Most nézzük meg az egymással való érintkezést.

A férfiaknak tehát szilárdaknak kell lenniük. Ezért fektetnek a védikus kultúrában olyan nagy hangsúlyt arra, hogy a férfiak kapjanak képzést a brahmacsarjában. Képzésük ideje alatt nincsenek együtt az anyjukkal, vagy a család más nõ tagjaival, s így nagyon erõs analitikus képességekre, valamint az anyag és a lélek közötti nagyon fejlett megkülönböztetõ képességre tehetnek szert. Ezáltal elsõ osztályú brahmacsárjává válhatnak. Prabhupáda azt mondja, hogy egy elsõ osztályú brahmacsáríból lesz elsõ osztályú gríhaszta.. Ha a brahmacsárí nem elsõ osztályú, akkor nem lesz belõle hasznavehetõ gríhaszta..

A másodosztályúból nem gríhaszta lesz, hanem grihamédi, illetve egy alkalmi gríhaszta (amikor nem az érzékekrõl beszélünk). A harmadosztályú esetében szóba sem jöhet, hogy gríhaszta legyen. Csak gríhamédi . A gríhamédi  nem azt jelenti, hogy valaki egy ostoba, karmí , gazember, húsevõ állat. A gríhamédíazt jelenti, hogy nagyobb hangsúlyt fektetsz a házadra, mint a Krisna -tudatra. A Krisna - tudat másodlagos helyre kerül a ház szükségletei után. Ez a gríhamdédi.

Nem egy ostoba gazember. Csak elköveti azt a hibát, hogy nem ismeri fel, hogy minek van elsõbbsége. Egy bhakta nagyon könnyen ebbe a hibába eshet. A világ nagyobb közösségeit körbejárva azt tapasztaltam, hogy a legtöbb bhakta elkövette ezt a hibát. Habár túl büszkék ahhoz, hogy belássák ezt. Nem boldogok, a házasságuk nem működik, nem funkcionálnak közösségként, társadalmi testként, és azt gondolják, hogy mindezért valaki más a felelõs. Mivel nem értik, hogy hogyan működik ez az egész társadalmi rendszer, nem eredményesek. Pusztán azért, mert rendelkeznek a gyermeknemzés biológiai képességével, azt gondolják, hogy istenáldotta tehetségük van a gyermekneveléshez is.

Tegnap még nem volt gyerekük,nem is gondoltak rá, de ma már van, s egy csapásra, egyetlen szempillantás alatt a gyermeknevelés legnagyobb szaktekintélyei lettek a világon. Végtére is gríhaszták, s tudnak mindent a férfi és a nõ közötti kapcsolatról. Senki nem adhat nekik útmutatást, mert persze mások errõl mit sem tudnak! Ha nem vagy az, akkor nem értheted. Ha sosem voltál földi malac, akkor nem tudhatod, hogy egy földi malac hogyan eszik, alszik, hogyan csinál mindenféle más dolgot. Elõször földi malacnak kell lenned, akkor megtudhatod.

Visszatérve az elvhez: ha igazán értékeljük a Krisna - tudatot, ügyelnünk kell arra, hogy házasság elõtt megfelelõ képzésben részesüljenek a fiúk és a lányok. Ez azt jelenti, hogy a fiúknak erõs brahmacsárívá kell válniuk. Hogyha nem jó brahmacsárík , nem tudják segíteni a feleségüket. Amikor a feleségnek nehézségei vannak, hogy Krisna - tudatos elhatározásra jusson, a férj nem tud segíteni, mert õ sem elég eltökélt. Az érzékszervek síkján mozog, és attól fél, hogy ha túl keményen beszél, csak kihozza a sodrából a feleségét, s oda az érzékkielégítésének. Az ilyen férj haszontalan.

Szóval erõssé kell válnunk. Ugyanebben a megvilágításban, ha egy lány meg akar házasodni, s különbözõ körmönfont trükkökkel el tud kapni egy fiút, az a fiú teljesen hasznavehetetlen lesz, ha ki akarunk kerülni ebbõl az anyagi világból. Mert az érzékeinél fogták meg. Ez azt jelenti, hogy az érzékek képezik a kapcsolat alapját, s a fiú soha nem fogja tudni azt mondani, hogy: “Nem. Az lenne a helyes, ha ezt és ezt csinálnánk.” Ezért húz a védikus kultúra olyan erõs választóvonalat a férfiak és a nõk között. Ily módon a lányok nagyon békés atmoszférában tudnak felnõni, és el tudnak merülni abban, hogy kifejlesszék különbözõ képességeiket, anélkül, hogy közben azon kellene aggódniuk, hogy “néz- e ez, néz- e az, hogy nézek ki?” stb. – így ki tudják fejleszteni a megfelelõ erkölcsi és Krisna - tudatos irányelveket, hogy a férfi segítségére lehessenek a Krisna - tudatban, s Krisna - tudatos gyermekeket nevelhessenek.

Elkülönülését illetõen a fiú így erõssé tud válni a Krisna -tudatban, és amikor házasságra lép, valóban segíteni tudja felesége Krisna - tudatát.

Forrás: Bhatividya Purna Szvámi - Nava Vradzsadhá,a, 1997. szeptember 2., reggel