Kérdés: A Bhágavatam említi, hogy a nők irigyebbek és önzőbbek, ezért az apjuk, a férjük vagy a fiuk védelme alatt kell állniuk. Mi a kapcsolat e személyek és a nő védelme, illetve az irigységtől, önzőségtől való megtisztulása között?

Válasz: A lényeg az, hogy e személyek rámutatnak ezekre a dolgokra, s amikor a szilárdabb, védettebb légkörben vagyunk, jó tulajdonságokat tudunk kifejleszteni. Összevethetjük ezt azzal, amiről az imént beszéltünk, az önmagát férfinek gondoló, női testben lévő női lélekkel kapcsolatban.

Bhakták lévén, nem gondoljuk azt, hogy nõk vagyunk. Bhaktaként tekintünk magunkra. De nem vagyunk ostobák: tudjuk, hogy nõi testben vagyunk. A szentírás tanulmányozásával megértjük, hogy mik a jó és a rossz oldalai az adott feltételekhez kötöttségnek. Nem aggódunk, s nem háborgunk: “Ó, most miért mondod ezt?”. Tudjuk, hogy a nõi nemet alkotó durva és finom fizikai testnek ezek a tulajdonságai.

Mint amikor veszel egy Trabantot, s ha valaki azt mondja, hogy a disznók szeretnek Trabantot enni, felháborodva mondod: ”Miket beszélsz, ki mondta ezt!? Az én Trabantom legalább olyan jó, mint egy Mercedes!” Más szóval, ha védekező állásba helyezkedünk, semmit nem fogunk tanulni. Ha tudjuk, hogy a disznók megeszik a Trabantot, akkor nem visszük a disznóólba. A garázsban tartjuk.

Hasonlóképpen, ha tudjuk, hogy több irigységgel, ravaszsággal és kéjjel állunk szemben, akkor körültekintőbbek vagyunk, hogy e dolgok ne törjenek elő. Ugyanígy, amikor a konyhában vagyunk, nagyon vigyázunk a tűzzel. A templomszobában viszont nem kell emiatt aggódnunk. De a konyhában nagyon óvatosnak kell lennünk. Csak egy ostoba gondolja azt: “Ugyan már, nekem nem kell aggódnom a tűz miatt!”

A tűz veszélyes.

Ehhez hasonlóan a szentírásból megtanuljuk, hogy mi az erőssége és a gyengesége a férfi illetve a női formának. S ha tényleg elhisszük, hogy nem ez a test vagyunk, kötődni, ragaszkodni sem fogunk hozzá. Nem aggódunk amiatt, hogy ez a test több kéjt, mohóságot vagy irigységet hordoz, inkább azzal törődünk, hogy hogyan alakítsuk úgy az életünket, hogy e dolgokat vissza tudjuk fogni. Ilyen módon meg fogunk tisztulni e tulajdonságoktól – meg kell szabadulnunk tőlük, hogy visszamehessünk Istenhez. Megtanuljuk, hogyan kell feladni őket.

A Bhágavatam elmagyarázza: ha követed ezt a kultúrát, kordában tudod tartani ezeket a dolgokat.

Azt olvashatjuk, hogy a legjobb helyzet ezért az, ha az apa, a férj, a fiú védelme alatt állunk – így békésebb marad az elme. Ha békésebb az elme, e tulajdonságok nem törnek fel olyan könnyen. S ha mégis feltörnek, helyrehozhatjuk. Mindenesetre, mivel bhakták vagyunk, a tudás síkján cselekszünk. Ahogy említettük, az odaadó szolgálatot másként buddhi - jógának , azaz az intelligencia jógájának nevezik. Ezért Prabhupáda azt mondta, hogy a nők itt nem közönséges nők. Egy közönséges nő azt gondolja magáról, hogy ő egy nő.

Egy bhakta tudja magáról, hogy õ Krisna szolgája, aki történetesen egy nõi testben van. Ezt tudván, követi e test által megszabott kultúrát, úgy, hogy megtisztítsa a testét, s kikerüljön az adott tudatállapotból. A lányok a lelki világban is követnek egy kultúrát. E kultúra követésével örömet szerezhetünk Krisnának, mivel Õ szereti, ha a lányok eszerint cselekednek. Ha tehát örömet akarunk szerezni Krisnának, követjük ezt a kultúrát. Ezáltal meg tudjuk tisztítani magunkat.

Az egésznek az a lényege, hogy tudjuk, hogy nem ez a test vagyunk, tudatában vagyunk, hogy nem nõk vagyunk, ám nõi testben vagyunk. E testet úgy tudjuk a legjobban Krisna szolgálatába állítani, ha követjük azt a kultúrát, amit Krisna határozott meg a nõk részére. A kultúra az, amit követünk, a tevékenységünket azonban az jelenti, hogy lefoglaljuk magunkat e prédikáló misszióban, s ezt úgy tesszük, hogy közben követjük a nõk kultúráját.

Bármit tehetünk Krisnáért, de a kultúrát nem hágjuk át. Könyveket akarunk eladni, de nőhöz illően beszélünk. Amikor odamegyünk egy nagydarab fickóhoz, nem kezdjük el a vállát veregetni, a kezét rázni. Nagyon szépen és kedvesen közelítjük meg az embereket, felkeltjük az érdeklődésüket, s adunk nekik egy könyvet. Mindent megtehetünk, amit jónak látunk, de a kultúra határain belül kell maradnunk.

Ugyanígy a férfiak is felfogják, hogy õk sem ezzel a testtel azonosak, nem férfiak. Ők is Krisna szolgái. Viszont megértik, hogy a férfiak mentalitása, teste egy bizonyos módon működik. Nekik is meg kell tisztítaniuk, s Krisna szolgálatában kell használniuk a testüket, és követniük kell a férfiak kultúráját. Látjuk, hogy noha Rádharání hangulatában volt, az Úr Csétanja sohasem szegte meg a férfiak viselkedésére vonatkozó illemszabályokat. Soha nem szegte meg egy szannyászí viselkedésének illemszabályait – mindig követte azokat.

Rádharání Gadádhara Panditaként jött el, de férfitestében soha nem viselkedett nőként. Mindig úgy viselkedett, mint egy férfi. A formánknak megfelelő kultúrát követjük tehát.

Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Nava- Vradzsadháma, 1997. szeptember 3. este lecke részlet