Egy társadalomban a szervezéshez kell először egy fej. Más részek nélkül még működhet, de fej nélkül nem.
Prabhupáda célja a brahminikus kultúra bemutatása volt. Itt nem azokról van szó, akik második avatást kaptak.
Vaisják, ksariják is kaphatnak második avatást és brahmanának lenni egy másik dolog. Szamó damasz tapah sócsam..., ez a brahmana és azok, akik tudják kultiválni ezeket a tulajdonságokat, azok brahmanák. Jadzsana, jádzsana, pathana, páthana, dana, pratigraha.
Srila Prabhupada azt mondta, hogy ha valaki nem tud ébren maradni leckén, akkor nem egy brahmana. Akkor csak menjen az eke mögött. Ha vaisja elé raksz sok pénzt, nem fog elaludni pénz számolás alatt, vagy ha egy kéjes embert szép lányok közelébe viszel, nem fog elaludni, mert van íz. Ha egy brahmanát közel viszel transzcendentális tudáshoz, ő csak lelkes lesz. Természete, hogy szeret csinálni áldozatot, arcsanát, oda fog vonzódni. És nem szeret sok tulajdont, az zavarja az elméjét. Csak annyi hely kell neki, hogy le tudjon feküdni arra, ahol kel a nap. Egy konyha, ahol tud főzni rizst, dahl, csapátit és más nem kell. Ruha - egyet viselek, egyet mosok. Ez brahmana természet. Ezt meg is lehet valamennyire tanulni. Lehet kultiválni. Főleg amennyire hajlik valaki a jóság felé meg tudja változtatni a természetét. Az ilyen személyek nagyon fontosak, mert nincs sok anyagi vágyuk, anyagi igényük, mert tudják, hogy brahma dzsanatiti brahmana. Van tudásuk és tudják, hogy azt hogy tudják gyakorlatba tenni a saját életükben és másokéban és így tudnak semlegesek lenni. Ha valakinek nincs objektív látása - ahhoz két dolog kell, hogy legyen: tudás és lemondás. A brahmanának ez van, s így tud tanácsot adni és igazat mondani. Sokszor nem akarunk igazat mondani, mert ha modjuk, akkor valaki nem akar velünk businesst csinálni, vagy megver vagy elfut vagy valami. Vagy nem fog szeretni. De egy brahmana tudja, hogy az igazság a fő dolog és nincsenek igényei, nem gondolja, hogy ha mond valamit, akkor el fog veszteni valamit. Ő egy szadhu. Nem fél elvágni az anyagi ragaszkodást.
Vagy valakinek ez a természete, ami nagyon ritka, vagy tudja kultiválni ezeket a tulajdonságokat. És akkor a kstariják és az egész társadalom felelőssége megvédeni őt. A védelem azt jelenti, hogy ellátni. Ne is kelljen gondolkodnia, hogy fog lakni, mit eszik. Ezt megkapja.
Nem palota, de egy kis kunyhó és ennivaló. Nagyon elvonzza a figyelmünket a Krisna-tudat gyakorlásától, ha ott egy nagy teher ellátni a Krisna-tudatos mozgalmat és magunkat. Ezért a brahmanák nagyon óvatosak, főleg amikor jön a grihasztha élet. Nem hogy most kell egy ház és ez és az. Ezt nagyon óvatosan csinálja. Ha valakinek van egy kis józan esze és brahminikus természete, akkor fogja érteni, hogy mi jön természetesen, nagy erőfeszítés nélkül hozzá. Azt elfogadja és nem lép azon túl. Mert ha túllép, akkor atjáhara..., nagy erőfeszítés és ha valaki nem egy felszabadult személy, elveszti a perspektíváját és el lehet felejteni Krsina-tudatot és lelki életet.
Egy bráhmana mindig óvatos. Kényszeríti magát mindig szegény helyzetben maradni. Mint Szudama Vipra. Nem volt semmije. Kunyhóban lakott és amikor elment Krisnához csak négy marék rizst tudott vinni. Ez azt jelenti, hogy nem evett többet, mint egy marék rizs.
Nyugati kultúrában mondanák, hogy nézd ezt a lusta ostobát, ilyen felelőtlen, miért nem vigyáz a családra. De Sudama Vipra tudja, hogy annyian koldulnak és van, aki kap 50 csapátit és mást, és én csak egy marék rizst kapok, akkor ez a kvótám. Isávaszjam... Akkor miért tegyen erőfeszítést? És mivel a felesége is bráhmana volt, elfogadta ezt.
Vannak gazdag bráhmanák és szegények a karmájuk szerint, de se a gazdag, se a szegény nem fog erőfeszítést tenni. De ha tesz, akkor arra tesz, hogy szegény maradjon. Tudják, hogy ez egy biztosabb helyzet. Birgu Muni, az eredeti bráhmana megrúgta Visnut és azóta Laksmidéví nem szeret bráhmanáknál lenni, és így általában a bráhmanák szegények. De nem zavarja őket, mert tudják, hogy ezek csak csapdák lesznek. Drónacsarja bráhmana volt és Kripi volt a felesége, a fia pedig Asvatthama. Egy nap sírt. Miért sírsz? A gurukulában a fiúk a tejtermékekről beszéltek, de én nem tudom, mi a tej. Olyan szegények voltak. Amikor ezt hallotta Drónacjarya szíve nagyon puha lett és fogadalmat tett, hogy nem engedi, hogy a fia ilyen helyzetben legyen. Parasuramától megtanulta a harctudományt, elment a Kurukhoz és jelentkezett oktatónak. Ez nem volt megfelelő viselkedés.
Ez egy kicsi lépés és lehet azt gondolni, hogy jogos volt, hogy kaphasson a fia tejet. De ő elment és feladta a bráhmana dharmáját, és elfogadta egy ksatrija dharmáját. Annyira ragaszkodott a fiához, hogy amikor látta, hogy a Kauravák mennyire kínozzák a Pándavákat se nem szólt, se nem ment el. Rögtön el kellett volna mennie. Mert ha valaki lát aparadhát egy vaisnava felé, akkor vagy megszidja azt a személyt, vagy legyőzi és megváltoztatja, vagy rögtön elmegy. Ő ne ment, mert gondolta, hogy akor szegény lesz és ne tudja megadni a fiának ezeket. Így kezdett leesni. Aztán nem csak támogatta a Kauravákat, de harcolt a Pandavák ellen. Ez dharma-virudha. Elvesztjük a vallási elvünket. Nem a transzcendentálisat, de a gyakorlatit. Ezért bhaktáknak nem szabd kompromisszumot kötniük ilyen anyagi feltételek miatt. Mert lépcsőn nem lehet élni. Ha egy lépést csinálsz, kell 2,3,4. Vagy ott maradsz, ahol vagy, vagy mész fel vagy le.
Ha ksatrijáknak vagy vezetőknek kiválasztjuk egy fő cselekvését, akkor az az, hogy ellenőrzik, hogy mind a többi ásrama és varna a saját dolgát csinálja. És nem lép le vagy fel. Rómahrsana nem állt fel Balaráma előtt. Kevert családból jött, az apja ksatrija volt, az anyja pedig bráhmana. Anulóma, nem volt tiszta a természete, kijött a büszkeség, ami a ksatriják dolga. Egy bráhmanának alázatosnak kell lennie, benne nem szabad ennek kijönni.
Balaráma megölte, mert egy kis hibát csinált. Balaráma azt gondolta, hogy ha ő lesz a vezetője a bráhmanáknak, akkor ők is le fognak bukni. Tehát ilyen fontos megtartani a saját brahminikus vagy más tulajdonságainkat. És nem csak a varnánkban, de az ásramánkban is. Ha valaki gríhasztha és a férj megunja a feleségét és mást elvesz, ez szigorúan tiltott a védikus kultúrában, mert annyi minden jön ebből. Lebukik és szétesik az egész társadalom. Hogy ne bukjon le, kell a fej. A kezünkkel és mindenünkkel, ami van mindig megvédjük a fejünket. Ez mindenkinek a kötelessége, hogy ha van egy bráhmana, őt védjük meg.
Vannak több féle bráhmanák. Van, aki nagyon tanult. Le tud ülni egész nap és csak tanul. Prabhupáda mondta, hogy jöjjenek ilyen bhakták. Ahogy valaki szankirtanázik 8 órát, vagy valaki murtit imád 8 órát vagy a mezőgazdaságban van, ő tanuljon 8 órát. Ha van ilyen személy, az nagyon jó, mert nagyon ritka. 1 bráhmanára jut 4 ksatrija, 16 vaisja, 64 súdra. Kb. 100 bhaktából egynek lesz brahminikus természete. Lehet, hogy többet is lehet oktatni, ha van valami hajlam abba az irányba. Tehát aki nagyon tanult, az pandit. Van olyan, aki nem tanult.
Csinál jó arcsanát, szeret pudzsát csinálni. Az egyféle dolog és tudni a szentírást pedig egy másik. Van, aki mindkettőt tudja és az még jobb. Aztán a legjobb, akik tudnak tanítani.
Néha azért nem akarják gurukulába küldeni a gyerekeket, mert a tanítók nem olyan tapasztaltak, mint kint. Lehet, de legalább egy bráhmanától lehet tanulni inkább, mint egy nem is tudom, mitől, aki példát sem mutat. Van tapasztalat, de csak egy szakmában. Példát mutatni és inspirálni másokat lelki életben, vagy tudni, hogy mi a lelki élet, az nincs. Ez az alap fontosabb, amire lehet építeni. Mert ha van anyagi tehetség, de nincs lelki hajlam, vagy lelki alap, akkor semmi esély, hogy ki tud fejlődni komolyan.
A bráhmanák az Úr fejéből, ksatriják a karjából, vaisják a törzséből, s a súdrák a lábából születtek. Mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből jöttek létre, de mivel a bráhmanák a fejből, ők képviselik a fej funkcióit. Ez azt jelenti, hogy vezetnek. A fejnek nem kell dolgozni, gondolkodnia kell és tanácsot adni. A kar, láb, has dolgozik, de a fej nem. Ha fogok egy kalapácsot, az intelligencia koordinál, hogy itt a szög, itt a kalapács, így kell ráütni. De ha a kezem irigy lesz, hogy miért nem a fejet használom kalapácsnak... Inkább mindenki fogadja el a saját helyét és lássa, hogy ha nincs ez a koordináció, ha nem működik a fej, akkor azt se tudom, hogy mi a kalapács, nem tudom, hogy mit kell vele csinálni, nem tudom rácélozni a szögre, semmit. Ez az első szükséges dolog.
A Krisna-tudatos mozgalom célja egy forradalom a társadalomban. A forradalmak azért nem működtek (francia, ipari, bolsevik), mert nincs fej. Csak súdrák csináltak forradalmat és ők nem tudnak semmit se megváltoztatni, mert nincs semmi ész, semmi gondolkodás. A fő dolog, hogy legyen fej és akkor minden más majd kinő. Egy gyárból valami kijön. A Krisna-tudatban a cél, hogy kijöjjenek bráhmanák. Különben se a saját közösségünket nem tudjuk vezetni, se a másikat. Ezért ha valaki tanul vagy ez a hajlama, az nem jelenti, hogy lusta, hanem ez is nagyon fontos.
Akarjuk ezt bátorítani. Kellenek gondolkodók. Nem csak akik függetlenül tudnak gondolkodni, hanem akik transzcendentálisan tudnak. Mert max kötőerők alatt vannak és így nem tudnak megfelelő gondolatokat átadni. Mindenki gondolkodik valamennyire, de aki az Abszolút Igazságon gondolkodik és tökéletesen gyakorlatba tudja tenni azt, az egy nagyon ritka és tehetséges személy.
A vaisnavákat nem szabad ilyennek vagy olyannak látni, de mivel mi gyakorló vaisnavák vagyunk, nekünk is segít, ha megfelelő helyzetben gyakoroljuk a Krisna- tudatot, amíg fel nem jövünk a transzcendentális szintre.
Pl. Parasuráma bráhmana volt, de elfogadta a ksatrija munkát. Visvámitra Muni ksatrija volt, de radzsarszi lett belőle. De amíg nem vagyunk transzcendentálisak, addig guna-karma vibhágasza, így kell cselekednünk, mert ez Krisna rendszere.
Forrás: Sríla Sivaráma Szvámi - Nava- Vradzsadháma lecke
