A férfi és a női agy működése 2. rész
Kérdés: Van egy elképzelésem, egy bizonyos értelmezés, ami kialakult bennem, s szeretném, ha elmondanád róla a véleményedet. A természet kötõerõit, a tudatlanság, a szenvedély és a jóság kötõerejét tekintve megfigyelhetõ az érzelmek fejlõdése a legalacsonyabb alapérzelmektõl kezdve – mint amilyen a szenvedély, a düh, az irigység – valami olyan felé, amit anyagi értelemben szeretetnek nevezhetnénk, ami például a gyermek iránt érzett anyai szeretetben, vagy a könyörületben, együttérzésben, tehát valamiféle magasabb érzésben mutatkozik meg. Úgy gondolom, hogy a férfiakban nem fejlõdnek ki ezek az érzelmek olyan jól, ezért nehezebb a számukra a legmagasabb érzelemig, a Krisna iránti szeretetig eljutni. Hideg és analitikus természetük miatt nagyon alapszintűek, nem túl kifinomodottak az érzelmeik. A gríhasztha élet során talán elérhetik azt, hogy ezeket az érzelmeket egy magasabb szintre emeljék. Van ennek valami igazságalapja?
Válasz: Az alapelv helyes, de van egy pár tényezõ, amit ha nem veszünk figyelembe, a fentieket sem tekinthetjük érvényesnek. Sok szempont van, amirõl nem szabad megfeledkeznünk. Az egyik a tudat szintje. A másokkal való törõdés csak a prána-maja szintjétõl kezdõdik. Az anna-maja alapvetõen az érzékek, az érzelmek szintjét jelenti. Prabhupáda azt mondja, hogy az anya gyermeke iránti szeretete közelíti meg leginkább a tiszta szeretetet, mert ez az anna-majáról a prána-maja, vagyis a másokkal való törõdés szintjére emelkedik. Az anya szeretete a gyereke iránt a prána-maja síkján van, mert nem saját magáért, hanem valaki másért dolgozik. Ezzel szemben egy önzõ személyre az anna-maja szintű szeretet jellemzõ. Ha valakinek olyan szilárd a tudata, hogy eljut az ánanda- maja szintjére, akkor természetesen minden ennél alacsonyabb szintet is ki tud fejleszteni. Ha jó brahmacsárí¦-képzésének köszönhetõen különbséget tud tenni ezek között, s megszilárdul az ánanda-maja tudatállapotában, akkor a gríhasztha élethelyzetben nagyon könnyen kifinomíthatja az érzelmeit és kifejlesztheti a kellõ tulajdonságokat. De ugyanakkor ez csak az ötven százaléka az egyenletnek, a másik ötven százalékot a feleség jelenti. A feleségnek is szilárdnak kell lennie a vallás és az odaadás elveiben, hangulatában. Ezért a lányt a védikus képzés mindig a dharma szintje felé tereli. (Eddig nem mentünk bele annyira a nõkre vonatkozó részletekbe, mert fõleg a gríhaszthákról beszéltünk.)
Ha a nõk kifejlesztették ezt a hangulatot, akkor azt a többi dolog is követni fogja, mert ha e finomabb érzések ott vannak a feleségben, az finomítani fogja a férfi durvább hajlamait, amik analitikus természetébõl, hidegségébõl adódnak. Ezért a fiú nagyon gondosan ügyel arra, hogy milyen tulajdonságai és jellemvonásai vannak a lánynak.
Analitikus–érzelmes természete miatt, a fiú hajlamos arra, hogy csak a testet nézze. Talán egy ideig nem ezt nézi, de amikor meg akar házasodni, átesik a ló túlsó oldalára, s csak azt nézi, hogy mi a legjobb portéka a láthatáron. Ezt nevezik ‘láz’-nak. A lényeg az, hogy az upakurvána-brahmacsárí az analitikus szint szemszögébõl közelíti meg a dolgot; tudja, hogy ha megházasodik, tisztában kell lennie vele, hogy mire való a házasság, mi szükséges hozzá, milyen lánnyal kell társulnia, hogy a megfelelõ kapcsolatot kiépítve fejlõdni tudjanak, s visszamehessenek Istenhez.
Ugyanígy, a lány is olyan fiút keres, aki megfelelõ helyzetben van, s megfelelõ megértése, tudása, ereje van. A védikus kultúrában ezért a fiúk nem másodosztályú lányokkal, a lányok pedig nem másodosztályú fiúkkal alapítottak családot. A külsõ, a kinézet nem tart olyan sokáig, s a nagy vonzalom, az érzelmi ragaszkodás ennél is rövidebb ideig tart. Egy valódi házasság ezért a kötelességre (a vallásos elvekre, odaadó szolgálatra) épül, vagyis arra az alapelvre, hogy a férj és a feleség segítik egymást, hogy visszamenjenek Istenhez. A pusztán fizikai vonzódás az állatok számára van. Nem emberek számára találták ki. S különösen a vaisnavákat, akik véget akarnak vetni az anyagi világ iránti ragaszkodásaiknak, és vissza akarnak menni Istenhez, még kevésbé érdekli ez.
Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Máyápur, 1997. október 10. lecke részlet
