Aki tudja, hogy a három kötőerő vagy minőség — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — nem a lélek tulajdonsága, hanem az anyagi természeté, és aki tudja, hogy a tiszta lélek csupán megfigyelője e kötőerők működésének és visszahatásainak, arról tudnunk kell, hogy felszabadult lélek. Őt nem kötik meg ezek a tulajdonságok.

MAGYARÁZAT:

Az Úr a Bhagavad-gítában (18.54) megmagyarázza:

brahma-bhútah praszannátmá na sócsati na kánksati
szamah szarvésu bhútésu mad-bhaktim labhaté parám

„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.” Ha valaki eléri az önmegvalósítás, a brahma-bhúta szintjét, akkor tudja, hogy mindaz, ami élete során történik vele, az anyagi természet kötőerői okozta szennyeződésnek köszönhető. Az élőlény, a tiszta lélek nem áll kapcsolatban ezekkel a kötőerőkkel. Az anyagi világ hurrikánjának közepén minden nagyon gyorsan változik, ha azonban az ember szótlan marad, és csupán figyeli a hurrikán működését és visszahatásait, akkor felszabadultnak tekinthető. A felszabadult lélek valódi jellemzője az, hogy Krisna-tudatos marad, vagyis az anyagi energia működése és visszahatásai nem zavarják meg. Az ilyen felszabadult személy mindig örömteli. Sohasem bánkódik, és sohasem vágyik semmire. A Legfelsőbb Úr ad mindent, ezért az élőlénynek, aki teljesen Tőle függ, nem szabad semmit sem elutasítania vagy elfogadnia a saját érzékkielégítése érdekében, hanem mindent az Úr kegyének kell tekintenie, és minden körülmények között megingathatatlannak kell maradnia.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 6. ének 12. fejezet 15. vers - A.C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda a Krisna-Tudat Nemzetközi Szervezetének Alapító Ácsárjája