Válasz: Meg kell tanulnunk érintkezni és együtt dolgozni a többi bhaktával: elkerülni a kritizálásukat, értékelni a jó tulajdonságaikat, tekintetbe venni mások érzéseit, szükségleteit, vágyait. Ha egy férfi egymaga is ki tudja ezeket fejleszteni, az nagyon jó, de ha nincs erre rákényszerítve, mert természeténél fogva magányos, a gríhasztha ásramában rákényszerül majd, mivel ott tekintettel kell lennie a feleségére, a gyerekekre, és alkalmazkodnia kell.

Ha tehát hallás által nem tudunk erre szert tenni, akkor majd ezen a másik folyamaton keresztül érjük el. Az intelligens személyek tisztában vannak a saját helyzetükkel, s megértik, hogy fejlõdésükhöz mi a számukra megfelelõ folyamat. Tudatában vannak, hogy mi a legjobb helyzet a számukra. De mindez nem választható el az odaadó fejlõdés aspektusától. Ennek kell a célnak lennie. A varnásrama ugyanis az egész univerzumban fennáll, s csak ebben az egészen kicsi, távoli zugában lépett föl egy kis probléma. Mind nagyon szépen követik a rendszert, de nem mennek vissza Istenhez.

Erre utal a bhágavata-dharma kifejezés. A Bhágavatam az egész kultúrát bemutatja, de az Úrral való közvetlen kapcsolatában – innen a bhágavata-dharma elnevezés, ami a varnásrama következõ szintjét jelenti, vagyis azt, hogy követjük az odaadás és a társadalom elveit azzal a céllal, hogy elégedetté tegyük az Urat.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Máyápur, 1997. október 10. lecke részlet