Kérdés: Ezzel a témával kapcsolatban azt szeretném megkérdezni, hogy miközben a brahmacsárí mindent megtesz, hogy brahmacsárí maradjon, és törekszik arra, hogy elérje a naisthika brahmacsárí szintet, hogyan tudja felismerni, ha ez nem működik? Próbálkozik, és ha nem megy, arra kell gondolnia, hogy biztosan rosszul csinálja, és ha másképpen próbálja, működni fog? Mibõl fogja megérteni, hogy így nem működik, és az egyszerűbb folyamatot kellene megpróbálnia? És mennyi ideig kell próbálkozni? Tíz-tizenöt évig, és aztán dönteni, vagy ötven évesen feleség után nézni...?

Válasz: Pont ez történt Szalbari Munival is. Már vénember volt – mindössze 60 000 éves – amikor elment a királyhoz, és kijelentette, hogy szeretné elvenni a lányait. Mind a százat. A lányok kinevették, olyan öreg volt, de õ gondolt egyet – “rendben van, majd megmutatom én nektek...” –, kiment, és misztikus képességeinek köszönhetõen gyönyörű ifjúvá változott. Amikor visszajött, mindenki el volt ragadtatva.

Prabhupáda arról az alapelvrõl beszél, hogy az ember két dolog alapján tudja meghatározni a fejlettségi szintjét: a dzsnyána és a vairágja, azaz a tudása, Krisnáról való megértése, valamint az anyagi világtól való elkülönülése alapján. Ha a brahmacsárí ásramában az illetõ lelkes, szépen végzi a szolgálatát, és képes alázatos, szolgai mentalitásban maradni, akkor a brahmacsárí ásrama minden bizonnyal működik az õ esetében.

De ha nem ez történik – túl sok az akadály, nem elég lelkes, túl sok idõ telik üresjáratban, elkalandozik az elméje, és nem tudja megfelelõen beosztani az idejét – akkor konzultálnia kell az idõsebb bhaktákkal, tanácsot kell kérnie tõlük. Az a lényeg, hogy a folyamatot a bhaktákkal való társulás során kell gyakorolni. Akár brahmacsáríról, gríhasztháról vagy vánaprasztháról van szó, az egésznek a bhakták közötti interakción belül kell történnie. Mindig fenn kell tartani a társulást, s meg kell beszélni a dolgokat. Ha egy bhakta úgy érzi, hogy nem lelkes, a szolgálatban nem szilárd, akkor meg kell találnia azt a helyzetet, amelyben a leginkább szilárd tud lenni, mivel a szilárdság a legfontosabb.

Meg kell értenünk, hogy mindenkinek rengeteg anyagi vágy van a szívében. Ha nem lenne, mi sem lennénk itt az anyagi világban. Ha nincsenek vágyaid, és mégis itt vagy, akkor az azt jelenti, hogy valamilyen avatára vagy egy alászállt nitja sziddhi vagy. Ebben az esetben arra kérünk, hogy tapintatos módon hozd ezt a tudomásunkra, és majd megpróbálunk ennek megfelelõen viszonyulni.

...Mindenkinek vannak tehát anyagi vágyai. A kérdés csak az, hogy milyen úton szabaduljunk meg tõlük. Ha brahmacsáríként képesek vagyunk rá, az jó. Egyszerű a dolog. Ha nem, akkor erre való a gríhasztha ásrama, ami arra szolgál, hogy csökkentse, nem pedig arra, hogy növelje a vágyakat.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Máyápur, 1997. október 11. lecke részlet