A bhakta látogassa rendszeresen szobraimat a templomban, érintse meg lótuszlábam, ajánlja fel az imádathoz szükséges kellékeket, s mondjon imákat. Lásson a lemondás szellemében, a jóság kötőerejének hatása alatt, s lásson minden élőlényt lelkinek.
MAGYARÁZAT: A templomi imádat a bhakta kötelességei közé tartozik. Leginkább a kezdők számára javasolják, de a fejlett bhaktáknak sem szabad távol maradniuk a templomi imádattól. Egy kezdő és egy fejlett bhakta eltérő módon értékeli az Úr jelenlétét a templomban. Egy kezdő bhakta úgy tekint az arcsá -vigrahára (az Úr szobrára), hogy az különbözik az eredeti Istenség Személyiségétől, s a Legfelsőbb Urat képviselő múrti-formának tartja. Egy fejlett bhakta azonban a templomi múrtit az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fogadja el, s nem lát különbséget az Úr eredeti formája és a szobor, az Úr templomban lévő arc§ formája között. Ilyen látásmóddal rendelkezik az a bhakta, akinek odaadó szolgálata a bháva, vagyis az Isten iránti szeretet legfelső szintjén áll, míg egy kezdő bhakta templomi imádata csupán megszokott teendői közé tartozik.
A bhaktának feladata a templomi múrti-imádat. Rendszeresen meglátogatja a szépen felékesített múrtit, tisztelettel és hódolattal megérinti az Úr lótuszlábait, s imádata jeléül gyümölcsöket, virágokat és imákat ajánl fel Neki. Ezzel egy időben ahhoz, hogy fejlődjön az odaadó szolgálatban, a bhaktának a többi élőlényt lelki szikrákként, a Legfelsőbb Úr szerves részeiként kell látnia, s tiszteletét kell ajánlania minden lénynek, aki kapcsolatban áll az Úrral. Mivel eredetileg minden élőlény kapcsolatban van az Úrral mint az Úr szerves része, a bhaktának meg kell próbálnia minden élőlényre úgy tekinteni, hogy azok a lelki lét ugyanazon síkján állnak. Ahogyan a Bhagavad-gítá kijelenti, egy bölcs pandita egyenlőnek látja a művelt bráhmanát, a súdrát, a disznót, a kutyát és a tehenet. Nem a testet látja, ami csupán külső öltözék; nem látja a bráhmana, a tehén vagy a disznó ruháját. A lélekszikrát látja, a Legfelsőbb Úr szerves részét. Ha egy bhakta nem lát minden élőlényt a Legfelsőbb Úr szerves részeként, akkor prákrita-bhaktának, materialista bhaktának tekintik, aki nem áll teljesen a lelki síkon, sőt az odaadás legalacsonyabb szintjén áll. Ennek ellenére azonban az ilyen bhakta minden tiszteletet megad a múrtinak.
Bár egy bhakta minden élőlényt a lelki lét síkján lát, nem akar mindenkivel barátkozni. Az, hogy a tigris a Legfelsőbb Úr szerves része, még nem jelenti azt, hogy megöleljük, mert lelki kapcsolatban áll a Legfelsőbb Úrral. Csakis azoknak a társaságát kell keresnünk, akikben kifejlődött a Krisna-tudat.
Barátkoznunk kell azokkal, akik fejlettek a Krisna-tudatban, s különleges tiszteletünket kell ajánlanunk nekik. Nem férhet kétség ahhoz, hogy a többi élőlény is a Legfelsőbb Úr teljes része, ám mivel a tudatuk még befedett, s még nem fejlődött ki bennük a Krisna-tudat, mondjunk le a társaságukról. Visvanátha Csakravartí Thákura azt mondta, hogy még annak a társaságát is el kell kerülnünk, aki vaisnava ugyan, de jelleme kifogásolható, noha a vaisnavának járó tiszteletet megadhatjuk neki. Mindenkit, aki elfogadja Visnut mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, vaisnavának tekinthetünk, ám egy vaisnavának szert kell tennie a félistenek valamennyi jó tulajdonságára is.
Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.29.16. magyarázat részlet - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája
