A Bhágavatamban nem találunk olyat, hogy amikor a bölcsek hazatérnek az ásramájukba, a feleségük az ajtóban várja, megöleli és arcon csókolja õket. Nincs szó ilyesmirõl. Sokkal realistább módon viszonyulnak az élethez.

Tudják, hogy a gríhasztha ásramának van egy magasabb rendű célja. A gríhasztha ásrama arra való, hogy kikerüljünk ebbõl az anyagi világból, nem arra, hogy valamilyen állati fajban szülessünk újra. A kapcsolat tehát nagyon finom szintű: a hangulat, az egymáshoz való viszonyulás, a beszédmód, az érintkezés. Ez a védikus kultúra. Így az önmegtartóztatás, az önuralom és a tisztelet gyakorlásával magas szintű gyerekeink lesznek, olyanok, akik képesek a társadalmat vezetni.

Máskülönben csak olyanok lesznek, mint bárki más.

Persze lehet, hogy bhakták lesznek. Magyarországon is találkozunk olyanokkal, akik bhaktáknak tartják magukat, végsõ céljuk az, hogy visszamenjenek Istenhez, de nem túlságosan eltökéltek a szádhanájukban , függetlenek, nem igazán foglalkoznak a GBC - vel vagy az Országos Tanáccsal, nem akarják, hogy a templomvezetõ beleszóljon az életükbe.

Alkalmanként, ha kedvük van, elmennek a templomba, a nagy fesztiválokra, de jobban vonzódnak a koffeinmentes nyugati kultúrához. (A kávéban koffein van – ez benne a rossz. Ezért ha kivonjuk a kávéból a koffeint, akkor már rendben van. Ugyanúgy, a szexben az a rossz, hogy az ember elveszti a magját. De ha elhagyjuk ezt az aspektust, akkor oké. Vagy ha az evést nézzük: csupán elhagyjuk a húst, de a nyugati konyhából minden más jöhet. Ezt jelenti a koffeinmentes nyugati kultúra.

Sokan élnek így. Nem akarják, hogy nyomják õket, hogy megmondják nekik, mit kell tenniük.) Ilyen gyereket akarsz, vagy inkább egy bhaktát szeretnél meghívni a családodba?

Azok közé akarunk - e tartozni, akiknek a családjában egy bhakta születik meg? A választás a miénk. A pillanat pedig a fogantatás pillanata. És ha azt akarod, hogy ez a pillanat sikeres legyen, akkor az összes többi pillanatnak is a megfelelõ, jóság minõségében lévõ kapcsolatnak kell lennie. Ha túl nagy az igény, különösen a fizikai érintkezés területén, akkor az ember nem fog jó eredményt kapni. Láthatjuk, hogy a bráhmanák nemigen törõdnek ezekkel a dolgokkal.

A férfi és a nõ közötti kapcsolat csak a gyermeknemzés idejére korlátozódik. Mert sajnálatos módon ezt a mechanikus rendszert hagyták jóvá gyermeknemzés céljára az anyagi világban. Visvámitrának egyszer elege is lett ebbõl, miután Ménakával gyermekük született.

Nevetségesnek tartotta ezt. A férfi és a nõ érintkezésének egyetlen igazi oka a gyermeknemzés – így gondolkodik egy bráhmana. Kitalálta, hogy fákon fog gyermekeket növeszteni, mégpedig kókuszpálmán.

Megoldotta a problémát. Ezentúl bárki békében, szádhu módjára élhet. Ez így is ment, mígnem a hír eljutott a félistenekhez, és végül az Úr Visnuhoz is. Erre Visnu személyesen jött el, hogy beszéljen Visvámitrával.

“Mindez nagyon szép – mondta Visnu – , értékeljük az lelkesedést, de meg kell értened, hogy az emberek azért jönnek ebbe az anyagi világba, mert ezt a durva érzékkielégítést keresik, úgyhogy hagyjuk ezt az újítást. De mivel olyan kitűnõ újítás, megkapod az áldásaimat: a kókuszdió nagyon hasznos lesz az emberek számára.”

És ez lett a legjobb fajta gyümölcs, amit az áldozatokhoz használunk. Minden gyümölcs közül ezt tekintjük a legteljesebbnek, mert minden aspektus benne van: a vékony külsõ burok, a kéreg, a pép, a gyümölcs, a lé, a virág; egyetlen részlet sem hiányzik. Ez a tökéletes gyümölcs.

Az Úr így áldotta meg Visvámitrát az újításáért. Visnu is rámutatott, hogy ha itt akarunk maradni, akkor ez lesz a tudatunk középpontjában. Ha pedig nem, akkor ez lesz az utolsó dolog, amire gondolni akarunk. És ha mégis bele akarunk bonyolódni, akkor ezt aszerint kell tennünk, ahogy azt Krisna a Bhagavad - gítában elmagyarázta: tervezett módon, a vallásos elvek szerint, s azzal a céllal, hogy egy Krisna - tudatos lelket vonzzunk. Eszerint járunk el. Másképp mi az értelme?

A szenvedély kötõereje boldogtalansághoz vezet. Édes az elején, keserű a végén. Növeli az anyagi tudatot, a férj és a feleség közti kapcsolat pedig nem fog sokáig tartani, mert nem fogják kellõképpen tisztelni egymást. A szenvedély kötõereje kizsákmányolást jelent. Ahogy azt a korábbiakban elmagyaráztuk, a szexuális kapcsolat azt jelenti, hogy a férfi beleegyezik abba, hogy a nõ kihasználja az õ testét, a nõ pedig beleegyezik, hagyja, hogy a férfi kihasználja az övét.

Ezt jelenti a szenvedély kötõerejében lévõ kapcsolat. A jóság kötõerejében az ember megérti, hogy ez az a szerencsétlen biológiai procedúra, amin keresztül kell esni, ha az ember gyereket akar. A tudat teljesen különbözõ, ezért egy egészen másfajta lelket vonz az ember. Ha ebben a helyzetben is kiegyensúlyozottak tudunk maradni, akkor mit szóljunk a mindennapi helyzetekrõl? A férj és a feleség közti kapcsolat így csak finom árnyalata lesz egy átlagos férfi - nõi viszonynak. És nem is fogjuk engedni, hogy a szint ez alá essen. Nincs szó kizsákmányolásról. A férfi nem várja el, hogy a nõ szolgálja õt, s a nõ sem gondolja, hogy a férjnek egy rakás pénzt kell keresnie, hanem természetes viszony van kettejük között, aminek az a célja, hogy segítsék egymást a Krisna - tudatban. A nõ is és a férfi is a számára természetes dolgokat végzi. Ily módon együttműködve dolgoznak azon, hogy visszamenjenek Istenhez.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Nava  - Vradzsadháma, 1997. szeptember 3. lecke részlet