Nem szabad tovább folytatnia a hagyományos vallásos gyakorlatokat, hanem azokhoz kell vonzódnia, amelyek a felszabaduláshoz vezetnek. Nagyon mértékletesen kell táplálkoznia, s mindig magányosan kell élnie, hogy elérhesse az élet legtökéletesebb szintjét.

MAGYARÁZAT: Ez a vers azt javasolja, hogy kerüljük el az anyagi gyarapodás vagy az érzéki vágyak kielégítése érdekében végzett vallási tevékenységet. Vallásos cselekedeteket csak azért végezzen az ember, hogy kiszabaduljon az anyagi természet karmai közül. A Srímad-Bhágavatam elején az áll, hogy a legkiválóbb vallásos tevékenység az, ami hozzásegíti az embert az Úr transzcendentális odaadó szolgálatához, minden indíték vagy ok nélkül. Az ilyen vallásos tettet semmi sem akadályozhatja meg, s végzése valóban elégedetté teszi az embert. A vers ezt móksa-dharmaként, olyan vallásos gyakorlatként javasolja, amelyet az ember a felszabadulás érdekében hajt végre, vagy azért, hogy felülemelkedjen az anyagi szennyezettség jelentette kötöttségen. A vallásos tetteket az emberek általában az anyagi gyarapodás vagy az érzékkielégítés reményében végzik, ez azonban annak, aki fejlődni akar a jógában, nem ajánlott.
A következő fontos kifejezés a mita-médhjádanam, ami azt jelenti, hogy az embernek nagyon mértékletesen kell táplálkoznia. A védikus írások azt mondják, egy jógí csak a felét egye annak, amire éhségében vágyik. Ha valaki olyan éhes, hogy egy fél kilónyi ételt tudna megenni, helyette egyen csupán feleannyit, s egészítse ki azt egy deciliter vízzel. A gyomor egynegyed részét üresen kell hagyni, hogy a levegő mozoghasson a gyomorban. Aki így táplálkozik, elkerüli az emésztési problémákat és a betegségeket. A jógínak is így kell táplálkoznia, ahogyan a Srímad-Bhágavatam és valamennyi hiteles szentírás tanácsolja, s elhagyatott helyen kell élnie, ahol jóga-gyakorlatait semmi sem zavarhatja meg.

Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.28.3. - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája