Az Úr Risabhadeva az Istenség Legfelsőbb Személyiségének inkarnációja volt, ezért nem függött semmitől, mert örök, transzcendentális gyönyörrel teli lelki testtel rendelkezett. Az anyagi szenvedés négy elve [születés, halál, öregkor és betegség] sohasem volt hatással Rá, s nem fűzte semmihez anyagi ragaszkodás. Mindig kiegyensúlyozott volt, s mindenkit azonos szinten állónak tekintett. Mások bánata láttán szomorúságot érzett, és minden élőlénynek jót akart. Noha tökéletes személyiség volt, Maga a Legfelsőbb Úr és mindenki irányítója, mégis úgy cselekedett, mintha egy közönséges feltételekhez kötött lélek lenne. Szigorúan követte a varnásrama-dharma elveit, és azok szerint cselekedett. Idővel a varnásrama-dharma elveit az emberek elhanyagolták, ezért személyes jellemvonásaival és viselkedésével arra tanította a tudatlanokat, hogyan végezzék kötelességeiket a varnásrama-dharmában. Így mutatott utat az embereknek családi életükben, képessé téve őket arra, hogy vallásosan és anyagi jólétben éljenek, hogy hírnévre tegyenek szert, hogy fiaik és leányaik szülessenek, hogy anyagi boldogságban legyen részük, s végül elnyerjék az örök életet. Utasításaival megmutatta, hogyan élhetnek az emberek családban s válhatnak mégis tökéletessé a varnásrama-dharma elveinek követésével.
MAGYARÁZAT: A varnásrama-dharma a tökéletlen, feltételekhez kötött lelkek számára van. Megtanítja őket, hogyan fejlődhetnek a lelki életben, hogy végül hazatérhessenek Istenhez. Ha egy társadalom nem tudja, mi az élet végső célja, akkor nem különb állati társadalomnál. A Srímad-Bhágavatam kijelenti: na té viduh szvártha-gatim hi visnum. Az emberi társadalom célja az, hogy az emberek lelki tudásra tegyenek szert, s ezáltal valamennyien kiszabadulhassanak a születés, a halál, a betegség és az öregkor kötelékei közül. A varnásrama-dharma képessé teszi az emberi társadalmat arra, hogy tökéletesen alkalmassá válva kiszabaduljon májá karmai közül. A varnásrama-dharma szabályozó elveinek követésével az emberek sikert érhetnek el. Erről olvashatunk a Bhagavad-gítá harmadik fejezetében (21-24. vers).
Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 5.4.14. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája
