Válasz: Az alapelv az, hogy a brahmacsárí tanulót jelent. Brahmacsáríként mindig ezt az attitűdöt kell fenntartanunk. A tanuló mindig alázatos, mindig a guru és az ásrama hasznáért dolgozik, egyszerűen él, mindig törekszik arra, hogy kontrollálja az érzékszerveit, nem érdekli a pozíció, az elismerés, a kényelem. Ezért mondják, hogy ha a brahmacsárí megfelelõ helyzetben van, akkor már ötven százalékát megtette az Istenhez vezetõ útnak. Õ már eleve a “brahmacsárí guru-kulé...” kezdetű slókánál kezdi. Ha elfogadja ezt a brahmacsárí hangulatot, akkor nem nulláról, hanem ötven százalékról indul a száz százalék felé.

Ez a slóka a kilenc szint között éppen középen van. Ez azt jelenti, hogy ez a hangulat a sraddhá, a szádhu-szanga, a bhadzsana-krija, az anartha nivritti után, középen van – innen az ötven százalék. Mivel ilyen elõrehaladott helyzetben vannak, a brahmacsáríkat tiszteli és értékeli a társadalom.

Ezért hangsúlyozzuk mindig, hogy ez nem a narancssárgák klubja. Csupán az, hogy narancssárgába öltöztél, nem jelenti automatikusan azt, hogy már megtetted az ötven százalékot. Ez egy mentalitást jelent, és ahhoz, hogy ezt fenn is tudjuk tartani, nem szabad politizálnunk, a javak felett civakodnunk, magunkat a legkiemelkedõbbnek, a legcsodálatosabbnak beállítanunk. Más szóval az a lényeg, hogy már ma hódolj meg. Ne holnap, ma.

A holnapi tökéletes meghódolás útja a gríhasztha útja. Ezért a naisthika brahmacsárí igen speciális helyzetben van. Meg kell ezt értenünk, hogy ne csináljunk bolondot magunkból. Például ha megnéznénk, hogy ma mi a téma a brahmacsárí ásramában, azt látnánk, hogy vagy a dhanammal, vagy a dzsanammal, vagy a szundarimmal foglalkoznak. Nem követik a brahmacsárí ásramát.

Tehát a mentalitás, nem pedig a kinézet a mérvadó. A patati a naisthika brahmacsárí, a szannyászí számára nagyon egyszerű, mert ez csak annak a kérdése, hogy amint hallod ezeket, azonnal meghódolsz és kész.

Nárada Muni mindössze tizenhárom slókában írja le a brahmacsárít (a Hetedik Énekben) a brahmacsárí guru-kulé slókával kezdõdõen. Ha valaki nem képes ezt megtenni, Krisna egy másik folyamatot kínál a meghódoláshoz. Ez pedig a gríhasztha ásrama, ami ugyanazon tulajdonságok kifejlõdését segíti elõ. Egy õszinte bhaktának mindegy, hogy ma kapja-e meg õket, vagy holnap, az a lényeg, hogy megkapja, mivel ha rendelkezel ezekkel a tulajdonságokkal, visszamész Istenhez.

A brahmacsáríknak nem okoz problémát, ha megházasodnak, hiszen azért házasodnak meg, hogy szert tegyenek ezekre a tulajdonságokra. A gríhasztháknak nincs semmi bajuk a brahmacsáríkkal, mert tudják, hogy vagy ezeknek a tulajdonságoknak a megszerzésén munkálkodnak, vagy a gríhasztha ásramára való felkészülést gyakorolják. Ebben az esetben jól működik a társadalmi rendszer.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Máyápur, 1997. október 11. lecke részlet