A védikus irodalomban ott van a rasza fogalmának a megértése, míg Nyugaton nem létezik ez a fogalom. Egyetlen író vagy költõ sem osztályozta ötféle csoportba a raszákat , nem is jutott ilyesmi az eszükbe. Nincs igazán mély megértésük errõl. Csak a keleti kultúrában értik ezt az ötféle elsõdleges raszát , amibe minden besorolható. Még a hét alkategória is ezzel az öttel van kapcsolatban. Ha ezt megértjük, akkor kissé jobban elmélyülhetünk a védikus irodalomban és a védikus kultúrában.

Ez a kultúra igen kifinomult – Krisna kultúrája a legkifinomultabb, hiszen transzcendentális. Itt az anyagi világban e felé a transzcendentális szint felé igyekszünk, de legalább arra törekszünk, hogy ne menjünk a kifinomult szint alá. Az egész tapasztalás a finom szinten helyezkedik el.

A finom aspektusból származik a durva aspektus. Amit gondolsz, azt fogja követni a test. Ha az elme nem mozdul, a test sem mozdul. Például amikor jön valaki, akit nagyon vártál, azt tapasztalod, hogy az elme már elõbbre jár. Ha nagyon várunk valakit, már fújjuk a kagylókürtöket, s valójában már ott is vagyunk, az elménk már látja, ahogy ott állunk az udvaron. És azt tapasztaljuk, hogy a testünk is nagyon gyorsan mozdul.

Ha viszont valami olyat kell csinálnunk, amit nem nagyon akarunk, azt tapasztaljuk, hogy nem mozdul, nem megy oda az elménk, és a durva testünk sem. De ha beszél hozzánk valaki, és meggyõz minket, akkor elindul az elménk, és vele együtt mi is. Az általunk végzett cselekedetek azon alapulnak, hogy mit látunk az elménkben. Ha meg akarjuk változtatni a kultúránkat, akkor meg kell változtatnunk a gondolatainkat, az értékrendünket, azt, amit az elménkben látunk, a filmeket, amiket gyártunk. Ez nagyon fontos, mert sajnos, mivel elsõ generációs bhakták vagyunk, eleve sok furcsa dologgal van tele az elménk: olyan dolgokkal, amiket hallottunk, olvastunk, a tévében, a moziban láttunk, melyek következtében az elme egy adott fajta férfi - nõ kapcsolatot vetít ki.

Ha ragaszkodunk ezekhez, nagyon nehéz lesz a kötelességeinket végezni, bármilyen nemek közötti kapcsolatról is legyen szó. Mert, különösen manapság, a hangsúly a durva érzékkielégítésen van, mi pedig azt gondoljuk majd, hogy errõl szól egy kapcsolat. De ez nem kapcsolat, nem rasa , ezen a szinten csak kizsákmányolásról van szó, nem valódi rasáról.

Az az érdekes, hogy amit Nyugaton a legmagasabbra tartanak, valójában nem is tartozik a rasza körébe. Az valójában állati tevékenység. A rasza, az igazi kapcsolat, ez elõtt a pont elõtt alakul ki. Az élõlény igazi érzékenysége, amit férj és feleség, apa és lány , anya és fiú közötti kapcsolatokban keres, valójában finom szinten elégül ki.

De mivel eltávolodtunk Krisnától, a természet kötõerõi lenyomnak bennünket.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Nava- Vradzsadháma, 1997. szeptember 3. lecke részlet