Kérdés:

Ha a nõ ebben a “tigris” hangulatban van, hogyan válhat anyává?

Válasz:

A társulás által. De ez nõkkel való társulást jelent. Egy megszokott családi helyzetben az apa nagy gyengédséggel bánik a lányával, a fiával szemben viszont szigorú – ami a kis részleteket illeti. Az anya viszont szigorú a lányával s nagyon szeretetteljes a fiával szemben. Egy nõ kulturáltságának, jellemének a fejlesztése a nõk feladata. Ez azt jelenti, hogy a férfiak adhatnak útmutatást (ahogy most én is ezt teszem), de a mindennapi részletekrõl a nõknek kell gondoskodniuk.

Ugyanis én itt az ideálisat fogom látni, ti azonban – az itt lévõ nõk – a valóságot. Amikor visszamentek az áramába , és egymással érintkeztek, ott látni fogjátok, hogy mi zajlik belül. Ugyanez a helyzet a férfiakkal és a fiúkkal. A templomban az ideálisat látod: nagyon Krisna - tudatosak és odaadóak, de amikor visszatérnek az áramába, eléd tárul, hogy milyenek is valójában.

Emiatt a fiúknak a fiúkat, a lányoknak pedig a lányokat kell finoman behangolniuk. Ha valakit pedig nem lehet kijavítani, akkor jobb, hogyha a “tigris” otthon marad. Azt, hogy a nõk tiszteletre méltók maradjanak, maguknak a nõknek kell fenntartaniuk. Erre a férfiak emlékeztethetik õket, de a nõknek kell fenntartaniuk. Egy olyan kultúrát kell felépítenetek magatoknak, ami efelé halad. Ezt pedig úgy lehet elérni, hogy Krisnát helyezzük a középpontba. Hogyha Krisna van a középpontban, akkor több nõ is képes együtt dolgozni.

Ha nem Krisnát állítjuk a középpontba, akkor a nõknek nagyon nehéz együtt tevékenykedniük. Anyagi helyzetben a nõk akkor tudnak együtt dolgozni, ha ragaszkodnak egymáshoz. Ezért hívják õket “ sztrí” -nek: közvetlenül a család közegébõl nõnek ki. Keményen és készségesen tudnak együtt dolgozni azokkal, akikkel közvetlen rokonságban állnak. A férfiaknál viszont nem ez a helyzet. Itt is, ott is lehetnek barátaik, s ugyanúgy tudnak együtt dolgozni velük, mint a legközelebbi családtagokkal. Ezen a Krisna - tudat segítségével léphetünk túl – mivel elsõsorban bhakták vagyunk, s a feltételekhez kötött természetünk másodlagos. Ez a mentalitás jellemzõ a daiva - varnásramára. Ez az a daiva - varnásrama, amit Prabhupáda adott nekünk.

Van egy alacsonyabb rendű felfogása is a daiva - varnásramának, amikor megérted, hogy Krisna bhaktája vagy, de feltételekhez kötött természetedet állítod az elsõ helyre. Akár a félistenek. Õk bhakták (ezt nem szabad elfelejteni), Krisna -tudatosak, de nem voltak elég erõsek, hogy megfelelõ sorrendet alakítsanak ki az anyag és a lélek között. Ezért lettek félistenek. Ne gondoljuk azt, hogy nem úgy kezdték, mint mi.

Tehát ez az érem másik oldala. Az a daiva -varnásrama viszont, amit Prabhupáda adott nekünk, a Dzsanalóka és Szatyalóka közötti térségbõl származik. Dzsanalókán a pradzsápatik élnek, akik szintén házasok, és mernek gyermeket vállalni. Azonban bráhmanaként, egyszerűen élnek, és az Isten - tudat érdekli õket. Tehát ez az a daiva - varnásrama , amit Prabhupáda adott nekünk, habár – a közösség fejlõdésével – olykor azt tapasztaljuk, hogy a bhakták a mennyei bolygókon lévõ daiva - varnásramát részesítik elõnyben.

A kettõ közötti fõ különbség a mentalitásban van. A mennyei bolygókra jellemzõ alacsonyabb rendű mentalitás szerint: “ez az én házam, az én pénzem, az én családom, de a Krisna - tudatban használom õket”. A magasabb rendû daiva-varnásramára pedig ez jellemzõ: “Minden amim van, az Krisnáé. Már eleve Krisnáé vagyok én is; a feleségem, a családom, a pénzem, az otthonom is mind az Övé.”

Ezzel a gondolattal találkozunk Bhaktivinóda Thákura saranágatijában, aki az ilyen fajta gríhasztháról beszél. Ez az a kultúra tehát, amit Prabhupáda adott nekünk.

Ezért nagyon fontos, hogy legalább a templomon belül, a közösséget irányító vezetõ személyek e magasabb rendű daiva -varnásrama szerint éljenek és bátorítani tudják az alacsonyabb daiva - varnásramában élõket. De a kettõ között mindenképpen különbséget kell tenni.

Forrás: Bhaktividya Purna Szvámi - Nava Vradzsadháma, 1997. szeptember 2. reggel