem fürödtél meg, nem jöhetsz be a templomba, nem fogják megérteni, mert nem az ő nyelvüket beszéled. De hogyha azt mondod nekik, hogy kifelé, akkor azt megértik, és kimennek. Mindenkivel a saját nyelvén kell beszélni. Ez érthető?

Az alázatosság azt jelenti, hogy mindenféle helyzetet elfogadunk?

Az alázatosság azt jelenti, hogy elfogadjuk a saját helyzetünket, és elfogadjuk mások helyzetét is, és aztán ennek megfelelően cselekszünk.

Igen, de például a tisztelet: hogy a sudra tiszteli a főnökét, a vaisya tiszteli a pénzt, a ksatria tiszteli a hatalmat, a brahmana tiszteli a tudást, tehát hogy különböző fajta tiszteletek vannak a közösségen belül. Hogy van ez a különböző fajta tisztelet felfogás?

Nem, mindezek a tisztelet felfogások közösek. Ahol ez ott van, azt tiszteljük. Tehát ha valahol ott van a szakértelem, az életkor, a tudás, a bemutatott áldozatok, a hírnév, a gazdagság, ezeket mindenhol tisztelik. Ha bárki rendelkezik ezekkel, azt tiszteljük. Ezeknek van egy hierarchiájuk, és ha valakinek magasabb rendű képessége van a hierarchiában, vagy többfajta képessége is van kombinálva, vagy nagyobb mennyiségben rendelkezik ezekkel a jó tulajdonságokkal, akkor azt megfelelően ítéljük meg, és megfelelően tiszteljük. A védikus kultúrában mindenkit tisztelnek. Csak az a kérdés, hogy miért tiszteljük az embereket. Ennyi az egész. Például mondjuk van egy üzletemben, és a sudrák, akik nekik dolgoznak, a vaisyát tisztelik benne. De a vaisya, amikor velük viszonyul, akkor tiszteli a sudrákat. Attól még, hogy te tisztelsz valakit, nem jelenti automatikusan, hogy az a másik feljebbvalóddá válik. A tisztelet azt jelenti, hogy te elismered az ő egyéni helyzetüket, és annak a helyzetnek az értékét elismered. És ezt az értékét Isten határozza meg, nem pedig mi. Más szóval ahhoz viszonyulsz, amilyen az helyzetben az az élőlény jelen pillanatban van. Ahhoz viszonyulsz, amilyen tetteket végrehajtott az az egyén, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amiben ma van. Minden léleknek ugyanaz a természete. De a természet kötőereivel való kapcsolatuk miatt kifejlesztettek egy adott feltételekhez kötött természetet. És akkor egyensúlyt tartasz fönt, vagy különbséget teszel a lélek természete miatt, és a léleknek a feltételekhez kötött természete között, amivel ez a lélek azonosítja magát. Például mondjuk, hogy egy idősebb ksatria találkozik egy fiatalabb brahmanával. A brahmana tisztelni fogja a ksatriát az ereje és a hatalma, befolyása miatt, attól függően, hogy milyen mértékben rendelkezik ezekkel. Hogyha egy helyi királyról van szó, akkor adott tiszteletet fog kapni, hogyha egy nagyobb királyról van szó, aki több király felett uralkodik, akkor még nagyobb tiszteletet kap, és a legnagyobb tiszteletet akkor kapja, hogyha ő a császár, az uralkodó. És a korát is tisztelni fogja, mert idősebb nála. De a király is tisztelni fogja a brahmanát, mert a brahmana természeténél fogva magasabb rendű a ksatriánál. És a brahmanákban a tudás a fontos. És a tudásának és a megvalósításának a szintjeinek megfelelően fogják tisztelni. Kölcsönös lesz a tisztelet. És így fog működni a kapcsolat. A király találkozik egy alattvalójával. Az alattvalónak a képesítése szerint az alattvalót tisztelni fogják azért. Ugyanakkor az alattvaló is tisztelni fogja a királyt, hiszen a király az ő feljebbvalója. Minden tulajdonság, ami tiszteletreméltó, azt tiszteljük. Ugyanakkor ott van a hierarchia is. Például vegyük azt, hogy van két király, ha az egyik befolyásosabb a másiknál, akkor a befolyásosabbat jobban fogják tisztelni, mint a másikat. És ha van mondjuk egy kisebb király, akinek viszont nagyon nagy a befolyása, meg van egy másik, aki viszont nagyon gazdag, akkor az egyiket a gazdagságáért, a másikat a befolyásáért fogják tisztelni. Vagy van két ksatria. Az egyik fiatalabb, a másik idősebb, de történetesen a fiatalabb ksatria a másiknak a nagybátyja. Akkor az idősebbet a koráért fogják tisztelni, a másikat pedig a családban betöltött helyzetéért. Vagy van két ksatira, az egyik hatalmasabb, de a másik meg több áldozatot mutatott be. Akkor az, aki több áldozatot mutatott be, azt felsőbbrendűnek tekintik annál, akinek hatalma van. De ha valakinek sok hatalma van, ugyanakkor több áldozatot mutatott be, akkor ő lesz a legmagasabb rendű. Ez érthető? Mindenkit tisztelünk azért a jó tulajdonságáért, amivel rendelkezik, hiszen minden fenséges tulajdonság Krisnától származik. A hat fenséges tulajdonság Krisna tulajdona, és bárhol ezt megfigyelhetjük, ezt tisztelni fogjuk. A férfi potencia, energia az Krisna, és a női energia sem különbözik Krisnától, tehát mindkettőt tiszteljük. Krisna a rasza, és ezért minden raszát tisztelünk. Ez érthető? Ezért van az, hogy tisztelet nélkül hogyan tudnánk bármivel is interakcióban lenni? Mert minden Krisnától származik. Mindenki rendelkezik Krisnának valamilyen tulajdonságával. Ezért enélkül az alázat és tisztelet nélkül nincs ott a kapcsolat se.

Probléma akkor merül fel, ha valaki nem ismeri fel a másikban a jó tulajdonságokat. Akkor képezni kell őket arra, hogy felismerjék ezeket a tulajdonságokat a másikban.

Erre való a brahmacari képzés. Mert a tisztelet megtanítása azt jelenti, hogy föl tudják ismerni a tiszteletnek a különböző szintjeit, ez meg van nekik tanítva, és ugyanúgy, ahogy most elmagyaráztuk, meg tudják ítélni másokban, hogy milyen szintű tiszteletet érdemelnek. Tehát meg tudod ítélni, hogy milyen tulajdonságaik tiszteletreméltóak, és ha ezeket mind összeadod, akkor föl tudod állítani, hogy ki miért és milyen mértékben kell tisztelni. Ez érthető?

Mi van akkor, amikor van egy illető,aki nagyon tiszteletreméltó tulajdonságokkal rendelkezik, amiket tisztelünk is, de ugyanakkor rendelkezik olyan tulajdonságokkal is, amik megakadályozzák, hogy vele egy közeli, harmonikus kapcsolatban legyünk, tehát olyankor mi a teendő? Távolságot tartunk, vagy mit csinálunk?

Te tiszteled azokat a tulajdonságokat, amik tiszteletreméltóak, a többit pedig elkerülöd. Ha azok a tulajdonságok, amik téged zavarnak, hogyha azoknak nincsen köze a ti személyes kapcsolatotokhoz, akkor azokat másokra hagyod, hogy foglalkozzanak vele. Hogyha ezek a más tulajdonságok zavarják a közeli kapcsolatot, akkor ha te abba a helyzetbe vagy, hogy ki tudod javítani, akkor szóvá teszed, de ha nem, akkor egyszerűen csak eltűröd. De hogyha ezek túlságosan zavaró tulajdonságok, akkor a kapcsolat nem lesz annyira közeli, hanem inkább hivatalosak. De a gyakorlati életben nincs olyan, hogy valaki százszázalékosan nem méltó a tiszteletre. Mondjuk csak egyszerűen levetted a fazekat a tűzről. Nagyon forró. És tiszteled ezt a forróságot. De mondjuk a fazék két perce már lent van a tűzről, már nem annyira forró, de még mindig elég forró ahhoz, hogy megégessen. Ezt a forróságot tiszteljük-e a fazékban? Igen. Minden tulajdonságot tisztelni kell függetlenül attól, hogy milyen más tulajdonságok vannak még ott mellette. Pralád maharaja tisztelte az apját a kora miatt, és a kapcsolatuk miatt. Nem mondta neki, hogy micsoda nagy démon vagy, illetve mondta neki, hogy te a démonok közt a legjobb vagy, de azt tiszteletből mondta. Mert őket egyébként is démonokként ismerik. Mint azok az ijesztő, fekete bőrökbe öltözött, mindenféle kellékekkel ellátott alakok, akik ott vannak az utcán, hogy annyiféle vaslánc, meg minden van rajtuk, hogyha híd lennének, akkor értenénk, hogy mért van az rajtuk, de így nem nagyon, hogy minek annyi vaskellék. Csúnyák, és rosszindulatúak, de tisztelnünk kell a befolyásukat. Azáltal tiszteljük ezt, hogy átmegyünk az utca másik oldalára. Vagy még ennél is jobb, hogyha egészen megkerüljük a háztömböt, mert az ilyen ember a feltételekhez kötött természete miatt úgy fogja érezni, hogy az utca hozzá tartozik. Tehát ezt tiszteletben tartjuk, és ezért körbemegyünk. Ez az intelligencia. Ez az, amikor először fel kell mérni a másik tulajdonságait, mielőtt megtámadjuk, gondolom a ksatriáknál.

Kérdést nem hallani.

Közelnek lenni azt jelenti, hogy látod, mivel van dolgod. Mi az, amit te intelligensnek tekintenél? Azt, aki gyakorolja a lelki életet, vagy pedig azt, aki nem gyakorolja? Azt, aki gyakorolja. És azok közül, akik gyakorolják a lelki életet, melyiket tekintenéd felsőbb rendűnek? Azt, aki csak azt érti meg, hogy mi a brahman, vagy azt, aki megérti, kicsoda Bhagavan? Aki megérti, ki az a Bhagavan. És azok közül, akik megértik, hogy kicsoda Bhagavan, melyiket tiszteled jobban, azt, aki csak megérti, vagy azt, aki aszerint is cselekszik? A másodikat. Hány ilyen ember van a Földön? Hatmilliárd ember él a Földön, ezek közül hány van, aki így cselekszik, hogy megérti, és úgy is cselekszik, hogy Bhagavan? Nem túl sok. Akkor mi van nem tiszteletreméltó ezekben az emberekben?

Kérdés nem hallatszik.

És miért nem tudod mutatni a kellő tiszteletet? Mi az, amit nem tartasz tiszteletreméltónak ezekben a bhaktákban?

Nem hallani a magyar változatot.

Bingó. Más szóval te magad rendelkezel olyan tulajdonságokkal, amiket te magad nem tudsz tisztelni, és ezért másokban sem tudod tisztelni azokat. Ha nem tiszteled saját magadat, hogy tudsz tisztelni másokat? Ha csak nem szeretsz nagyon egyedül lenni, akkor ezen dolgozni kell. Ez érthető? Milyen tulajdonságokkal rendelkezel? Mit tudsz csinálni, vagyis milyen a természeted, milyen szolgálatot tudsz végezni? Ezt valaha is már elemezted? Megpróbáltam. Akkor mért nem tudod ezt megcsinálni mások esetében is?

Ezek most a rossz tulajdonságaid. De én a jó tulajdonságaidról beszélek. Próbáltad már megnézni, hogy te magad milyen jó tulajdonságokkal rendelkezel, és mit tudsz ezekkel kezdeni? Tehát magadat pozitív fényben. A rosszat könnyű látni. Csak menj ki a kapun, állíts meg valakit, aki épp arra jár, és kérdezd meg, hogy mi a baja a Krisnásokkal. Könnyű. De jó tulajdonságokat találni sokkal nehezebb. Most nézd meg ezt. Te képes vagy magadban észrevenni a rossz tulajdonságokat. Ez azt jelenti, hogy van rá képességed, hogy meglásd a rossz tulajdonságokat. És épp ezért tudod látni másokban is őket. De hogyha saját magadban meg fogod tudni látni azt is, hogy milyen jó tulajdonságokkal rendelkezel, és azokat hogy tudod lefoglalni Krisna szolgálatában, akkor ugyanezt mások esetében is látni fogod. Ez érthető? Nem hallani.

Igen. Hogyha te boldog vagy, akkor hogy viszonyulsz másokhoz? Pozitívan. És hogyha nagyon rossz napod volt, akkor hogyan viszonyulsz másokhoz? Nem túl pozitívan. Érted? Ez nagyon közvetlen dolog, ez egy tudomány. Ez nem egy megismerhetetlen, ezoterikus dolog, ez egy nagyon közvetlen dolog. Az odaadás nektárjának az a címe, hogy az odaadó szolgálat tudománya. Ez egy közvetlen tudomány. Szóval ugyanúgy, hogy saját magad mindig ostorozod magad miatt, másokat is ostorozni fogsz, mert ezt tudod csak csinálni. De az a lényeg, hogy ezek a tulajdonságok Krisna tulajdonságai, nem a tieid. És épp ezért nem tarthatsz rájuk igényt sem pozitív, sem negatív értelemben. Tehát nem mondhatod azt, hogy jaj de nagyszerű vagyok, de azt sem mondhatod, hogy jaj de szörnyű vagyok. Ez érthető? Egyszerűen csak egy kicsit pozitívabb szemléletmódra kell szert tenni. Ez nem azt jelenti, hogy valaki nem elég intelligens, és nem elemez megfelelőképpen, és nem látja a hibákat, de a hibákat úgy szemléljük, abból a szempontból, hogy hogyan tudnánk megfelelően fejlődni. Például beleestél egy sáros pocsolyába, és kimászol ebből, s akkor végignézel magadon. Megállapítod, hogy tetőtől talpig saras lettél. Mi lesz majd a megfelelő alkalmazása ennek a konstatálásnak, hogy tetőtől talpig saras vagyok? Az a megfelelő hozzáállás, hogy jaj, tetőtől talpig saras vagyok, és elkezdek siránkozni, és ott sajnálom magam, vagy pedig az, hogy tetőtől talpig saras vagyok, akkor bemegyek, és megfürdök? A második. Tehát akkor így. Vagy pedig az, hogy jaj, saras vagyok, és akkor földre dobod magad, és akkor ott henteregsz a siránkozástól. Meglátod, hogy jön valaki, jaj, annak is saras a cipője. Jaj, az egész világ saras, de borzasztó! A sarasnak az ellentéte a tiszta. A tiszta ember tudja értékelni a többieket, akik szintén tiszták. De ugyanakkor, ha látnak sarat, tudják azt is, hogy kell attól megszabadulni. Ha valaki piszkos, és amiatt siránkozik, hogy piszkos, meg amiatt panaszkodik, hogy másik is piszkosak, akkor mi haszna van ennek bárki számára is? De az, aki piszkos volt, és most már tiszta, az egyrészt tudja, hogy hogyan kell megszabadulni a piszoktól, másrészt másokban is tudja a piszkot, és tudja, hogyan kell megszabadulni tőle. Ez hasznos. Ez így érthető?

Kérdést nem hallani.

Alacsonyan értékelés. Mit jelent ez?

Rosszul értékeljük magunkat.

De mihez viszonyítod azt, hogy rossz?

Ahhoz, amilyen szeretnék lenni.

Ez a különbség. Az alázat az, hogy én elesett vagyok, és ez a helyzetem. Az alacsony önértékelés meg az, hogy nekem nagyszerűnek kellene lennem, akit mindenki imád, de sajnos nem vagyok az. Az alacsony önértékelés az csak az ellentéte a hatalmas önértékelésnek. Az alázat pedig tudás. Tudom, hogy ki vagyok. De a másik az, hogy nem tudod, ki vagy, csak azt, hogy mi szeretnél lenni. De nem abban az értelemben szeretnél az lenni, hogy az a standard, vagy az az eredeti helyzeted, vagy az a kötelességed, hanem egyszerűen csak az elméd miatt, ez egy érzelem. Az alázat az intelligencián alapszik, de az alacsony önértékelés az csak az elmének egy tapasztalata, egy érzelme. Érted a különbséget? Az alázatot megvalósítjuk, megértjük, az alacsony önértékelést meg érezzük. Ez érthető?

Egy brahmacarinak tanulnia kell. Mennyire kell, hogy belebonyolódjon a vezetésbe?

A brahmacari azt jelenti, hogy alkalmazza, amit megtanult. És ha a vezetés, az adminisztráció egy gyakorlati alkalmazása annak, amit megtanult, akkor azt lehet használni. Ez érthető? De csak egy olyan környezetben teheti ezt, ami jó a brahmacarinak. Mert szolgálatot végezni kell, különben hogyan valósíthatod meg a tudást? De ugyanakkor az ember hajlandó alacsony rendű szolgálatot is végezni. Attól, hogy az ember a vezetésben részt vett, még hajlandó kell legyen kétkezi szolgálatot is végezni, és lehet, hogy ezt az ideje nem engedi meg, de nem azért nem csinálja, mert nem akarja, és nem hajlandó, hanem azért, mert más csinálja, mert praktikusabb, hogy ő mással foglalkozik. Ez érthető? Hogyha nem vagy hajlandó ezeket csinálni, akkor nem vagy többé brahmacari. Nem vagy grhastha attól, de brahmacari sem. Mert a grhasthának kötelező dolgozni. A lusta grhasthák nem tartanak sokáig. Hogyha a ragaszkodás miatt nem tudsz majd Krisnának kétkezi szolgálatot végezni, akkor majd a feleséged fog megtanítani arra, hogy alázatos légy, és csináld ezeket a szolgálatokat. Megvannak a módszereik. Nem is tudja elképzelni, hogy milyenek lehetnek ezek a módszerek. Mert a nők sokkal jobban értenek ehhez. Finom módszereket alkalmaznak. Igen, veszik az érzelmeidet, nagy csomót kötnek belőle, miszlikbe vágják, és ha még ez sem elég, ezt nyársakra tűzik és tűzben melegítik. Amikor már szépen megkeményedtek, porrá zúzzák őket. Így. Korlátlanok a módszereik. Meg fogsz tanulni alázatosnak lenni, meg fogsz tanulni szolgálni. Ha már brahmacariként megtanultad, akkor annyival könnyebb lesz a grhastha életed. Ha megtanultad brahmacariként, és akarod ezt, akkor fönt is tarthatod a brahmacari előtt. Mindazok a tulajdonságok, amikre szükség van ahhoz, hogy grhastha lehess, szükséged van arra is, hogyha brahmacari akarsz maradni. A varnásrama egyszerűen csak nyolc különböző alkalmazási módja ugyanannak a dolognak. Az emberi lény megpróbál visszamenni Istenhez. Nyolc különböző helyzet van, amiben megteheted ezt a törekvést. Attól függően, hogy a feltételekhez kötöttséged milyen állapotban van, és hogy te hogyan azonosítod magad ezzel. Nem arról van szó, hogy vannak brahmacarik meg vannak grhasthák, hanem arról, hogy vannak bhakták, és az egyik grhasthaként próbálja tökéletesíteni magát, és visszamenni Istenhez, a másik pedig brahmacariként próbálja ugyanezt. De a brahmacari az mind a négy asramnak az alapja. Ez azt jelenti, hogy jó brahmacarinak kell lenni ahhoz, hogy jó grhastha lehess. És jó brahmacarinak kell lenni ahhoz, hogy jó vanaprastha vagy sannyasi lehess. Ezért ez az alap. Hogyha ezt nem tudod megtenni, akkor a többi hármat sem tudod igazából. Ez érthető?

Egy pragmatikus kérdés következik. Vegyünk egy elméleti szituációt, hogy az az ideális, hogy képzik a brahmacarikat, úgy válnak grhasthává, de vegyük elméletileg, hogy van egy olyan közösség, hogy a bhakták csak úgy megházasodnak, nem kapnak előtte brahmacari képzést, csak azért, mert valahogy így történik. Volt arról szó, hogy kölcsönös tisztelet templomi, közösségi bhakták között, ugye ahhoz az kell, hogy tudjuk, kik vagyunk, kik a többiek, de mindez a tudás nincs meg, nem kaptunk képzést. Akkor ott van a varna sankara kérdése is, tehát hogyha egy ilyen helyzettel állunk szemben, de csak elméletileg, akkor Maharajanak mi lenne a gyakorlati tanácsa egy ilyen helyzetre?

Az egész dolog azzal kezdődik, amit már az előbb is említettünk, hogy alázat és tudás. A buddhi-jóga azt jelenti, hogy használod az intelligenciádat. Tehát hogy annak megfelelően hogyan tudod elhelyezni magad, ami a legjobb ahhoz, hogy a jelen pillanatban tudjál fejlődni. Mivel a varnásramában minden egyes helyzet ugyanannak a dolognak a különböző íze, bármit kell megtanulni, azt bármelyikben meg lehet tanulni. csak egyszerűen brahmacariként ezt könnyebb megtanulni, mert nincsenek felelősségek, nincsenek olyan dolgok, amik elvonják a figyelmet. Akkor tudsz koncentrálni erre a tudásra, és az egyszerű alkalmazására. De még ha az ember egy ennél bonyolultabb szituációban van, az sem számít. Attól az ember még alkalmazhatja ezt. Lehet, hogy időbe telik, de megteheti. Ez érthető? Ezért hangsúlyozzuk mindig, hogy ahol jelen pillanatban tartasz. Tehát vedd azt a helyzetet, amiben jelen pillanatban vagy, amivel jelen pillanatban azonosítod magad, és azt foglald le Krisna szolgálatában.

De ez egy személyes erőfeszítés, ez nem csoportos együttműködés.

A csoport az egyéneknek az együttese. Hogyha az egyén nem tudja magáról, hogy ő kicsoda, akkor hogy beszélhetünk csoportról? A lényeg az, hogy az ember megértse, hogy ő kicsoda. És akkor így tudod elkezdeni a tudást. Azzal dolgozol, ami éppen jelen pillanatban történik. Ez érthető?

Csináljunk ilyen varna pszichológia szemináriumokat a bhaktáknak?

Most akkor elmondom, hogy mi az a varna megértés. Egy harminc másodperces szemináriumot tartok. Vigyázz! Kész! Rajt! Első kérdés: Gazdasági gyarapodás által vezeted a közösséget, amit te magad generálsz? Ez a helyzet? Nem. Adminisztratív vezetői munkát végzel-e olyan módon, hogy te egy biztonságos környezetet teremtesz a többieknek ahhoz, hogy ők tudjanak létezni ebben a környezetben? Nem a családod számára teremted ezt meg, hanem az egész közösség számára. Személyes volt a kérdés, tehát bennem van ez a lehetőség, de jelen pillanatban nem csinálom ezt. Vagy úgy vezeted a közösséget, hogy tanulás és oktatás révén, tehát te tanítasz és oktatsz? Ez a harmadik. Hogyha nem ezt a hármat csinálod, akkor olyan helyzetben vagy, amivel támogatod ezt a maradék hármat, amit említettem. Vége a szemináriumnak. Érted? Ilyen egyszerű az egész. Ez a négy lehetőség van: vagy pénzt, gazdasági gyarapodást generálsz, vagy a második, hogy megteremted azt a gazdasági környezetet, amiben ez a gazdasági fejlődés működhet, vagy harmadik, hogy tanítod a közösséget, hogy ott tudjanak működni. És a negyedik pedig, hogyha egyikben sem vagy, akkor ezt a három tevékenységet segíted. De ötödik lehetőség nincs. Megérteni azt, hogy te hova illesz bele a varanasramába, az nagyon könnyű. De elfogadni ezt már nem olyan könnyű. Alázat kell hozzá. Igen, mert az alázat tudás. Ez így van. Hogyha mondjuk a jelen helyzetben te valakinek dolgozol, akkor ebben a munkában te egy sudrának a kötelezettségeit végzed. Mondjuk, hogy van egy főnököd, aki fölvett valakit. Ha valaki követi azt a négy tulajdonságot, amit majd mindjárt elmondok, akkor melyik főnök ne lenne vele elégedett? Jóakarója vagy annak, aki vezeti a céget, akárki legyen az, és a cégnek is jóakarója vagy. törekszel arra, hogy elvégzed a kötelességeidet, amik javára válnak ennek a cégnek. Tisztelettudóan viselkedsz mindenkivel, és együttműködően mindazzal, aki ebben a cégben dolgozik, a főnökkel szemben is, és mindenkivel szemben, aki a céggel kapcsolatban áll. Bármilyen hangulatot is áraszt ez a cég, te ezt a hangulatot a magadévá teszed, és miközben végzed a kötelességed, ebben a hangulatban dolgozol. Sikeres leszel-e, mint sudra, vagy nem? Van-e olyan főnök, aki ne ilyen sudrát keresne? Ez a négy tulajdonság, amit említettem, ez a sudráknak a tulajdonsága, a brahmacariknak, a bhaktának, és a nőknek. Hogyha bárki, aki ezeket követi, mindig sikeres lesz. Hogyha valaki valakinek a beosztottjaként dolgozik egy cégnél, akkor ezeket a tulajdonságokat kell követni, és akkor sikeres lesz. Sokszor felmerül, hogy én „kí”? dolgozó vagyok, hogy lehet ezt összekapcsolni Krisnával? Hát így lehet összekapcsolni Krisnával. Akkor ki az, akinek dolgozol? Istennek dolgozol. Mert Isten azt mondja, hogy egy sudrának így kell végeznie a munkáját. Tehát lelki szempontból nem kötöttél kompromisszumot. Társadalmilag lehet, hogy kompromisszumot kötöttél, mert lehet, hogy a főnököd nem egy bhakta, de ez akkor is az anyagi szint, és az anyagi meg illuzórikus. Lehet, hogy zavaró, de akkor is illuzórikus. De az odaadás szempontjából nem alkudtál meg. Úgyis ugyanezekre a tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy jó bhakta legyél. Mert ugyanezekre a tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy viszonyulni tudjál a guruhoz, a vasinavákhoz, Istenhez, tehát nem probléma, hogy gazdasági szempontból egy sudrának a helyzetében vagyunk. De az, hogy az ember sudra-e, vagy sem, az nem alkalmazódik az asramjára. Mert az asram egy lelki szempont, a varna pedig társadalmi. Asramban az nem számít, hogy valaki sudra-e, vagy brahman. Egyszerűen csak lefoglalod magad azokban az odaadó szolgálatokban, amikben a legjobban érzed magad, és azoknak az eredményét odaadod. Lehet, hogy van egy brahmana bhaktád, és ő jól érzi magát úgy, hogy egész nap pudzsázik. De aki meg természeténél fogva sudra, és nem pedig a körülmények kényszerítették rá, akkor ő lehet, hogy naponta egyszer-kétszer szívesen végez áratit, de nem egész nap csinálná ezt. De nincsen ok arra, hogy aki sudra, az ne tehetné meg ezt. Mivel a sudrának, a bhaktának, satöbbi ugyanazokra a tulajdonságokra van szüksége, tehát lehet, hogy az elején ez még a sudra hátteréből adódtak ezek a tulajdonságok, de idővel simán végezheti egy brahmanának a kötelességeit is, mert ugyanazok a tulajdonságok alkalmazódnak, mert ez az odaadás. Lehet, hogy sohasem lesz belőlük szanszkrit tudós, de el tudják végezni az összes brahminikus kötelességet, ami az odaadáshoz kapcsolódik. Lehet, hogy nem tudományos területen dolgoznak majd. Ez érthető? Más szóval ők a sudrából rögtön a vaisnavára ugranak. A Bhagavatam is említi ezt, azt hiszem, Pritu Maharaja történeténél, hogy aki elolvassa ezt a történetet, az sudrából nagy bhaktává válik. Hogyha az ember azokkal az elvekkel dolgozik, ami a dolgok mögött van, akkor mindig tudja alkalmazni a varnásramát. A részletek másodlagosak. Judistürü mindig király függetlenül attól, hogy koronát visel-e, vagy tölgyfakérget. Nem attól vagy ksatria, hogy koronát viselsz és kardot. A ksatria egy attitűd. Az az attitűd, amivel megvédesz, és létrehozol egy olyan környezetet, amiben az összes többi három varna tudja végezni békésen a kötelességét. Az az alapvető tulajdonság, ami ksatriává tesz valakit, az a védelem, védelmezés. A brahmanánál ez a tudás és a tanítás. A vaisjánál pedig gazdasági gyarapodást elérni és adományozni. A sudra pedig az, hogy segíti a másik hármat rossz érzések nélkül. Ez érthető?

Egy bráhmana tud-e vezető posztot betölteni?

Bráhmana az vezető. A brahmana, ksatria, vaisja, ők vezetők.

A menedzsmentben?

Ha akarnak. A brahmanák is betöltenek posztokat a vezetésben, úgy, mint miniszterek.

Tanácsot adnak.

Tanácsot is adnak, de minisztériumokat is elvállalhatnak. De nem ők hozzák a döntéseket. A döntést a király hozza. Technikai szempontból miniszter bárki lehet. Más szóval ki az a kilenc ember, aki a legalkalmasabb azokra a területekre a királyságodból, és akkor őbelőlük lesznek a miniszterek. És bármilyen varnából jöhetnek. Tehát leggyakrabban ezek brahmanák, ritkán ksatriák, és nagyon ritkán sudrák, például mint Vidura. Az a fontos, hogy jó háttérből jöjjenek, jó tulajdonságokkal, megbízhatók legyenek. A szabályok adottak, általában nemes családokból származnak. Vidura nemesi családból származott, csak éppen e nemesi családon belül ő éppen egy sudra volt. Ez érthető?

Kérdést nem hallani.

Hibák problémát okoznak. Ez azt jelenti, hogy valami ott történik. Ez azt jelenti, hogy gyakorlat az már folyik. A probléma nem a gyakorlással van, hanem a probléma a tudással van, amit gyakorolni kellene. Most is gyakorolsz valamit, néha működik, néha nem. De ott kell lenni a tudásodnak, hogy mit gyakorolj. Ha ebbe akarsz mélyebben elmerülni, akkor konkrétabb kérdést kell föltenni. Mert ha itt elmerülök a filozófia oldalában, akkor lehet, hogy túl sokat mondok, és akkor több kérdés már nem lesz.

Kérdés nem hallatszik.

Meg kell szerezned a tudást. A lényeg, hogy valamit gyakorolsz, azok közül a dolgok közül, amiket gyakorolsz, ragadj ki egyet, és arról kérdezz valamit konkrétan, amit tudni akarsz, és kérdezd meg konkrétan!

Hallottuk, hogy az alázat, a tisztelet, ezek közvetlen tudományok. Ez nem valami érzelmi dolog, hanem ez egy tudományos. De amikor kapcsolatokban vagyunk, akkor általában ösztönösen reagálunk, érzelmileg reagálunk. Hogy lehet ezt intelligensebben, tudományosabban csinálni?

Azzal, hogy elgondolkozunk mindig azon, hogy mi történt. Tehát volt valami szituáció, ahol úgy éreztük, hogy ezek a tulajdonságok hiányoznak, akkor elgondolkozunk rajta, hogy hogyan kellett volna jobban alkalmazni, hogy az ott legyen. Ez érthető? És akkor legközelebb megint megpróbálod. Időbe fog telni, amíg ez az elmélkedés és elgondolkozás majd gyümölcsöt hoz, de hogyha gyakorlod, akkor idővel ez menni fog. Nem arra kell gondolni, hogy jaj, elrontottam, hanem arra, hogy elrontottam, de hogyan kellene jól csinálnom. Ez így működik?

Visszatérnék a kapcsolatokra. De hogy az anyagi világban ez nem nyilvánul meg, mert barátokból nem lesznek szülők, és normális esetben szülőkből nem lesznek szeretők. Ahogy mélyül a kapcsolat, mi történik?

Ez a példa a kapcsolatokkal, ez arra van adva, hogy a lélek vonzalma Krisna iránt hogyan mélyül el. Amit ez jelent, az az, hogy minden egyes magasabb rendű raszában ott van jelen van az alacsonyabb rendű is. A szeretői belsőségesség az ott van, és ezt megértjük. De a szeretői kapcsolatban ez a szülői rasza azt jelenti, hogy gondoskodunk a másikról minden olyan esetben, amikor a másiknak fizikailag, vagy érzelmileg segítségre van szüksége, problémája van. A férj és a feleség barátokként csinálnak terveket. Segítik és szolgálják egymást. De mindez azon alapszik, hogy egymást értékelik. Ha nem becsülik egymást, akkor a másik nem fog megtörténni. Ha azt látod, hogy nem működnek a kapcsolatok, akkor le kell ellenőrizni, hogy egyáltalán becsüljük-e a másikat. Hogyha igen, akkor fog működni, ha nem, akkor nem tud működni. Tehát ez volt ennek az alkalmazása. Látjuk azt sokszor, hogy fiú-meg lány szomszédok, egymás mellett nőnek föl, egy iskolába járnak, és végül összeházasodnak. Ismerek egy olyan párt, akik öt, illetve hat éves koruk óta ismerik egymást. És most már ötvenes éveikben járnak, úgyhogy már egy ideje együtt vannak. De azt hiszem, egyetemig nem házasodtak össze. Így is lehet ezt nézni. De nem erre vonatkozott a megállapítás, hanem arra, hogy mindegyik magasabb rendű rasza tartalmazza az alacsonyabb rendű raszát. Épp ezért hogyha olyan szeretői kapcsolat van, ahol nincs az, hogy te jóban vagy a másikkal, hogy támogatod a másikat, hogy segíted a másikat, hogy becsülöd a másikat, szóval az ilyen kapcsolat, az ilyen házastársi kapcsolat nem tart sokáig. … Valami más?

Most a brahmacari asramról volt szó, ez nagyon egyenes, egyértelmű dolog, de ha a grhastha asramról is akarunk beszélni, akkor ahhoz kérdésekre van szükségem. Mert a kis dolgok azok, amik megőrjítenek benneteket, azokat a kérdéseket tegyétek fel. Mert hogyha azokkal a filozófiai kérdésekkel kezdem, amiken a grhastha asram alapul, akkor azok annyira lenyűgözők, annyira betöltik az elmét, hogy nem lesz kérdés. Egyszer kipróbáltam, és csúfosan kudarcot vallottam. Bármilyen kérdést tegyetek föl. Annyi alapelv van, hogy az az egy kérdés úgyis el fog vezetni a többihez, mert az egész összefügg. Bedobok néhányat, csak hogy értsétek, hogy miről beszélek, de nektek kell föltenni a kérdéseket!

Miért kell a nőknek mindig vitát kezdeményezni? Mért van az, hogy nem elégedettek valamilyen dolognak az eredményeivel? Mért van az, hogy annyit tettem értük, és úgy tűnik, hogy nem viszonozzák? Vagy ha reagálnak rá, akkor az nincs arányban azzal az erőfeszítéssel, amit én beletettem. Mért mérgesednek fel olyan könnyen egy rossz hangsúlyon, egy rossz szón? Mért van az, hogy abban a pillanatban kezdenek el veszekedni, amikor minden a legjobban megy? Mért van az, hogy függetlenül attól, hogy mit mondok, vagy mit csinálok, hogyha elkezdődik egy veszekedés, akkor egyre egyre rosszabb lesz?

Ilyen kérdéseket kell föltenni. Erről beszélünk. Most néhány percre megállunk.