Arról is szó lehet, hogy amikor két ember együtt él, akkor sokkal jobban ismerjük azt, akivel együtt élünk, és jobban ismerjük a jó tulajdonságait, de a rosszakat is, és sokkal könnyebb a rossz tulajdonságokat meglátni abban, akivel mindig együtt élünk, mint abban, akivel nem. Könnyebb jól kinézni mások előtt, akik nincsenek annyit velünk, mint az, aki együtt él velünk.

De a kapcsolatnak és a tiszteletnek az elvei azok mindig ugyanazok függetlenül attól, hogy valakivel együtt élünk, vagy meddig vagyunk együtt. Hogy hat hónapja ismerjük, vagy három hónapja, vagy már harminc éve együtt élünk, az elvek ugyanazok maradnak. Minél jobban ismered, annál jobban kellene, hogy működjön. A mezőből meg tudod mondani, hogy hogy működik. Mondjuk, hogy valaki megvádol minket azzal, hogy valamit rosszul csináltunk. És ez nagy benyomást tesz rájuk. És akkor ez az illető megházasodik valakivel. Mondjuk, hogy valamit rosszul csináltak. És a társuk rámutat arra, hogy valamit rosszul csináltak. És akkor mérgesek lesznek, mert megmondták nekik, hogy rosszul csináltak valamit. Tehát rosszul csináltak valamit. De az, hogy megszidják őket azért, hogy valamit rosszul csináltak, az a probléma. Tíz évvel ezelőtt valaki rámutatott, hogy rosszul csináltál valamit, most tíz év eltelt, most valaki más rámutat, hogy rosszul csinálsz valamit, akkor most mi ez a nagy fölhajtás? De arról van szó, hogy tudsz róluk valamit, de rosszul alkalmazod ezt a tudást. Az, amikor mondod, hogy jobban ismersz valakit, és emiatt jobban látod azt is, hogy mit csinálnak rosszul, akkor ahelyett, hogy rámutatsz arra, hogy mit csináltak rosszul, inkább megmutathatod nekik, hogy hogy kellene jobban csinálniuk. Hogyha ezt a te közvetett magyarázatodat, hogy próbálod nekik megmutatni, hogy kell jobban csinálni, addig csinálod, amíg nem interpretálják úgy, hogy rá akarsz mutatni a hibáikra, de még ha nem is jutnak el eddig, akkor is csak hagyod. A tudás attól még nem lesz kapcsolat, az nem csinál kapcsolatot. A kapcsolat attól fog működni, hogy hogyan alkalmazod a tudást. Más szóval azt akarod, hogy a kapcsolat működjön, vagy azt akarod, hogy igazad legyen? Ha az igazságot akarod, akkor menj el ügyvédnek, és gyakorolj ott, nyiss praxist. Csatlakozz az Amnesty International-hez. De ha kapcsolatról van szó, akkor mivel olyan jól ismered őket, akkor azt is tudod, mi az, ami arra készteti őket, hogy helyesen cselekedjenek, és akkor úgy viselkedsz. És ami meg nem működik, azokat elkerülöd. Ez érthető? Akkor fönt lehet tartani a biztonságot. Ez jelenti, hogy jobban ismerni valakit: ismered, hogy hogy működnek, nem pedig az, hogy tudsz hibát találni bennük. Hogyha hibát akarsz találni, akkor beszélj az anyukájukkal, ő tudja nagyon jól. De az anya mindezt félretette. Van egy élőlényünk, teljesen önközpontú, nem létezik semmi saját magukon kívül a világon, aki ha enni akar: sír, ha fáradt: sír, mindent WC-nek használ, mindenre rámászik, tehát ennél rosszabb nem lehet. Az anyja mindezt félreteszi. Ő azt nézi, hogy ők ilyenek, és akkor így viszonyulunk hozzájuk, hogyan kell viszonyulni hozzájuk? Tehát ők önközpontúak: ha szükségük van valamire, akkor egy másodperc töredéke alatt rá kell jönnöd, hogy mire van szükségük: ha éhesek, megeteted; ha fáradtak, megeteted őket. Azért működik ez a kapcsolat, mert mindazok a tények, amiket ismersz, nem arra használod, hogy hibát keress, vagy találj, hanem arra, hogy hogyan működtesd a kapcsolatot.

Forrás: Bhaktividyá Purna Svámi, 2007 Eger, lecke sorozat részlet