Kérdés: Említettük, hogy képzése során arra is megtanítják a brahmacsárít, hogy hogyan tud érzékeny lenni a feleség szükségleteire. Hogyan lehetséges ez egy brahmacsárí számára, ha nem tanácsos nőkkel társulnia, illetve rajtuk gondolkodnia?
Válasz: Ez fontos kérdés. Az a lényeg, hogy egy brahmacsárí anyaként tekint minden nőre. Tehát még minimális kapcsolatai során is kulturáltan viselkedik. De az ásramában elsajátított érzékenységet másokkal szemben is használhatja. Ügyel arra, hogy hogyan viszonyul másokhoz, s nem teremt senkinek sem nehézséget. Van aki nagyon rendezetten tartja a brahmacsárí -ásramában a dolgait, míg mást teljes felfordulás vesz körül. Legyünk tekintettel a többiekre, a környezetünkre, s akkor megfelelően tudunk érintkezni a bhaktákkal. Az biztos, hogy senki nem fog visszamenni Istenhez, ha nem tanul meg megfelelően viselkedni.
Amennyiben nem tud másokhoz szépen viszonyulni és szépen bánni velük, akkor szóba sem jöhet, hogy visszamenjen Istenhez. Tehát jobb minél előbb megtanulni ezt.
Emellett, ha a fiú úgy dönt, hogy megházasodik, más férfiak is megtaníthatják neki, hogy hogyan érezhet rá a feleség szükségleteire. Pusztán az, hogy vágyaink vannak, még nem jelenti azt, hogy tudjuk is, mit kell csinálnunk. Útmutatásra van szükségünk, hogy megértsük a társulás alapelveit. Ilyen útmutatást más férfiaktól kaphatunk.
A brahmacsarja és az erényesség egymást kiegészítő tulajdonságok. Ha a fiú nem szilárd a brahmacsarjában, akkor nem tudja majd irányítani az érzékeit. Ahogy az erényesség a férjjel való jó munkakapcsolatot, a szolgálat és az együttműködés kellemes hangulatát teremti meg, ugyanígy, a brahmacsarja a, az önfegyelem ugyanezt alakítja ki a fiúban. Mivel az érzékei fegyelmezettek, segíteni tudja a feleségét, s nem használja ki a saját érzékkielégítésére.
Ha hiányzik az erényesség és a brahmacsarja alapelve, akkor az ebbõl következõ állapot – az, hogy a feleség elégedett mindazzal, amit a férj elõ tud teremteni, a férj pedig igyekszik gondoskodni a feleség szükségleteirõl – is elmarad. Ez az erényesség ugyanis azt jelenti, hogy gondolunk másokra, s nagyon hűen követjük az utasításokat, a férjünket. Ez nagyon jó munkakapcsolatot teremt, ami azt jelenti, hogy a másik iránt érzett tisztelet és szeretet miatt a lány elégedett mindazzal, amivel az ellátja őt.
Ha nem olyan erényes, akkor jobban aggódik maga, semmint házastársi kapcsolata miatt, s szükségtelen igényeket támaszt a másikkal szemben. Ezt akar, azt akar, követelőzik:
“Miért ilyen kicsi a házunk? Az övéké sokkal nagyobb!; Miért van õ ebben a pozícióban? Te előbb itt voltál, neked kellene ott lenned!; Én idõsebb vagyok, mint a többi nõ. Ez így nem mehet tovább, csinálj valamit!”
Önzősége, egocentrizmusa gyötrelmessé teszi a férje életét. S természetesen, ha a férj nem teremti elő ezeket a dolgokat, s nem felel meg az elvárásainak, félredobja, s keres magának egy másikat. Ez a jelentése annak az állításnak, hogy egy nõ, ha nem erényes, akkor nem éri be a könnyen megszerezhető dolgokkal. S ha nem vagyunk elégedettek a könnyen megszerezhető dolgokkal, nagyon komoly önvizsgálatot kell tartanunk, hogy vajon mennyire vagyunk erényesek!
Ehhez hasonlóan, ha a fiú nem erős brahmacsárí, szükségtelen igényeket fog támasztani a feleségével szemben. Nem vállal magára nagy felelõsséget, s elvárja, hogy mindent a felesége csináljon, és buzgón kiszolgálja õt, anélkül, hogy ezt viszonoznia kellene, mert ugyebár a feleségnek kell a férjet követnie, a férj a guru-pati! Úgy véli, hogy a feleségnek mindent meg kell tennie, amit õ gondol vagy mond. Ilyen hozzáállás tehát csak akkor alakul ki a fiúban, ha nem erõs brahmacsárí.
Mert ha az lenne, akkor nem lenne ilyen kihasználó hangulatban. Egy másmilyen hangulat jellemezné: látná, hogy mire van szüksége a feleségének, s gondoskodna a szükségleteirõl. S ha a feleség elégedett azzal, ahogyan a férje gondoskodni tud róla, a fiú minden tõle telhetõt szeretne megtenni.
Tehát az egyik tulajdonság táplálja a másikat. Ha bármelyik gyenge közülük, az egész összetörik. Nem szabad alábecsülni ezt a négy tulajdonságot. Ha megvan ez a négy dolog, akkor mûködik a gríhastha ásrama, ha pedig nincs, akkor nem működik. Ilyen egyszerű.
Akár egy gép: ha bedugod a konnektorba, működik, ha nem dugod be, nem működik. Ezért fektet Prabhupáda olyan nagy hangsúlyt a brahmacsárjára és az erényességre.
Mindkét esetben az érzékek fegyelmezéséről van szó. A vezérelv tehát az érzékek fegyelmezése. Ez a lányoknál erényesség, a fiúknál pedig brahmacsarja formájában nyilvánul meg. Ebből az következik, hogy a lány elégedett lesz azzal a helyzettel, amiben van, a férj pedig megpróbál megfelelő elrendezéseket tenni. Ezért helyezi Prabhupáda a legnagyobb nyomatékot az érzékek irányítására, majd pedig az erényességre és a brahmacsarjára. Ha ezek hiányoznak, akkor szóba sem jöhet az elégedettség és a menedék érzése (mivel ez a két utóbbi dolog az elõbbiekbõl természetesen következik.)
Forrás: Bhaktividyá Purna Szvámi - Nava - Vradzsadháma, 1997. szeptember 4. lecke részlet