Kérdés: Azt hallottuk reggel, hogy Sríla Bhaktisziddhánta Szarasvati Thákura azt mondta, hogy õ azért nem akar gyerekeket, mert nem érzi magát erre alkalmasnak. Hogyan értsük ezt?

Válasz: Nagyon alázatosnak kell lennünk. Igazából ezzel arra mutat rá, hogy milyen komoly dologról van szó. Oly sok életen át, a nemi élet nem volt egyéb számunkra, mint érzékkielégítés. Jelenlegi életünkben erre úgy tekintünk, mint egy kötelességre, amivel Krisnát tudjuk szolgálni, s ami által lehetõséget adhatunk a Krisna - tudatos lelkeknek, hogy folytatni tudják a lelki életüket. Tehát õ arra mutat rá, hogy ez egy nagyon komoly dolog, s ezért nagyon óvatosnak kell lennünk.

Nagyon gyakran elõfordul, hogy miután valaki megházasodik, felettébb alkalmasnak tartja magát arra, hogy gyerekei legyenek. S ha már gyerekeink vannak, egybõl azt gondoljuk, hogy alkalmasak vagyunk felnevelni õket. Az emberi élet azonban képzést, tanulást és szabályozottságot jelent. Az állati lét során nem sok tanulásban részesülünk. Lehet, hogy az anya oroszlán csak félig öli meg a vaddisznót, s a kölykének kell elvégeznie a többit. Csupán ennyi képzés kellhet, ennél több nem.

A szívben lakozó Úr irányítja õket, ezért azt látjuk, hogy a kutyák Magyarországon, Angliában vagy Amerikában, pontosan ugyanúgy cselekszenek. Ugyanúgy követik a szabályokat. Az emberi lényt azonban tanítani kell, mert az emberi élet arra való, hogy visszamenjünk Istenhez. Az emberi élet arra való, hogy megtanuljuk ezt a kultúrát, ellenkezõ esetben a 8 400 000 -es kategóriába esünk.

Ez azt jelenti, hogy ha nem a lelki kultúra szerint cselekszünk, akkor az anyagi kultúra szerint fogunk cselekedni. Az anyagi kultúra itt tart minket, míg a lelki kultúra kivezet bennünket innen. Ez arra mutat rá, hogy csupán azért, mert valaki házas, nem gondolhatja azt, hogy egy csapásra nagyon felkészült lett. Képzésben kell részesülnie.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Nava - Vradzsadháma, 1997. szeptember 3. lecke részlet