Egy szádhura az jellemző, hogy türelmes, kegyes és barátságos minden élőlénnyel szemben. Nincsenek ellenségei, békés, engedelmeskedik a szentírásoknak, s minden tulajdonsága fenséges.
MAGYARÁZAT: Ahogy azt korábban elmondtuk, a szádhu az Úr bhaktája, ezért egyedül az érdekli, hogy felvilágosítsa az embereket az Úr odaadó szolgálatáról. Ez az ő kegye. Tudja, hogy az Úr odaadó szolgálata nélkül az emberi élet kárba vész. Egy bhakta szerte az országban vándorol, háztól házig jár, s prédikál: „Légy Krisna-tudatos! Légy az Úr Krisna bhaktája! Ne tékozold el az életed pusztán állati ösztöneid kielégítésével! Az emberi élet célja az önmegvalósítás, a Krisna-tudat.” Így prédikál egy szádhu. Nem elégszik meg saját felszabadulásával, mindig másokra gondol, s végtelenül könyörületes valamennyi elesett lélekhez. Egyik tulajdonsága tehát, hogy kárunika, nagyon kegyes a bűnös lelkekhez. Miközben prédikál, megannyi ellenséggel kell találkoznia, ezért a szádhunak, az Úr bhaktájának nagyon türelmesnek kell lennie.
Megeshet, hogy valaki durván bánik vele, hiszen a feltételekhez kötött lelkek nem állnak készen arra, hogy az odaadó szolgálat transzcendentális tudását elfogadják. Nem szeretik — ez az a betegség, amiben szenvednek. A szádhura hárul az a hálátlan feladat, hogy megértesse velük az odaadó szolgálat fontosságát. Néha a bhaktákat erőszakos támadás is éri. Az Úr Jézus Krisztust keresztre feszítették, Haridásza Thákurát huszonkét piactéren botozták meg, az Úr Csétanja fő társát, Nitjánandát pedig Dzsagái és Mádhái támadta meg durván, ők azonban türelmesek voltak, mert missziójuk az volt, hogy felszabadítsák a bűnös lelkeket. A szádhu egyik tulajdonsága az, hogy nagyon türelmes, és minden bűnös lélekhez kegyes. Kegyes, mert minden élőlény jóakarója. Nemcsak az emberi társadalomnak akar jót, de az állatoknak is. A versben az áll: szarva-déhinám, s ez minden olyan élőlényre vonatkozik, aki anyagi testet kapott. Nemcsak az emberi lény rendelkezik anyagi testtel, hanem más élőlények is, például a macskák és a kutyák. Az Úr bhaktája mindenkihez kegyes — a macskákhoz, a kutyákhoz, a fákhoz stb. Minden élőlénnyel úgy bánik, hogy azok végül felszabadulhassanak az anyagi kötelékek alól.
Sivánanda Széna, az Úr Csétanja egyik tanítványa egy kutyát szabadított fel azzal, hogy transzcendentálisan bánt vele. Számtalan eset van, amikor egy kutya amiatt, hogy egy szádhu társául szegődött, elnyerte a felszabadulást, mert a szádhu a legmagasabb szintű jótékony tevékenységet végzi, minden élőlény javát szolgálva. Ennek ellenére — noha egy szádhu nem ellenséges senkivel szemben sem — a világ olyan hálátlan, hogy még egy szádhunak is számtalan ellensége akad.
Mi a különbség egy ellenség és egy barát között? Másképp viselkednek. Egy szádhu minden feltételekhez kötött lélekkel úgy bánik, hogy azok végül megszabaduljanak anyagi kötelékeiktől. Ezért aztán senki sem lehet barátságosabb egy szádhunál, aki könnyít a feltételekhez kötött lelkek helyzetén. Egy szádhu nyugodt, csöndesen és békésen követi az írások szabályait. A szádhu olyan embert jelent, aki követi a szentírások elveit, ugyanakkor az Úr bhaktája. Aki valóban tartja magát a szentírások elveihez, az kétségtelenül Isten bhaktája, hiszen valamennyi sásztra azt tanítja, hogy engedelmeskedjünk az Istenség Személyisége utasításainak. A szádhu ezért a szentírások parancsainak követőjét és az Úr bhaktáját jelenti. Ezek a tulajdonságok jellemzik a bhaktát. Egy bhaktában a félistenek összes jó tulajdonsága kifejlődik, ellenben egy abhakta bármilyen képzett is a tudomány terén, valójában nem rendelkezik a transzcendentális megvalósításhoz szükséges jó tulajdonságokkal.
Forrás: Srí-Srímad Bhágavatam 3.25.21. - A.C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudat Nemzetközi Szervezetének alapító ácsárjája
