Amikor az elme így teljesen megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, s megválik az anyagi érzéktárgyaktól, épp olyan lesz, mint egy mécses lángja. Ekkor valóban összekapcsolódik a Legfelsőbb Úr elméjével, s tapasztalja, hogy eggyé válik Vele, mert mentes az anyagi kötőerők egymásra ható áradatától.
MAGYARÁZAT: Az anyagi világban az elme szerepe az elfogadás és az elutasítás. Amíg az elme anyagi tudatban van, addig erőnek erejével kell arra nevelni, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon, amikor azonban az ember valóban felemelkedik a Legfelsőbb Úr iránti szeretet síkjára, az elme ösztönösen az Úrról szóló gondolataiba merül. Ebben a helyzetben a jógí az Úr szolgálatán kívül semmi másra nem gondol. Amikor az elmét az ember ily módon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vágyaival kapcsolja össze, azt nirvánának nevezik, ami annyit jelent, hogy az elme eggyé válik a Legfelsőbb Úrral.
A nirvánára a legjobb példát a Bhagavad-gítában találhatjuk. Ardzsuna elméje először eltért Krisna elméjétől. Krisna azt akarta, hogy Ardzsuna harcoljon, de Ardzsuna nem akart fegyvert fogni, s így nem értettek egyet. Miután azonban Ardzsuna végighallgatta a Bhagavad-gítát az Istenség Legfelsőbb Személyisége ajkairól, elméjét Krisna vágyával kapcsolta össze. Ezt nevezik egységnek. Ardzsuna és Krisna azonban nem vesztették el egyéniségüket e miatta az egység miatt. A májávádí filozófusok ezt nem képesek megérteni. Azt gondolják, hogy az egység magával vonja az egyéniség elvesztését. Valójában azonban a Bhagavad-gítában azt találjuk, hogy az egyéniség megmarad. Amikor az elme az Isten iránti szeretetben teljesen megtisztul, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének elméjévé válik. Ilyenkor nem függetlenül működik, és nem tesz semmi olyat, aminek célja nem az, hogy teljesítse az Úr vágyát. Az egyéni felszabadult lélek semmi mást nem tesz. Pratinivritta-guna-praváhah. A feltételekhez kötött állapotban az elme csak olyan tettet végez, melyre az anyagi világ három kötőereje kényszeríti, ellenben a transzcendentális szinten az anyagi kötőerők nem zavarják meg a bhakta elméjét. A bhaktát nem érdekli más, mint hogy kielégítse az Úr vágyait. Ez a tökéletesség legmagasabb szintje, amit nirvánának vagy nirvána-muktinak neveznek. Ezen a szinten az elme teljesen megszabadul minden anyagi vágytól.
Jathárcsih. Arcsih lángot jelent. Amikor egy mécses eltörik, vagy kifogy belőle az olaj, azt látjuk, hogy lángja kialszik. A tudományos felfogás azonban az, hogy a láng nem alszik ki, hanem raktározódik. Ezt jelenti az energiamegmaradás. Éppen így amikor az elme nem működik tovább az anyagi síkon, megmarad a Legfelsőbb Úr cselekedeteiben. A vers megmagyarázza a májávádí filozófusok felfogását az elme működésének megszűnéséről: az elme működésének megszűnése azt jelenti, hogy megszűnnek azok a cselekedetek, melyeket az anyagi természet három kötőereje irányít.
Forrás: Srí Srímad Bhágavatam 3.28.35. magyarázat részlet - A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-Tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító ácsárjája
