Krisna is azt mondja (Bg.3.24), hogy
utsidéjur imé lóká
na kurjám karma cséd aham
szankaraszja csa kartá szjám
upahanjám imáh pradzsáh.
„Még Nekem is példát kell mutatnom, másképp senki sem fog tudni követni.” Krisna az Istenség Legfelsõbb Személyisége, de még Ö is példát mutat. Õ vaisjaként viselkedett. Krisna vaisja? Nem, Krisna nem vaisja, de ugyanazokat a szabályokat fogadta el mint a vaisják.
Becsülte a bráhmanákat, adót fizetett Kamszának, mindent megcsinált. Elfogadta a vaisjákra érvényes szabályokat, de valójában nem volt semmi kapcsolata azokkal a szabályokkal.
Ha meg akarjuk alapítani a varnásramot, akkor Nekünk is látnunk kell ezt, és tudnunk kell, hogy mit jelent mindez. Az egész azzal kezdõdik, hogy legalább elfogadjuk azt a szolgálatot, amit kapunk, tudva, hogy az milyen kötelességekkel jár, azaz hogyan kell viselkednünk. Ha bráhmanák lesznek itt a templomban, akkor mit jelent bráhmanának lenni? Milyen tiszta? Hogy viselkedik? Akkor a múrti imádatban rögtön mindenkinek autoritásként kell õt elfogadnia. Amikor azt mondja, hogy neki ilyen és ilyen virág, zöldség és gabona kell, vagy hogy a bhaktáknak így és így kell viselkedniük a templom körül, akkor azt rögtön el kell fogadnunk. Ott nincs vita, hogy „ez a te véleményed, én mást gondolok”. Nem.
Aki pedig szervezési szempontból irányít, az megmondja, hogy ezt csináljuk, így csináljuk, itt legyen csönd, itt így viselkedj - és mindenkinek el kell fogadnia attól függetlenül, hogy kicsoda-micsoda. Nem mondhatja valaki, hogy „te ötéves bhakta vagy, én pedig ötéves és három hónapos, ezért nem hallgatok rád.” Nem. Mi lenne abból? Mindenki követ.
Amikor Sríla Prabhupáda megalapította a GBC-t, és a GBC eldöntött bizonyos dolgokat, akkor Prabhupáda azt mondta, hogy „igen, nekem is követnem kell, mert én is a GBC alatt vagyok”. Prabhupáda nem volt a GBC alá rendelve, de ha õ nem fogadta volna el azt a helyzetet, akkor más is mondhatta volna, hogy „én sem vagyok a GBC alá rendelve. Ha Prabhupáda nem követte, akkor én miért kövessem?”
Mindenkinek tudnia kell ezeket, és akkor van rá esély, hogy működjön a varnásrama. Máskülönben csak beszélünk róla, de soha sem lesz belõle varnásrama.
Amikor ezt elfogadjuk, az azt jelenti, hogy elfogadjuk az anyagi kötelességeinket, és hogy hogyan kell viselkednünk ebben a világban.
Ha viszont nem tudjuk, hogyan kell viselkednünk ebben a világban, akkor nayam lókó 'sztj ajadzsnyaszja / kutó 'njah kuru-szattama (Bg.4.31). Krisna azt mondja, hogy ha nem tudsz ebben a világban dolgozni, jadzsnyát végezni, akkor nem leszel boldog sem most, sem a jövõben.
Ez az alap, ez jelenti nekünk a jadzsnyát. Jadzsnyaih szankírtana- prajair. Mindenkinek az a lemondás, hogy végzi a kötelességét a szolgálatában, és hogy helyesen viszonyul másokhoz. Akkor megvalósulhat az együttműködés. Az együttmüködés nem azt jelenti, hogy „működj együtt velem úgy, ahogy én akarom”. Mindenkinek van saját felfogása, hogy mi történjen, és hogy viszonyuljanak hozzá mások. Ez egy teljesen hamis felfogás. Az együttműködés azon alapszik, hogy milyen alapokat fektet le Krisna azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell működnie egy társadalomnak, milyen szabályoknak kell benne érvényesülniük. És amikor mindenki közösen elfogadja ezt a szabályt, akkor van valódi együttműködés. Amikor mindenkinek saját felfogása van, akkor ott mindig csak forradalom lesz és egy csomó probléma. Ezt a fontos dolgot érthetjük meg ebbõl a versböl. És fõleg azt, hogy hogyan érvényes ez a varnásrama ránk, vaisnavákra, vagy akik próbálunk vaisnavák lenni. Van valami kérdése a bhaktáknak?
Forrás: H.D.G. Srila Sivaráma Szwámí Mahárádzsa, Új-Vradzsadháma, 1995. augusztus 9., Srímad Bhágavatam 2.5.37
Ez a kiadvány Õ Isteni Kegyelme Sríla Sivarama Swámi Mahárádzsa Krisna-völgyben adott, 1995 júliusában és augusztusában elhangzott elõadásainak anyagát tartalmazza. Mivel az elõadások élõszóban hangzottak el, a szövegek nyilvánvalóan az élõ beszéd sajátosságait hordozzák magukon. Bízunk benne, hogy az elõadások anyaga így is könnyen követhetõ és élvezetes lesz a tisztelt olvasók számára. A Szerkesztõk
