Véna Mahárádzsa letért az igaz útról, ezért a bráhmanák átkaik villámát szórták a fejére. A király minden jó cselekedetével és vagyonával együtt hamuvá égett, s a pokolba került. Az Úr, aki indokolatlan kegyéből mint az elátkozott király fia, Prithu jelent meg, kiszabadította apját a pokolból, s gabonával vetette be a földet, hogy termővé tegye.

MAGYARÁZAT: A varnásrama-dharma rendszerben a jámbor és bölcs bráhmanák védelmezték a társadalmat. Szívesen tanították a ksatrija királyokat, hogyan uralkodjanak igazságosan egy ország fölött. Így működtek a tökéletes jóléti államok. A királyok vagy a ksatrija uralkodók nem önkényuralmat gyakoroltak: mindig kikérték a bölcs bráhmanák gyülekezetének véleményét. A Manu-szamhitá és más szentírások, valamint a nagy bölcsek hitelt érdemlő könyvei tartalmazták az uralkodáshoz nélkülözhetetlen irányelveket, így nem volt szükség arra, hogy demokrácia ürügyén ostoba emberek hozzák a törvényeket. A csekély intelligenciával rendelkező emberek elenyészően keveset tudnak arról, mi válik a javukra, mint ahogy a gyerek sem tudja, hogy minek látja hasznát a jövőben. A tapasztalt apa az ártatlan gyereket a fejlődés útja felé vezeti — ugyanilyen útmutatásra van szüksége a gyerekekhez hasonló embereknek is. A jólétet szolgáló törvények már megvannak: a Manu-szamhitában és a többi védikus írásban megtaláljuk őket. A művelt bráhmanák a kor és a hely körülményeit figyelembe véve e tudással teli könyvek alapján adtak tanácsokat a királynak. Nem fizetett szolgák voltak, éppen ezért rendelkeztek azzal az erővel, hogy az írások elvei alapján adjanak útmutatást. Ez a rendszer egészen Csandragupta Mahárádzsa idejéig fennállt. Az ő minisztere volt Csánakja, a bráhmana, aki szintén nem fogadott el fizetséget.
Véna Mahárádzsa felrúgta az uralkodókra vonatkozó szabályokat, és nem engedelmeskedett a széles látókörű, bölcs bráhmanáknak sem, holott azok nem saját érdekből, hanem mindenki boldogságát szem előtt tartva cselekedtek. Meg akarták büntetni Véna Mahárádzsát igazságtalan uralkodásáért, ezért a Mindenható Úrhoz imádkoztak, ezenkívül meg is átkozták a királyt.
Ha valaki nem engedelmeskedik egy nagy lélek akaratának, élete megrövidül, alázatosságának, jó hírének, becsületének mind nyoma vész, s a remény, hogy a felsőbb bolygókra emelkedhet, valamint hogy megkapja a nagy személyiségek áldásait, mind-mind szertefoszlik. Az embernek meg kell próbálnia szigorúan követni a nagy lelkek nyomdokait. Véna Mahárádzsa kétségtelenül múltbeli erényes tettei miatt lett király, de mivel szándékosan nem törődött a nagy lelkekkel, büntetésből elesett ezektől az áldásoktól. Véna Mahárádzsáról és mélyre süllyedésének történetéről a Vámana Purána részletesen beszámol. Amikor Prithu Mahárádzsa meghallotta, milyen pokoli körülmények közé került apja, Véna király — aki egy mléccsa családban éppen leprától szenvedett —, azon nyomban Kuruksétrára vitte, hogy ott megtisztuljon, s ezáltal megszabaduljon minden szenvedéstől.
Prithu Mahárádzsa, Isten inkarnációja a bráhmanák imáját meghallgatva szállt alá, hogy rendet teremtsen a Földön uralkodó zűrzavarban. Számtalan terménnyel ültette be a földet, ugyanakkor fiúi kötelességének is eleget tett, amikor kiszabadította apját a pokoli körülmények közül. A putra szó jelentése: az, aki kiszabadít a pokolból, amit putnak neveznek — s egy jóravaló fiú így cselekszik.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 2.7.9. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája