A történelemben a materialisták sok ezer könyvet írtak arról, hogy hogyan kell a nőkkel megfelelően bánni, ám ez ennek ellenére egy misztérium maradt a számukra. Különösen, ha a nőket, mint az érzékek tárgyát fogadják el, a velük való kapcsolat kibogozhatatlanul komplex marad: a kezdetben nektár, ám méreg a végén. A brahmacsárínak nincs semmilyen olyan feladata, ami miatt nőkkel kell társulnia – bármire is legyen szüksége, a találkozást olyan rövidre kell korlátozni, amennyire lehetséges. Tudja, hogy a férfi test az emberi fajnál az önmegvalósításért van, míg a női formák iránti vonzódás meggátolja a lelki fejlődést.

Ezért a Védikus kultúrában mindig szigorúan korlátozták a férfiak és nők keveredését. A brahmacsárií a nap legnagyobb részében egyáltalán nem láttak nőt – el voltak foglalva tanulmányaikkal. Minden nőt mint „mátá” szólítottak meg, s esetleg gurujuk feleségével volt valamilyen kapcsolatuk, aki vér szerinti anyjuk hiányában gondot viselt a fiúkra (de ha fiatal volt, akkor nem!). A szigorú brahmacsárík még házassági ceremóniákon sem vettek részt (SB.3.24.20. magyarázat). A vánapraszthák megtartották megöregedett feleségükkel a kapcsolatot - szigorú fogadalmak betartása mellett, de a sannyászik számára a nőkkel való kapcsolat tilos volt. Még a gríhasztáknak is csak korlátozott lehetőségük volt a társulásra. A nőkkel való szabad találkozás csak a súdrák és a kaszton kívüliek számára volt lehetséges (akiknek nincs az életben magasabb értékrendje). A lelki fejlődés iránt érdeklődők számára a nőkkel való kapcsolatot a minimumra kell csökkenteni. Egy nő jelenlétében a férfi tudata megváltozik. Még ha szigorú brahmacsárií vannak is jelen egy szobában, és szemérmes nő lép be oda valamilyen okból, a férfiak mentalitása tudatosan, vagy tudat alatt meg fog változni. Szavaikban és tetteikben öntudatosabbakká válnak. Még ha filozófiailag elfogadjuk is, hogy mindannyian lelkek vagyunk, és még ha liberálisak is akarunk lenni elfelejtve a formalitásokat, hogy egy nővel személyes alapon tudjunk szót váltani, a sásztra megtiltja nekünk, hogy ezt megtegyük. „Ameddig egy élőlény nem teljesen önmegvalósított – amíg nem válik függetlenné a testtel való azonosítás félreértésétől, mely nem más, mint eredeti testünk és érzékeink visszatükröződése – nem szabadulhat meg a kettősség felfogásától, mely lényege a nők és férfiak közötti különbségtétel által valósul meg. Így minden esély megvan arra, hogy az illető le fog esni, mivel intelligenciája zavarttá válik.” Tökéletesen meg kell valósítanunk, hogy az élőlény szellemi lélek, ám különféle anyagi testeket ízlel meg. Lehet, hogy elméletben megértjük ezt, amikor azonban gyakorlati megértésre teszünk szert, akkor valóban pandittá leszünk, aki tudással rendelkezik. Addig azonban a kettősség folytatódik, s a „férfi és nő” felfogása szintén tovább tart. Ezen a szinten nagyon óvakodnunk kell a nőkkel való társulástól. Senki se gondolja azt magáról, hogy tökéletes, és ne felejtse el a sásztrának azt az utasítását, hogy még attól is óvakodnunk kell, hogy a lányunkkal, az anyánkkal vagy a nővérünkkel társuljunk, más nőkről nem is beszélve.” (SB. 7.12.10.)

A Krisna-tudatban a férfi is jó és a nő is jó; de a feltételekhez kötött szinten, a kettő kombinációja mindig veszélyes. Jobb félni, mint megijedni. Még az ISKCON rövid történelmében is oly sok esetet láthattunk, amikor rendíthetetlen, őszinte bhakták (beleértve sannyászikat is) csupán azért leestek, mert figyelmetlenek voltak, mert hamis biztonságban érezték magukat. „A mi Krisna-tudatos mozgalmunkban azt javasoljuk…, hogy a sannyászik és a brahmacsárií szigorúan tartsák magukat távol a nők társaságától ,hogy ne legyen esélyük ismét leesni a kéjes vágyak áldozataként. (SB. 7.15.36. magyarázat)

Az anyagi világ úgy van tervezve, hogy hacsak valaki nem vonul el az őserdőbe, vagy a hegyekbe, akkor kell, hogy legyen valami kapcsolata a másik nemmel. A modern világban nincs védelem a brahmacsárií számára; a férfi-nő kapcsolatok meglehetősen szabatosak (mely gyakorlat a pokoli élet kezdetét jelenti, és a lelki fejlődés számára egyáltalán nem kedvező).

Az ISKCON-ban a brahmacsáriínak sokkal több kapcsolatuk kell legyen nőkkel (mind a bhaktáknak, mind a nem bhaktáknak), mint amennyit a tradicionális brahmacsáriínak szükséges volt, ráadásul sokkal kedvezőtlenebb körülmények között. A nőkkel való kapcsolatuk legyen formális, udvarias – és amennyire lehet, csökkentsék a minimumra. Ha kell valamennyit beszélni, tartsanak távolságot (fizikailag is). Kerüljék el a szem-kontaktust, és amilyen gyorsan lehet, fejezzék be az ügyeket. Soha ne folyjanak bele vitákba nőkkel és ne nézzenek meg nőt táncolás közben, ne hallgassanak nőket énekelni. Az intim társulás általános elveit szigorúan fent kell tartani. Ezen kívül a brahmacsáriínak nem szabad elfogadniuk szolgálatot nőktől (a praszádam felszolgálását külön kell megoldani), Különösen veszélyes egy brahmacsárí számára, ha ismételten ugyanazzal a nővel beszélget, vagy látja őt. Amint megalapozódik egy baráti kapcsolat, a brahmacsárí leesésének folyamata megkezdődött. Emlékezzünk arra, hogy a nők nagyon erőteljesek. Július Cézár az egész birodalmat irányította, de Kleopátra Cézárt is kontroll alatt tartotta. Természetesen elkerülhetetlen, hogy nőkkel szóba ne álljunk, vagy meg ne beszéljünk velük valamit. De minden lehetséges módon változtasd úgy az életedet, hogy ne kelljen semmilyen nővel kapcsolatodnak lennie – illetve ezt csökkentsd a nulla felé.

A brahmacsáriínak el kell kerülniük, hogy fizikailag megérintsenek egy nőt, mert ha ez akár véletlenül is megtörténik, az izgatni fogja az elméjüket. Tartsák magukat eléggé távol, hogy ne legyen még lehetőség sem arra, hogy egy nő ruhája megsimítsa őket. Úr Csétanja még háztartó életében is félreállt, ha egy nőt látott az ösvények közeledni. Ő egyetlen nővel sem viccelődött.

Soha ne bízz az elmédben. Az elme azt fogja mondani: „Ezzel a nővel beszélhetek, tőle nem válok agitálttá,” „Ő csak egy gyerek”, vagy „ez a nő öregebb, mint én vagyok, tehát vele nincs gond”, vagy „ő egy szemérmes felesége ennek és ennek”, vagy „egyébként is ismerem az elméletet, nem fogok túl sokat beszélgetni, ez a fontos, tehát így nem eshetek le:” Ám a sásztra azt mondja, hogy a modern szexualitás-központú úgynevezett civilizáció által felnevelt kéjes, gazemberekről nem is beszélve, még a Védikus időszak tanult bölcsei számára is teljesen tilos volt akár anyjukkal, testvérükkel, vagy lányukkal is szorosan egymás mellé ülni! (SB. 9.19.17.) Az érzékek olyan erősek, hogy soha, soha nem szabad megbízni bennük. Az egyedüli dolog, amiben bízhatunk, hogy májá könnyű prédájává válunk, ha egy parányi lehetőséget is adunk. A tiltott szexualitás egyetlen cseppje a bhakta életében katasztrófát fog okozni.

Lehet, hogy a fenti erős kijelentések elavultnak tűnnek a modern társadalmi kapcsolatok viszonylatában, de az tény, hogy ha nincs ilyen megkülönböztetés a nemek között, akkor nincs remény az emberi civilizáció újra megalapozására. „Egy olyan civilizáció, mely a férfiakat megkötések nélkül engedi kapcsolatba kerülni a nőkkel csupán állati civilizáció. A Kali-jugában az emberek rendkívül liberálisak, de nőkkel együtt élni, egyenlőként beszélgetni velük valójában az élet civilizálatlan formáját jelenti.” (SB. 7.12.8. magyarázat) Az odaadó szolgálatnak szánt életünkben gondosan el kell kerülnünk negatív hozzáállás kifejlődését. Mindeneken túl, bármekkora nehézségeket is okoz az anyagi energia számunkra (amit ő kétségtelenül meg fog tenni, hogy leellenőrizze komolyságunkat és állhatatosságunkat), mindig optimisták lehetünk, hiszen az Istenséghez hazavezető úton járunk. Sríla Prabhupáda mondta: „Ameddig valaki teljesen az Úr akaratával egyező módon él, a hiteles bráhmanák és Vaisnavák irányítása alatt, valamint szigorúan követi a szabályozó elveket, addig nincs oka csüggedésre, még ha az élet körülményei próbára is teszik.” (SB. 1.9.12. magyarázat) Tehát jobb elkerülni a kételkedők és panaszkodók társaságát, s saját élettervet készítve szolgálni kell Krisnát a mozgalmunkban. Miért ne?

Már úgyis olyan sokat megtettünk. Hátat fordítottunk az anyagias értékeknek, levágattuk hajunkat, dhótit és tilakot vettünk fel – akkor miért ne vegyük az egészet, miért ne hódolnánk meg teljesen Krisnának? Legalább meg kellene próbálnunk. Sríla Prabhupáda adott erre egy példát, hogy ha egy tanuló minden erőfeszítést megtesz arra, hogy a legjobb eredménnyel tegyen le egy vizsgát, akkor bizonyára legalább át fog menni, ám ha csak arra törekszik, hogy átmenjen, akkor lehet, hogy ez nem fog sikerülni neki. Tehát azt kell gondolnunk, „Ebben az életemben be fogom fejezni minden anyagi világbéli kapcsolatomat örökre. El fogom érni a Krisna-tudatot.”

Fiatal brahmacsárik, frissen kilépve az anyagi világ hálózatából gyakran tele vannak lelkesedéssel; ám ahogy telik-múlik az idő, el-elveszítik a kezdeti lendületüket, frissességüket. Sríla Prabhupáda megjegyezte, hogy „a Krisna-tudatban kezdők rövid idő után hajlamosak visszafogni erőfeszítéseiket, de a lelki fejlődéshez el kell kerülni ezt e tendenciát, s folyamatosan növelni kell erőfeszítéseinket és odaadásunkat.” (Sríla Prabhupáda Lilámrita vol. 2 p 180.)

A fiatal brahmacsárík általában szigorúan követnek az elején. De miután néhány évet eltöltöttek a mozgalomban, amikor már egy kicsit érettebbek az odaadó szolgálatban, ez a nyomás gyakran abbamarad. Lehet, hogy senki sem készteti őket arra, hogy meghódoljanak, vagy hogy szorosan kövesség a templom programjait. Ebben az időben a bhakta lelki fejlődése sokkal inkább saját elhatározottságán fog múlni, azon hogy alkalmazza-e a Krisna-tudat folyamatát saját életére. Ehhez az szükséges, hogy a bhakta lelkileg teljesen felnőjön. A hangulatának a következőnek kell lennie: „Ebben az életben végleg befejezem az anyagi világgal való kapcsolatomat. El fogom érni a Krisna-tudatot.”  Fogadalmat kell tennie, hogy bármi történjen is, a mozgalomban fog maradni, és gyakorolni fogja tovább a Krisna-tudatot. Ezenkívül mindig törekednie kell, hogy fejlett bhaktává váljon. „Komoly erőfeszítés nélkül az odaadó szolgálatban nem lehet elérni az istenszeretetet.” (Cc. Ml. 24.171.) Sríla Prabhupáda ezt mondja. „Ne légy lusta, hogy megértsd Krisnát.”

Mozgalmunk alapja a tanulás; ami képzést jelent. A Krisna-tudat képzése oly erőteljes, hogy még a legelesettebbeket is gyorsan a mahátmák, a nagy lelkek szintjére emeli.

Ha valaki képes segíteni másoknak, kötelessége, hogy megtegye. Egy ismert karmi tapasztalat, hogy ha valakinek van lelki tudása, de zsugorisága miatt nem ad belőle másoknak, az illető soha nem kapja meg tudása áldását, hanem fokozatosan teljesen elveszíti azt.

Tehát saját érdekünkben, s mások hasznára is, muszáj prédikálnunk, tanítanunk illetve képeznünk kell másokat. Bhakták, akik csatlakoznak ehhez a csodálatos Krisna-tudatos mozgalomhoz, mohón remélik, hogy elérjék Krisna lótusz lábát. Ha idős bhakták nem segítenek nekik szilárddá válni ezen az úton, akkor ki fogja megtenni ezt?

Természetesen új embereket képezni soha nem könnyű. Nagy toleranciára, elkötelezettségre és alázatra van szükség hozzá. Ám akár van hivatalos bhakta program a templomban, akár nincs, ott kell lennie a tanítás és utasítás hangulatának. A fiatal bhaktákat mihamarabb képessé kell tenni, hogy aktívan és hitelesen tudjanak prédikálni, tudniuk kell leckét adni, s bárhol, bármilyen körülmények között bemutatni a Krisna-tudatot. Mozgalmunknak sok ezer elkötelezett bhaktára van szüksége, akik életüket Csétanja Maháprabhu dicsősége terjesztésének szentelik, szóval amikor újoncok jönnek, őket természetesen el kell kezdeni képezni.

Sríla Prabhupáda mindig képzésben részesítette tanítványait. Mindent, amit a Krisna-tudatról tudunk, s hogy hogyan kell élni, mint emberi lény, azért tudjuk, mert Sríla Prabhupáda nehézséget vállalt és nap, mint nap, percről percre utasításokat adott nekünk. Úgy képzett minket, hogy másokat is tudjunk tanítani. Ez a guru-parampará. Sríla Prabhupáda egyszer azt mondta: „Mi haszna egy leckének, ha nem képzed őket?”

Ha Krisna látja, hogy komolyak vagyunk és gondját viseljük a bhaktáknak, akkor sokkal több újoncot fog küldeni, hogy egyre inkább kiterjessze mozgalmát. Minden templomunknak dinamikus központtá kell válnia, ahová mindig új emberek jönnek, hogy új transzcendentális tapasztalatokat kapjanak ott.

Forrás: Brahmacsárja a Krisna-tudatban (Bhakti Vikása Swámi írása)

Brahmacsárí olvasnivalók (idézetek Sríla Prabhupádától)