A varnásramára vonatkozó kérdésekkel fogjuk kezdeni. Azzal kezdődik a kérdéskör, hogy a probléma az, hogy manapság hogyan valósítsuk meg a dajva varnásramát. Ez megértés kérdése. Csak akkor tudod alkalmazni, hogyha megértetted. Először hallod, aztán elgondolkozol azon, amit hallottál, és aztán alkalmazod. Hogyha valamit alkalmazol, akkor természetes, hogy fölmerülnek kérdések, és akkor fog fejlődni az alkalmazás. És az alkalmazásnak és a gondolkodásnak a kombinációja fogja megadni a megvalósítást. Azáltal, hogy az ember alkalmaz valamit, felmerül benne a vágy, hogy megvalósítja, hogy ismerje. A megismerési vágyból születnek a kérdések. Aztán a kérdésekre amikor választ kapunk, akkor alkalmazzuk őket. Ez érthető? Mert Krisna azt mondja a Gítában, hogy így működik az oktatás. Más szóval a sravan azért működik, mert az ember tudni akar. A manana azért működik, mert az ember kérdez, és aztán azt alkalmazza a szolgálatában. És ebből megvalósítja. Így működik az oktatás. Az első kérdés az, hogy kik tekinthetők ma vaisnavának? Mi a közös hit, vallásgyakorlat, életmód, mik azok a közös erkölcsi elvek, amelyeket minden vasinavának követnie kell? A vaisnava azt jelenti, aki Visnut imádja. Aki elfogadja, hogy Visnu a legfelsőbb rendű, az teszi őt vaisnavává. És a vaisnavák alapvetően két kategóriába esnek: általános és sanpradaya vaisnavák. Az általános vaisnavák azok, akik hisznek Visnu felsőbbrendűségében, de ők nem feltétlenül követik a különböző vallásos elveket, szabályokat. Azt a példát lehet mondani, hogy valaki bhakták családjába születik meg, tehát vaisnavának tekinthető, de nem feltétlenül követi komolyan az elveket a gyakorlatban. Ők bhakták, boldogan részt vesznek azokban a dolgokban, amik történnek, de nem feltétlenül van bennük az a nagy törekvés, vagy eltökéltség arra, hogy gyakoroljanak más dolgokat azon kívül, ami egyébként is történik, tehát programok, fesztiválok. Ez érthető? A második kérdés, hogy a daiva varnásramában mindenki a brahminikus kultúrát követi. Ez milyen szokásokat és életmódot jelent pontosan, amit mindenki betart? A brahmanikus kultúra, az a varnásramának a kultúrája. Nincs olyan, hogy brahminikus kultúra, ksatria kultúra, vaisya kultúra, csak brahminikus kultúra van. Mert a bráhmana azt jelenti, aki megérti a Brahmant. És a varnásram a rendszerben mindenki próbálja megérteni a Brahmant. Csak az a kérdés, hogy mennyire közvetlenül. Ez érthető? Más szóval a tisztelet, a tudás, az adományozás, a szolgálat, az áldozatok bemutatása, ezek mind közösek. Meg az érzékkontroll is. És az az eltökéltség, amellyel te hajlandó vagy követni ezeket, az határozza meg a varnádat. Ez ugyanúgy van, mint az oktatási rendszerben. A nyelv, a matematika, az általános ismeretek: ezek részei az oktatásnak egészen az általános iskola első osztályától a PhD-ig. csak az a kérdés, hogy mennyit tanulnak ezekből, illetve milyen komolyan veszik ezeket. Akár jó tanulók, akár rossz tanulók, de mindkét esetben tanulók. Mindenki a brahminikus kultúrát követi. Ezért van az, hogy Prabhupáda használhatja azokat a kifejezéseket, hogy varnásrama, brahminikus kultúra, védikus kultúra, és ezek mind ugyanazt jelentik. Ez érthető? Azért beszélünk brahminikus kultúráról, mert a Brahmanra összpontosít. Azért hívjuk brahminikus kultúrának, mert a bráhmanák követik ezt a kultúrát hivatásszerűen. Mások a kultúrájukként követik ezt, nem pedig a hivatásukként. A bráhmanák amikor követik azt, hogy tanulmányozzák a szentírásokat, hogy tanítják a szentírásokat, hogy áldozatokat mutatnak be, ezt ők úgy követik, hogy ez az ő hivatásuk, ez a foglalkozásuk. A ksatriák, vaisyát számára ez az ő életstílusuk, de nem a foglalkozásuk. A shudrák esetében pedig amennyit tudnak, csinálna, és amit nem tudnak csinálni, amiatt senki nem aggódik. Kezd veszélyessé válni. Másokkal mi a helyzet, azt nem tudom, én védve vagyok. Legyen óvatos a közönség. Meg van erősítve. Ez így érthető? Más szóval az áldozat, az adományozás és a lemondás az egész dolognak az alapja. Az áldozat azt jelenti, hogy az ember önként feladja a saját elégedettségét egy másvalakinek az elégedettsége kedvéért. A lemondás azt jelenti, hogy követni, és végezni az előírt kötelességeinket. Az adományozás pedig azt jelenti, hogy valami értékeset adunk valaki másnak anélkül, hogy cserébe bármit is elvárnánk. És így a legmagasabb rendű áldozat az, hogyha le vagyunk foglalva az odaadó szolgálatban, a legmagasabb rendű lemondás az, hogyha követjük az odaadó szolgálatnak a szabályait, és a legmagasabb rendű adományozás az, hogyha az odaadó szolgálat tudományát átadjuk másoknak. A spektrumnak a másik végén pedig az van, hogy adunk egy garast a koldusnak. És hogyha ezt Egerben tesszük, akkor abból még több haszon származik. Mert a koldus szó angolul az „beggar”, és Eger, meg beggar – ez egy szójáték. Hogyha bárki adományozni akar az egri templomnak, akkor azt nagyra fogjuk értékelni. Amikor meg arról van szó, hogy a varnásrama rendszer követőinek a tulajdonságai, azt a Manu határozza meg: a hatodik fejezet végén van egy rész, ami fölsorolja a tízféle törvényt, és ez a tízféle törvény megadja tulajdonképpen a tulajdonságokat. Ha jól emlékszem, akkor a tizedik fejezet végén összefoglalja és megadja azt az öt tulajdonságot, ami ennek a tíznek a lényege, és ami ezt a tizet működteti. Ez az általános varnásramára vonatkozik, a dayva varnásramára vonatkozóan perdig Nárada Muni harminc tulajdonságot ad, amik így működnek a hetedik énekben. A dayva varnásrama csak a teljes-idős bhakták közösségét jelenti, ahol minden tevékenység a murti imádat köré csoportosul, vagy magában foglalja a kongregációt is. Ha igen, akkor mik a közös intézmények és közösségszervező tevékenységek? A dayva varnásrama azt jelenti, hogy olyan varnásrama, aminek Krisna a központja. Amikor mi azt mondjuk, hogy varnásrama, akkor valójában dayva varnásramát akarunk mondani. Mert egyébként hogyha ilyen technikai módon akarjuk a kettőt elválasztani egymástól, akkor úgy kellene mondanunk, hgoy van a dayva varnásrama, meg az aszurik varnásrama. A dayva azt jelenti, hogy Krisna van a központban, az aszura varnásramában pedig nem Krisna van a központban. Az aszura varnásrama azt jelenti, hogy csak azért működteted a varnásrama rendszert, hogy elérd vele a dharma arta és káma és a moksát. A dayva varnásrama pedig azt jelenti, hogy a dharma arta káma és moksa le van foglalva Krisna szolgálatában. Ebből következik, hogy nem a teljes idősség miatt lesz valami dayva varnásrama, és az, hogy mit jelent teljes idősnek lenni, ezt is meg kell határozni. Teljes idősnek lenni azt jelenti, hogy mindent, amit csinálsz, összekapcsolod Krisnával. Amvaris Maharaját ismerjük arról, hogy ő mindent lefoglalt. De vajon a templomba lakott? Vajon őt a mai meghatározás szerint teljes idős bhaktának neveznénk? Ez érthető? Teljes idősség azt jelenti, hogy bármit csinálsz, azt összekapcsolod Krisnával. A brahminikus életmód pedig azt jelenti, hogy amit csinálsz, az mind templomi tevékenység. Ezeket végezheted otthon, a házadban, vagy pedig a templomban. Más szóval a tanulás és a tanítás a foglalkozásod. Aki a ksatria, vaisya, shudra tevékenységeket végzi, az végezheti azt a templomban is, és végezheti a templomon kívül is. Csak a templomban könnyebb megvalósítani azt, hogy közvetlenül kapcsoljuk össze ezeket Krisnával, a templomon kívül pedig inkább a közvetett kapcsolattal van dolgunk. Mert hogyha te egy közösség tagja vagy, akkor az azt jelenti, hogy a templomi murti a közösségnek a murtija. Ez így érthető? Ez azt jelenti, hogy az embereknek nem is feltétlenül van szüksége otthoni murtira, hogyha elég közel vannak a templomhoz ahhoz, hogy ott részt tudjanak venni programon. Ha viszont nagyon messze laksz, akkor lehet otthon murtid, és akkor ez az egyetlen mód arra, hogy lefoglalva légy a murti imádatban. Ha mondjuk Nádvarban laksz, akkor ott mindenki Sri Nadjit imádja. Lehet, hogy vannak otthon murtijaik, de azok mind az eredeti Sri Nadjinak a kiterjedései. A bhakták otthoni murtijai egy olyan helyen, ahol van templom is, és templomi murti, az otthoni murtikat mind a templomi murti kiterjedéseinek tekintik. Udupiban mindenki az ottani murtit imádja. Ott a déli fölajánlás után elsütnek egy ágyút, ami elég hangos zajt csinál ahhoz, hogy az egész városban lehessen hallani. Ez azt jelenti, hogy a murti evett, tehát mindenki más is a városban most már ehet, hogyha eldördült az ágyú. Mindenkinek van salagramja, vagy murtija, de mindegyikre úgy tekintenek, hogy ez a fő murtinak a kiterjedése. Ez azt jelenti, hogy a közös elem az az odaadó szolgálat. És a bhakták közötti társulás az, ami megteremti a közösségépítést. Az a felfogás, hogy mi és ők, az nem igazán működik, mint építkezési elem. Hacsak nem arra akarod használni ezt az építőelemet, hogy fölkapod, és a mi és ők közötti szakadékon áthajítod, hogy valamelyik őket szétlapítsd vele. Lehet, hogy ezt is lehet építőelemnek nevezni, hiszen ez egy elem. De hogyha az odaadó szentírásaid a megfelelő helyről származnak, akkor lehet, hogy az odaadó szolgálatot akarod inkább építőelemként használni. Hivatkozást nem értetted, de valami politikai tartalmú rajzfilmre vonatkozott, hogyha a megfelelő helyről származnak a szentírásaid, akkor az odaadó szolgálatot fogod használni építőelemként. Hogyha rajzfilmből meríted a szentírásaid, akkor ilyen téglákat fogsz a másikhoz vágni közösségépítés címen, hogyha nem, akkor az odaadó szolgálat lesz a közösségépítésnek az eleme. Ez a veszélye annak, hogyha az ember olyan vicceket süt el, amiknek angolul van értelme.

A következő kérdéscsoport: a dayva varnásramában, ahol vaisnavaként mindenki egy önmegvalósított bráhmana tudatszintjén van, és a brahminikus kultúrát követi, mi a jelentősége annak, ha valaki a varnája szerint is bráhmana? Ez jelent-e többlet kötelességeket, vagy olyan feladatokat, amelyeket csak ők végezhetnek? Mi az összefüggés ma a bráhmana varna és a bráhmana avatás között? Nem feltétlenül sok az összefüggés. Mivel a ma alá volt húzva, ezért sorolja fel a következőket, tehát hogy igen, minden templomnak szüksége van puyárikra, meg kell jutalmazni azokat a bhaktákat, akik jól teljesítettek a szankirtan marathonon, föl kell mutatni minél több idős bhaktát a többi templomhoz képest. A kérdésből az derül ki, minthogyha a dayva varnásrama más lenne, mint a varnásrama. De meg lehetne úgy is fogalmazni, hogy azt odaadó varnásrama és a nem odaadó varnásrama. Ez azt jelenti, hogy a bhaktát érdekli a Brahman. Ezért a tudat alapján, a tudat miatt brahminikus. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy önmegvalósítottak. Önmegvalósítottak abban az értelemben, hogy megértik, hogy ők nem a test, de ez még nem Vigyana. Ez már elég önmegvalósítás ahhoz, hogy ott tartsa őket az odaadó folyamatban, de nem arra vonatkozik, hogy feltétlenül felszabadult szinten vannak. Ez érthető? Magyarul a dayva varnásrama egy olyan valami, amit ma mindenki tud követni. Egyszerűen azt jelenti, hogy követed azt a kultúrát, ami a rendszerben meg van határozva arra, hogy Krisnát elégedetté tegyük. Ez nem valami nehéz dolog, hogy elérjük, hanem egy nagyon egyszerű. Egyszerűen csak meg kell érteni, és gyakorolni. Ahogy elmagyaráztuk: valaki amiatt bráhmana a varnája alapján, mert a bráhmana tevékenységeket hivatásosan űzi. Tehát mindenki végez áldozatokat, mindenki imádja a murtit, mindenki tanul. De vannak, aki jagyát végeznek másoknak, murtit imádnak másoknak, és tanulmányozzák a szentírásokat másoknak. És fent tudják magukat tartani adományozásból. Ez azt jelenti, hogy az életmódjuk a foglalkozásuk, míg a többi varna esetében ők a pénzüket más tevékenységekkel keresik meg. Egy másik pont, hogy a bráhmanák, ksatriák, vaisyák ugyanabban a brahminikus avatásban részesülnek. Ez azt jelenti, hogy a ksatriák és vaisyák saját maguk számára gyakorolják ezt a brahminikus kultúrát. A bráhmanák pedig mások számára gyakorolják ezt. Ez érthető? Mert a bráhmana avatás azt jelenti, hogy megpróbálod elérni a Brahmant. Egy bhakta számára bráhmanának lenni az csak az alapszint, ahonnan elindul. Mert a bhakta fölötte áll a bráhmanának. De mint társadalmi státusz, ez a minimum, ahogy a bhakták egymást elfogadják. Ezért van az, hogy általában mi az ásram szemszögéből szoktuk vizsgálni a dolgokat, nem a varna szemszögéből. A bráhmana avatás az az ásramnak az eleme, nem a varnának az eleme. Az életmódodban jutsz el egy olyan fokra, amikor megkaphatod az avatást. A varna azt jelenti, hogy hogyan keresed pénzt, hogyan tartod fenn magad, hogyan tartanak fenn. Az ásramban is van olyan elem, hogy hogyan vagy fönntartva, de a bráhmanák esetében a kettő nem változik, ugyanaz. Brahmacari koldul, a grhastha is koldul, a vánaprastha is koldul, szannyási is koldul. De hogyha nem bráhmanák, akkor brahmacariként koldulnak, de grhasthaként már pénzt keresnek. De hogyha belépnek a vánaprastha vagy a sannyása rendbe, akkor ismét koldulnak. Gyakorlatban az van, hogy a ksatria, vaisya, shudra kérdésekre akkor kell csak kitérni, hogyha a grhastha asramáról van szó. De a brahmacarik, brahmanák, vanaprashták és sannyásik között alapvetően nincs különbség az életmódban, mert a gazdasági alapjuk ugyanaz. De a grhastháknál, mivel ők ksatriák, vaisyák, shudrák is lehetnek, ott mások a gazdasági alapok, de az életmódjuk ugyanaz. Más szóval a ksatriák, vaisyák, shudrák esetében a gazdasági alap más lesz, mint az életstílus. A brahmanák esetében nincs különbség a kettő között. Ez érthető? A brahmacari ásramban a brahmanák, ksatriák, vaisyák mindannyian a Brahmanra összpontosítanak, tehát ugyanúgy mindenki a bráhmanikus életmódot követi. Ebben az életszakaszban mindenki számára a foglalkozás és az életmód ugyanaz lesz. De amikor végeznek ott, és grhasthákká válnak, akkor válik szét a kettő. De a brahmana számára ugyanaz marad. De még a brahmacari időszak alatt is a mentalitások között lehet különbség. Ezért van ott a különbség a koldulási stílus között. Bávati biksam déhi – hacsak az ember nem avatásért kopogtat be az ajtón: adjál avatást! Próbáld a másik ajtót, ott nagyvonalúbbak. Bávati: vagyis megtiszteli azt az embert, akihez odafordul, biksam: az a cselekvés, amit éppen végez, és déhi: amin a hangsúly van, tehát adjál, kéri, hogy adjon. Ez volt a brahmanáké, a ksatriáknál ez megváltozik: ez biksam déhi bávati. Mert a ksatriák számára a munka az elsődleges, tehát hogy koldulás, vagy adomány. Vaisyák számára meg az eredmény a fontos. És ők ezért azt mondják, hogy déhi biksam bávati: adjál adományt tiszteletreméltó úr! Tehát abból, ahogyan koldulnak, rögtön tudod, hogy kivel van dolgod.

Ötös kérdés: a dayva varnásrama vezetői ksatriák bráhmana életmóddal, vagy bráhmanák, akik ksatria kötelességeket végeznek? Ha ksatriák, akkor miben és hogyan korlátozza őket a brahminikus kultúra? A dayva varnásramában a vezetők azok lehetnek bráhmanák, ksatriák, vaisyák. A varnásrama rendszer azt jelenti, hogy ott vannak az emberek, ez az alapszint. Ezek között az emberek között vannak vezetők. A vezetőknek három típusa van: vezetők a gazdaságban, vezetők az adminisztrációban, és vezetők az oktatásban. Mindenki vezet, csak másképpen. A három közül a legfontosabb az oktatás, a tanulás, a második az, hogy az ehhez szükséges vallásos elveknek a védelme, a harmadik pedig a gazdaság. Tehát ez a fontossági sorrend. Ez érthető? Ez azt jelenti, hogy a gazdaság akkor nyer jelentőséget, amikor valami nagyszabású dolgot csinálunk. Hogyha az erdőben él valaki, akkor a gazdaság nem annyira nagyon meghatározó. Ezért van az, hogy a bráhmanák és a ksatriák számára nem jelent problémát az erdőben élni. Mert az ő foglalkozásuknak az alapja nem a gazdaság, hanem az oktatás és a védelem.

Hatodik: egy teljes idős, a brahminikus kultúrát szigorúan követő bhakta tekinthető-e vaisyavának vagy shudrának? Milyen tevékenységet végeznek a teljes idős vaisyák és shudrák, ha vannak, és mi az, amit nem végezhetnek? Most itt arról van szó, amit már említettünk, hogy teljes idős bhaktának lenni azt jelenti, hogy az idődnek minden pillanatát összekapcsolod Krisnával. Ezt jelenti a brahminikus kultúra. Az pedig, hogy hogyan keresik a pénzüket, azt megtehetik bráhmanaként, ksatriaként, vaisyaként, shudraként. Általában a vaisya és shudra megmarad ennél a területnél, de hogyha bhaktaként ott van a szükséglet, vagy az igény, akkor végezhetnek brahminikus vagy ksatria tevékenységeket, de általában időszakos, vagy átmeneti dologként csinálják ezt. Mert egy vaisya akkor érzi a legjobban magát, hogyha vaisya tevékenységet végez, és egy shudra is akkor, hogyha shudra tevékenységet. Átmenetileg végezhetnek valami másfajta tevékenységet. Ez a dayva varnásramára érvényes, amit elmondtam. Az asura varnásramában a vaisyák végezhetnek shudra tevékenységeket, és a shudrák is kereskedhetnek adott esetben. De a shudráknak olyan kereskedelmet kell folytatniuk, amire a bráhmanáknak, ksatriáknak, vaisyáknak szüksége van. Ez érthető?

A hetedik: a kongregációban milyen világi foglalkozású bhakták tekinthetők bráhmanának, ksatriának, vaisyának és shudrának, illetve kötelességeik és életmódjuk mennyiben különbözhet a teljes idős bhaktákétól? Most a világi foglalkozás tekintetében általában aki tanít, azt tekinthetjük bráhmanának, de inkább arról van szó, hogy hagyományosan mi az, amivel foglalkoznánk, és nem pedig, hogy mivé tették őket ma. Mert az van, hogy ha eltávolítod a védikus tudást, a védikus rendszert, akkor a dharma helyett minden artha alapon működik. Mert a varnásrama az a dharma. És az artha azért lesz meghatározó jelentőségű, mert teljesen nyilvánvaló, hogy a kámához arthára van szükség. Ez hajlamosítja arra a társadalmat, hogy a vaisnavákat tegye a kupac tetejére, mert ők szeretnek ezzel foglalkozni. Nem azért következett be a francia forradalom, mert a vaisyák jól érezték magukat, hogy a ksatriák ott állnak fölöttük, nem, hanem ők akartak a kupac tetejére kerülni. És nagyon okosan úgy intézték, hogy a forradalom által mindenki más az ő shudrájuk lehet. És ezért van olyan nagy zűrzavar a társadalomban, mert ez vaisya mindent megtesz, hogyha valami pénzt hoz. Míg egy ksatria vagy egy bráhmana csak olyan dolgokat csinál, amiket a szentírások jóváhagynak. De egy vaisya számára a pénz az Isten, tehát hogyha valami pénzt hoz, akkor az jó neki, és kit érdekel, hogy mi történik a társadalom maradékával? Hogyha húsz-harminc év múlva az egész Földön nem marad semmi, hát kit érdekel, addigra én már úgyis elmegyek, és majd a következő generáció foglalkozik a problémával. Más szóval az összes zöld mozgalom nem vaisyákból áll. Hogyha nem így lenne, akkor nem lennének ott kint a tengeren kis csónakokban a zöldek, amiket nagy tankhajók letarolnak. Ebből nem származik semmi profit. A bráhmana kategóriában nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy nagyjából megfeleltethető ez a világi foglalkozások szempontjából a tanároknak, az orvosoknak, aztán kicsit habozva mondom ki, de az ügyvédeknek, aztán a papoknak, tudósoknak, filozófusoknak – kivéve Salvadore Dalít. Karmestereknek, színházi rendezőknek – ennyi jut most eszembe. Ksatriák azok államfők lehetnek, a hadseregen belül a tábornokok, vagy tisztek, van, amikor őrmesteri fokozat fölött vannak. A tiszteken belül is van egy hierarchia – alhadnagy. Mert ők azok, akik ténylegesen stratégiát állítanak össze, terveket készítenek. Néha miniszterek. Tehát nem biztos, nem feltétlenül, de ez is egy olyan pozíció, amit esetleg betölthetnek. Valószínűleg a rendőrség parancsnokai is. Nagyjából ezek tartoznak ide, de sok más területre is beszűrődhetnek, mert a modern az szét van szóródva, nem olyan szisztematikus. Vaisyák: ez elég nyilvánvaló, azok az emberek, akik felelősek a pénzcsinálásért. Más szóval valaki, akinek saját üzlete van, általában azok, akik az igazgatótanácsban ülnek, valószínűleg ők is minden esetben vaisyák. Ők maguk annyira okosak, hogy saját maguktól shudra helyzetbe helyezték magukat. Ők valamilyen illuzórikus módon eladták a cégüket valakiknek, és akkor az a valaki fog a kezében egy papírt, és azt mondja, hogy enyém az IBM – úgy emlékszem, hogy a kínaiak vették meg az IBM-et. Ez függetlenül attól, hogy a cég kicsi vagy nagy, hogyha valaki a pénzcsinálásért felel, akkor ő vaisya. De hogyha valamilyen kézműves munkával összefüggő kereskedésről van szó, tehát valaki csinál valamit, és azt eladja, az nem feltétlenül vaisya. A kereskedést magát nem feltétlenül vaisyavák csinálják, mert a vaisya azt jelenti, hogy olyan valaki, akinek sok beosztottja van, tehát sok ember dolgozik neki. Míg a shudra az általában maga kereskedik, tehát lehet, hogy egyedül csinálja, vagy lehet, hogy van egy-két segédje. Például mondjuk hangszereket készítenek. Ha vaisyáról van szó, akkor ő tudja, hogy hogyan kell hangszert készíteni, és ő fogja megcsinálni az első hangszert, és miután eladta az első pár hangszert, amit csinált, utána a pénzből fölbérel embereket, hogy segítsenek neki hangszert készíteni. És akkor idővel lesz neki egy multinacionális nagy hangszerkészítő cége. De hogyha egy kézművesről van szó, az meg elkezdi csinálni a hangszereket, és aztán fölvesz egy-két segédet, de még mindig egész végig ő fogja csinálni a hangszereket. Ez így érthető? A shudra pedig azt jelenti, aki az összes többit segíti. Titkárok, titkárnők, irodisták, rendőrök, katonák, az egészségügy területén mindenki, aki segíti az orvosi munkát, tehát az altatóorvosok, az ápolónők, technikusok, takarítók, azok, akik masszíroznak az orvos irányítása alatt. Azok, akik kikevernek szereket, készítenek dolgokat valaki más irányítása alatt. És bocsánat, a vaisyáknál nem mondtam, hogy oda tartoznak a gazdálkodók, a bankárok és az ilyesmik is. Még esetleg az adószedők, ők is egy olyan csoport, amit nem szívesen említünk. Eladók, ellenőrök, aztán a képzőművészetekben dolgozók, a kereskedők és a szakképzetlen munkaerő. Bármivel is foglalkozzanak, bhaktákként a bhakták az életstílusukat minél közelebb hozzák ahhoz, hogy tudják az odaadás tetteit végezni. Gyakorlatilag a brahminikus kultúra az közös mindenkinek, aki a rendszer része. Csak attól függ, hogy az egyén milyen mértékben tudja ezt követni, attól fog különbözni, vagy attól, hogy melyik aspektusát követi. Valaki jobban csinálja a lemondást, valaki jobban az áldozatokat, valaki jobban az adományozást, valaki a tanulást szereti jobban, valaki abban jobb, hogy a jellemét fejlessze, valaki a szabályokhoz ért jobban. Valakinek a gazdasági rendszere egyszerűbb, másoké bonyolultabb. Ez érthető? Van más kérdés? Nincs.

Most az élőlényeknek a beosztása és hierarchiája: itt egy idézet következik. Kilencszázezer faj él a vízben. „Van kétmillió mozdulatlan élőlény is, például fák, növények. Aztán van még egymillióféle rovar és hüllő, van egymillió fajta madár, ami a négylábúakat illeti, abból hárommillió fajta van, és van négyszázezerféle emberi faj.” Vége az idézetnek. Honnan jön, azt nem tudom pontosan, de idézték. Ez a vers vajon a lélek reinkarnációjának a hierarchiáját mutatja, tehát hogy milyen sorrendben ölt testet az élőlény? Ez a tudatnak a hierarchiáját mutatja. Az aljától a tetejéig. A reinkarnáció azoktól a tettektől függ, amiket végzett az élőlény. Kinek a kérdései ezek? Attól függően, hogy valaki milyen tetteket végez, van egy adott listája az állatoknak, amin át lehet menni. És ahova beleillesz ezek alapján a tettek alapján, oda fogsz bekerülni, és utána onnan mozogsz fölfelé. Ez a tudatoknak a hierarchiája. Mert a kérdés itt az, hogy a növények akkor magasabb rendűek a halaknál? Igen. Azért, mert ez a növények mind az öt elemmel kapcsolatban vannak, míg a halak csak eggyel. Nézzük meg ezt közelebbről! Például Vrindávanban ott egy erdő, Krisna ott járkál az erdőben, akkor ő interakcióban van a fákkal. A halakkal vajon érintkezik? Értékeli a halakat, de nem sok mindent lehet velük kezdeni. Ezért a vízi élőlények alacsonyabb rendűek a növényeknél. Ez érthető? Hova illenek be a vízi növények ebbe az osztályozásba? Amik kiállnak a vízből… Tehát mindig lesznek átfedések. Hogyha van éjszaka és van nappal, akkor kell, hogy legyen pirkadat is. A kettő között mindig lesznek dolgok, amik ebbe az alkonyati szférába tartoznak. Például nem vagyok biztos benne, hogy a planktonok ilyen parányi halak, vagy pedig a növényi életformához tartoznak. Tudja valaki? Mindkettőhöz tartoznak. Salamoni döntés. De mivel ezek víz alatti élőlények, ezért inkább a vízi életmód érvényes rájuk, a vízi lét, amiben van egy kis növényi beütés. Ugyanúgy, ahogy a sandyában is van egy rész, ami közelebb van az éjszakához, és egy másik rész, ami a nappalhoz van közelebb. És azok a vízi növények, amik kiállnak a vízből, vagy a víz felszínén úsznak, azok inkább a növényi életmódhoz vannak közel, de van egy kis vízi élőlény beütésük is. A probléma a modern tudományossággal az a bedobozolás, mindent dobozba rak. Beskatulyáznak. Van egy skatulya, abba beleraknak valamit, és annak semmi köze a mellette lévő skatulyához. De az élet nem így működik. Ugyanúgy, ahogy ott a fa, a teteje a levegőben van, de az alja a földben, és mind a kettő ugyanúgy néz ki. Ez így érthető? Ez a probléma a modern tudományossággal, hogy mindent kategóriákba rak, és berakja az egyiket az egyikbe, a másikat a másikba, de aztán vannak olyan dolgok, amik egyikbe se illenek bele, vagy mind a kettőbe beleillenek valamennyire, illetve kapcsolódik a két kategória egymáshoz, és ilyen esetben csinálnak egy harmadik kategóriát, de aztán az sem működik, és éppen ezért nagyon sokféleképpen lehet kategorizálni a dolgokat. Míg a védikus tudományosságban az észlelés alapján, tehát a látásmód alapján kategorizálják. Hogy mire akarod fektetni a hangsúlyt, mit akarsz mondani, és akkor mi lesz az a megközelítés, ami ezt segíti, és azt a megközelítési módot alkalmazod.

Érdekes, ahogyan pici apró darabok egyik nyelvből a másikhoz kapcsolódnak.

Itt ez a felsorolás a tudatszintre helyezte a hangsúlyt, és azért így épül föl ez a lista. Mondjuk hogyha egy vízi növényről beszélünk, akkor az a felsorolásban alacsonyabb helyen lenne, mivel a vízben él, mint a növények. De például a delfinek és a bálnák még mindig vízi állatok, tehát a tudatuk alacsony szintű, viszont a vízi állatok közül ők a legmagasabb szintűek. Ugyanúgy, ahogy a patkánynak is négy lába van, meg a tehénnek is, de a tehén az magasabb tudatszinten van, mint a patkány. Ez a felfogás, vagy látásmód azt vizsgálja, hogy a tudat alapján hogy osztályozod őket. Ez érthető? Ez az elv. Mi az összefüggés a védikus megnevezések és a modern, tudományos megnevezések között? Valószínűleg le lehetne bontani mind a kettőt. Hogyha valaki értene hozzá, és lenne listája, a modern tudományosnak is vannak nagyobb kategóriái, de ez egy nagyon bonyolult rendszer, nem emlékszem pontosan a kifejezésekre. Nekik például ott van, hogy húsevők, növényevők, ragadozók: ezek mind a négylábú állatok kategóriájába tartoznak. Aztán ott van nekik mondjuk a rovarok kategóriájában, vagy ők az ízeltlábúakról beszélnek: vannak a hatlábúak: a rovarok, akkor a nyolclábúak: a pókok, satöbbi, tehát nekik is megvannak ezek a kategóriák, de ezt be lehet illeszteni a másikba. Csak azt kell tudni, hogy azok, amelyek átfedik egymást, azok melyikbe fognak beletartozni. Ez így érthető? Mi a definíciója a mi fajainknak, vagy életformáinknak? Elfogadjuk-e a következő meghatározást, hogy élőlény azt jelenti, hogy önreprodukáló szervezetek, vagy élőlények? Ilyen módon is meg lehet határozni, de ez egy másik nézőpont. Mert ebben az esetben vannak, akik anyaméhből születnek, azok, akik tojásból, aztán azok, akik hajtásokból, és aztán azok, akik magokból születnek. És akik izzadtságból. Az izzadtság ezt a hőt, ezt a nedvességet jelenti. Vannak olyan élőlények, amelyek nem jönnek létre akkor, hogyha nincs ott valamilyen nedvesség. A magok a hajtások, rügyekbe tartoznak. Vannak ilyen átfedések, például a földigiliszták, amiket hogyha kettévágunk, akkor kettő lesz belőle. Tehát így is lehet őket szaporítani. Hogyha az alapján akarod beosztani őket, hogy hogyan jönnek létre, akkor ez a négy kategória van. Hogyha meg a tudat érdekel, akkor ezt a másik listát használod. Látjuk, hogy a Bhágavatam hatodik énekében a lábuk és a fogaik alapján kategorizálja őket. A lábujjuk alapján veszi azt, hogy öt lábujjuk van, az elefántnak is öt lábujja van, és akkor őket ugyanabba a kategóriába teszik olyan állatokkal együtt, amiknek szintén öt lábujjuk van, mint például a majmoknak. Aztán van például olyan beosztás is, hogy olyan állatok, amelyeken keresztül ómeneket lehet észlelni – ómenek hordozói. Például a varjak, különböző kis gyíkok, békák. Ezeknek az állatoknak a megölése más elbírálás alá esik, mint az olyan állatok megölése, amik szintén az ő kategóriájukba tartoznak. Ezért van, hogy a mátyásmadárnak, vagy a harkálynak a megölése nem annyira komoly, azzal senki nem foglalkozik, de egy varjat megölni, az komolyabb. Ezzel kapcsolatban van kérdés?

Ezek szerint a vízben élő halak alacsonyabb tudattal rendelkeznek, mint a növények, és mi a táplálkozásunkban azt az elvet követjük, hogy a lehető legkevesebb erőszakkal élni, és ezért nem eszünk állatokat. De az erőszak nélkülit a tudat határozza meg, és hogy miért mégis a halfogyasztás tiltott? Nem akarok halat enni, nem ezért kérdezem.

A halak mindent megesznek. Manu azt mondja, hogy ha valaki olyan húst eszik, ami más húsokat megeszik, akkor aki megeszi ezt, az megeszi az összes többit is. De hogyha valaki halat eszik, azt úgy ismerik, hogy az mindent eszik. Hogyha a vízben úszik valami szerves dolog, és az kisebb, mint ő, akkor a hal meg fogja enni. Ez az egyik dolog, ami miatt ők itt vannak. Még abban sem vagyok biztos, hogy a halakat bármilyen áldozatban fel lehet-e ajánlani. Mindig állatokat lehet csak. A srada szertartásoknál a manu fölsorolja az összes föláldozható állatot. Nem hiszem, hogy a halak ott lennének. Hallottam azt is, hogy ez a tudat alapján van beosztva, de van az a beosztás is, hogy mozdulatlan és mozgó élőlények, és a mozgó élőlényeknek a legalján van a hal. De hogyha ez lett volna a helyzet, akkor sokkal könnyebb lett volna a növényeket elsőként fölsorolni, és aztán a vízi lényeket. De nem így épül föl ez a lista, ami idéztem, hanem a tudatszint alapján. Vagy például vegyünk egy olyan esetet, hogy aranyhal: belerakhatod egy átlátszó üveggömbbe, amiben nincs egyáltalán semmi, csak víz, semmi kis kastély, vízi növény, vagy semmi dolog, csak pusztán víz, és akkor az üveggömbnek az egyik végétől a másikig úszkálnak. És amíg átérnek az üveggömb egyik végéből a másikba, addig elfelejtik, hogy honnan jöttek, és megfordulnak, és akkor mennek, és nézd már, megint új helyen járok! És akkor visszafordulnak, és akkor: jaj, nézzük csak meg, ott mi van! Nem gondolom, hogy minden hal ilyen, de az aranyhal ilyen. Senkit nem akarok felidegesíteni, Némó természetesen más kategóriába esik.

Azt halljuk, hogy nyolcmillió-négyszázezer létforma van, és azt jelenti, hogy nyolcmillió-négyszázezer faj van? Tehát ez a nyolcmillió-négyszázezer ez kimeríti a mi faj fogalmunkat?

Igen. Ez az egész univerzumra vonatkozik. Általában itt a környéken nem látunk yaksákat, ráksaszákat, gandarvákat. Ezek olyan fajok, amiket fölsoroltam, amik csak az első három yugában vannak. A yalik: ezek olyan oroszlánok, amiknek elefántormányuk van. És elefántokat esznek ebédre. Valószínűleg reggelire is. Csak ezt eszik, semmi mást nem esznek. Templomokban látni ilyen szobrokat, amik úgy néznek ki, mint az oroszlánok, de elefántormányuk van. És akkor ott van egy pici apró elefánt, amit elkaptak. Hogyha ilyenek szaladgálnának a környéken, akkor gond lenne. Nagyon sokfajta faj van.

A modern osztályozás szerint hogyha két rovar csak abban különbözik, hogy az egyiknek van egy pötty a szárnyán, a másiknak nincs, akkor már külön fajként tartják számon. Ez külön létformának számít védikusan is, vagy lehet, hogy ebben a kategóriában még egyek?

Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Tehát hogyha mindig ugyanazok a pöttyök vannak a szárnyán, akkor lehet, de hogyha mondjuk ezek ilyen vándorló pöttyök, akkor lehet, hogy más fajról van szó. Például a tigriseknek csíkjaik vannak, de ezek a csíkok nem mindig ugyanolyanok. Hogyha van egy olyan faj, ahol a pöttyök vagy csíkok különböző helyeken vannak, akkor ez külön faj lesz, és hogyha egy másik fajnál a pöttyök mindig ugyanazon a helyen vannak, akkor az egy külön faj lesz szintén. Hogyha hozzáadunk a kötőerőkből valamit, akkor az változni fog egy picit a szín, a hosszúság, vagy a minta. Ez érthető?

Ebbe a nyolcmillió-négyszázezer életformába mondjuk a Nap bolygón élő lények is beletartoznak? Tehát az egész univerzumra vonatkozik ez a nyolcmillió-négyszázezer?

Igen. És ebbe beletartozik minden olyasmi is, ami valaminek a kombinációja. Például az, hogy egy lónak meg egy szamárnak a keveréke egy öszvér lesz. És ezek is külön fajt alkotnak. És bármi, amit létre lehet hozni, az is ezekbe tartozik. De ezeket általában mesterséges módon lehet előállítani. De már maga az, hogy létre lehet ezeket hozni, azt jelenti, hogy ők a fajok egyike. Mert még mindig nem tudnak a természet törvényein kívül működni. Például egy tigrist és egy oroszlánt összekombinálunk, akkor ortigot kapunk, vagy valami keveréklényt. De ezek sokkal nagyobbak lesznek, mint akár a tigrisek, vagy az oroszlánok. De sokkal szelídebbek. Ezzel kapcsolatban valami más?

Forrás: H.H Bhaktividya Purna Maharaja Egerben tartott előadásai – ötödik lecke