Kérdés: Azt szokták mondani, hogy egy gríhasztha dharmája a munka. Ez azt is jelenti, hogy kevesebbet olvasunk, tanulunk, s több idõt töltünk munkával?

Válasz: Az az ideális, ha az ember igyekszik nem csökkenteni az olvasását, inkább próbálja fenntartani. Persze megesik, hogy sok a szolgálat, vagy vészhelyzet- esetén több szolgálatot kell végeznünk, de igyekszünk úgy szervezni az életünket, hogy ezeket a dolgokat fenn tudjuk tartani. Az egyik fõ különbség Kelet és Nyugat között abban mutatkozik meg, hogy mi számít minõségi, jól kihasznált idõtöltésnek az együttlét során.

A nyugati kultúrában a jól eltöltött idõt a nemi élet jelenti. Beszélgetésre, evésre és ilyen dolgokra fölösleges idõt vesztegetni, vagy ide - oda menni – ez amúgy is megtörténik. Ezzel szemben a védikus felfogásban a jó minõségű idõtöltés általában szolgálatot jelent. Ez azt jelenti, hogy a férj és a feleség le tud ülni olvasni. De ez alatt nem azt értjük, hogy ugyanazt a könyvet kell olvasniuk, együtt nézegetniük és egyebek. (...Ezt a házasság elõtt teszik.) A lényeg az, hogy szolgálatot végzünk Krisnának, s ott van a levegõben ez a hangulat.

Kellemes atmoszféra az olvasáshoz, a fõzéshez. De mindenképpen legyen szolgálat. Emlékszem, amikor Ausztráliában voltam, Perthben, sok indiai család jött el vasárnap a templomba. A család közös programja az volt, hogy eljöttek a templomba. Amikor megérkeztek, a férj a férfiakkal tartott, a nõ bement a konyhába, ahol a többi nõ volt, a gyerekek pedig elvegyültek a többi gyerekkel. Aztán idõnként talán összefutottak, s váltottak egy pár szót, de az is lehet, hogy nem. S végül, amikor véget ért a vasárnapi program, hazamentek, és nagyon boldogok voltak, hogy együtt töltötték az idõt a templomban. Mivel azt csinálták, amihez mindnyájuknak kedve volt: templomba akartak menni, és ott valami szolgálatot végezni Krisnánakk.

Ez a fajta közelség, együttlét sokkal finomabb szinten mozog. Tulajdonképpen ez az, ami kellemessé teszi az ásramát.

Mert nem várhatod el, hogy fizikailag mindig mindent együtt fogtok csinálni – ez nem lehetséges. Egy másfajta elképzelést kell kialakítani: lehet, hogy mind a ketten olvasnak, de az is lehet, hogy az egyik olvas, a másik pedig japázik vagy púdzsát végez. A lényeg az, hogy valamilyen odaadó tevékenység folyik.

Valamennyi idõt együtt töltenek. Ezért működnek a dolgok Indiában. Tiszteletben tartják, s figyelembe veszik mindenkinek az egyéniségét. Ezzel szemben Nyugaton elvész az egyéniség. Ha nem viselik ugyanazt a fajta fekete pólót vagy nadrágot, s nem raknak ugyanolyan fülbevalót a fülükbe, az orrukba vagy a szemöldökükbe, akkor nincsenek együtt – csak éppen együtt csinálnak valamit. A védikus kultúra nem ilyen durva. Nem ilyen külsõséges.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Nava - Vradzsadháma, 1997. szeptember 2. este lecke részlet