Az emberi társadalom azonban mesterségesen létrehozott egy olyan civilizációt, amelynek hatására tagjai megfeledkeznek arról a kapcsolatról, amely az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűzi őket. A modern társadalom még arra is képessé teszi az embert, hogy megfeledkezzen az Istenség Legfelsőbb Személyiségének irgalmáról és kegyéről, s ennek következtében napjaink civilizált embere örökké boldogtalan, s mindig szükséget szenved valamiben. Az emberek nem tudják, hogy az élet végső célja az, hogy forduljunk az Úr Visnu felé, s tegyük Őt elégedetté. Az anyagi életmódot tekintik mindennek, s az anyagi tettek bűvöletében élnek. Még vezetőik is arra biztatják őket, hogy kövessék ezt az utat, s így az általános népesség Isten törvényeit nem ismerve követi vak vezetőit a boldogtalanság útján. Ahhoz, hogy változtassunk a világ helyzetén, mindenkit Krisna-tudatban kellene nevelni, s mindenkinek a varnásrama-rendszerrel összhangban kellene cselekednie. Az államnak szintén törődnie kellene azzal, hogy az emberek elégedetté tegyék az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez az állam elsődleges kötelessége. A Krisna-tudat mozgalmát azért alapítottuk meg, hogy meggyőzzük az embereket: fogadják el a legjobb utat, amelyen járva örömet okozhatnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s így megoldhatnak minden problémát.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 4.14.20. magyarázat részlet - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája