Kérdés: Tegnap említettük, hogy a gríhasztháknak meg kell védeniük a brahmacsáríkat. Konkrétan hogyan kell védelmet nyújtaniuk a brahmacsáríknak és a brahmacsáríniknek?

Válasz: 1) Jó példát kell mutatniuk.

            2) Megfelelõ tanácsokkal és útmutatásokkal kell ellátniuk õket.

            3) Tisztelniük és támogatniuk kell, hogy létezik a képzésnek ez a rendszere.

Egy gríhasztha olykor azt gondolhatja: “Mivel idõvel úgyis mindenki gríhasztha lesz, mi szükség van a brahmacsárí  életnek erre a parádéjára? Amikor én brahmacsárí voltam, mindig csak a lányokra gondoltam, habár próbáltam úgy tenni, mintha jó brahmacsárí lennék. Aztán egy napon ráébredtem a valóságra, és egyszeriben õszinte és komoly lettem. Aztán megtettem a helyes lépést: megházasodtam. Ezért tudom, hogy minden brahmacsárí csak ül, és a lányokra gondol. Ezért ahelyett, hogy megjátszák magukat, miért nem lesznek õszinték, miért nem házasodnak meg mindnyájan, s hagyják már abba a játszadozást? Vállaljanak felelõsséget, legyenek férfiak, ne gyerekeskedjenek már!”

Az ilyen fajta mentalitást tehát el kell kerülni. Ez démonikus mentalitás.

A sásztra ezt úgy hívja: tmaván - manjaté - dzsagat. Ez azt jelenti, hogy azt hisszük, hogy az egész világ úgy gondolkodik, ahogy mi gondolkodunk. Magunkat helyezzük az univerzum középpontjába, nem pedig Krisnát. De még ha azt állítjuk, hogy mi igenis Krisnát tettük a középpontba, akkor is az egész univerzumnak úgy kell látnia Krisnát, ahogyan mi látjuk Õt. Az ilyen mentalitást el kell kerülnünk, hiszen Maga Krisna mutatott példát azzal, hogy végigjárta a brahmacsárí életet.

Ez a követendõ példa. A varnásrama Krisnánakk a rendszere.

Ugyanúgy, ahogy a gríhasztha ásrama egy hiteles intézmény, a brahmacsárí, a vánaprasztha, a szannyásza intézménye is hiteles.

Valójában, ha nincs tisztelet a brahmacsárí -, a vánaprasztha -és a szannyásza ásramák iránt, akkor a gríhasztha ásramának sincs létalapja.

A pravritti tiszteli a nivrittit , azaz a ragaszkodás útja tiszteli az elkülönülés útját. Ha nem tiszteljük az elkülönülést, akkor nincs pravritti, s az egész démonikus lesz. Még akkor is, ha bhakta az illetõ. Lehet, hogy bhakta , de beszennyezi az anyagi felfogás. Kapila Muni a tudatlanság kötõerejével keveredõ odaad ó szolgálatként írja le ezt. Noha az ilyen bhaktákat is tiszteljük, a Krisna - tudatot valóban értékelõ személyek elkerülik a velük való közelebbi társulást.

Mivel ha tudatlansággal keveredik, az azt jelenti, hogy büszkék vagyunk a képességeinkre, a tudásunkra. A védikus rendszer azt jelenti, hogy tiszteljük ezt az ásramát , ahogyan a gyerekeinket is tiszteljük. A gyerekeinknek gondját viseljük. Mondhatjuk -e egy három éves gyereknek, hogy miért ücsörög és nyavalyog itt, ahelyett hogy összeszedné magát és felnõttként viselkedne? Nem ez a rendszer – fel kell nõniük.

Ugyanígy, a brahmacsárí ásrama az az intézmény, amelyen keresztül felnövünk és megérünk. Aztán vagy eljutunk annak a megvalósításáig, hogy nincs szükségünk a gríhasztha ásramára , vagy azt valósítjuk meg, hogy szükségünk van rá. Viszont megadjuk mindenkinek az idõt, hogy dönthessen. Ez a védelem.

Azt mondják, hogy a gríhasztháknak úgy kell tekinteniük a brahmacsáríkra, mint gyerekekre. A gríhaszthák pedig természetüknél fogva törõdnek a gyerekeikkel. Ugyanígy a brahmacsáríknak is szépen kell viselkedniük a gríhaszthákkal szemben. Ne legyenek lázadó, punk kölykök, akik nem szeretik a szüleiket.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Nava- Vradzsadháma, 1997. szeptember 3. este lecke részlet