Kérdés: A reggeli leckén szó esett arról, hogy az anya tulajdonságait a fiúk, az apáét pedig a lányok öröklik. De Hiranjakasipu történetét is említettük, amelybõl kiderül, hogy Prahláda Mahárádzsa azért lett bhakta, mert Hiranjakasipu a maga módján az Úrról gondolkodott. Ezt akkor hogyan értelmezzük: a férj vagy a feleség tulajdonságait veszi át a fiú?

Válasz: A lényeg az, hogy itt a tudatról beszélünk. A tulajdonságok eltérhetnek. Ugye azt látjuk, hogy Hiranjakasipu nagyon elmerült a Szent Név éneklésében, és egy tiszta bhakta lótuszlábán (veréblábán) való meditációjában. Látjuk, hogy Prahláda Mahárádzsa szintén nagyon szilárd volt a dzsapázásban, és õ is Nárada Muni szolgája lett. De ahogy kinézett, ahogy beszélt, járt stb , az talán nagyon is az anyjára emlékeztetett. Látjuk, hogy késõbb az anyja is elég odaadó lett.

Prabhupáda meg is említi, hogy a hagyomány szerint a nõk általában vallásosabbak. Az elméjük szereti a vallásos szabályozottságot. Mivel a mentális síkot illetõen a nõk érzékenyebbek, nagyon szeretik a vallásos gyakorlatokat, illetve a vallásos szabályozottságot. Ha a felesége egy kicsit vallásosabb, valószínű, hogy nem nagyon fogja érdekelni Hiranjakasiput, mivel nem õ fogja átvenni tõle a királyságot.

Hiranjakasipu vezeti a királyságot, ezért a fiának egy remek, elsõ osztályú démonná kell válnia, hogy az apja nyomdokaiba léphessen. A vallásos érzelmeket, fõleg amelyek Visnura irányulnak, nem fogja eltûrni. Lehet, hogy a nõknél ez el is várható.

Mi ne kövessük Hiranjakasipunak ezt a nem odaadó mentalitását, de kövessük a jó példáját, ahogyan a Szent Névre, a bhaktákra és az Úrra gondolt.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Nava - Vradzsadháma, 1997. szeptember 3. este lecke részlet